201779. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a deglukoteikoplanin karbonsavészter-származékainak és ezeket a vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
HU 201779 B dett deglukoteikoplanin-származék „aktiválási” lépését is az élőbbekben leírt és a szakember számára ismert eljárásokkal végezzük. Egy másik megoldás szerint az N-védett deglukoteikoplanin-származékot és a megfelelő alkoholt közömbös szerves oldószerben oldjuk és hozzáadjuk a kondenzálószert, ugyanebben az oldószerben oldva. A reakció hőmérséklete minden esetben -5 °C és a szobahőmérséklet között (előnyösen 0 °C és 15-20 °C között) van. Közömbös szerves oldószerek az előbbiekben meghatározott poláris aprotikus oldószerek, míg megfelelő kondenzálószerek azok a vegyületek, amelyeket az előzőekben a deglukoteikoplanin mag karboxilcsoportja „aktiválásának” tárgyalása kapcsán leírtunk. Az ezzel a módszerrel előállítható (I) általános képletű észter-származékokra jellegzetes példák a következők: deglukoteikoplanin-2,4,6-triklór-fenilészter, deglukoteikoplanin-4-metil-2-klór-fenilészter, deglukoteikoplanin-4-metil-2-bróm-fenilészter, deglukoteikoplanin-4-metoxi-2-klór-fenilészter, deglukoteikoplanin- 1-bróm-etilészter, deglukoteikoplanin-l,l-diklór-etilészter, deglukoteikoplanin-1-fluor-etilészter, deglukoteikoplanin- 1,1-difluor-etilészter, deglukoteikoplanin-l-bróm- 2-klór-etilészter, deglukoteikoplanin-l,l-diklórpropilészter, deglukoteikoplanin-l-klór-l-metiletilészter, deglukoteikoplanin-l,l-diklór-2-metilpropilészter, deglukoteikoplanin-l-br6m-2-metilpropilészter, deglukoteikoplanin-l,l,l-trifluormetilészter, deglukoteikoplanin-l-klór-metilészter, az ilyen vegyületek N-védett közti termékei és ezek savaddíciós sói. A szakember számára nyilvánvaló, hogy az előbbiekben leírt észterezési eljárásokban a reakcióidő változik a konkrét reakciókörülmények és az alkalmazott kiindulási anyagok függvényében. Mivel azonban a találmány szerinti vegyületek, valamint a teikoplanin-szerű kiindulási anyagok TLC vagy HPLC eljárásokkal könnyen kimutathatók, a szakember is képes a reakció lefolyásának követésére és annak meghatározására, hogy az mikor fejeződik be. A következőkben bemutatunk egy példát arra, hogy a reakció lefolyása HPLC-vel hogyan követhető. A reakcióelegyből meghatározott időnként 20 p,l-es mintákat veszünk, ezeket 50:50 (térf./térf.) 0,2%-os vizes ammóniumformiát:acetonitril eleggyel kb. 2 mg/ml végkoncentrációra hígítjuk és beinjektáljuk a HPLC rendszerbe. A HPLC rendszer részei a következők: Varian 5000 kromatográf, Rheodyne 7125 kacs-injektorral (20 pj) felszerelve; 254 nm-en mérő UV detektor, a Merve cég által gyártott LiChrosorb RP-8-cal (10 p.m) elő-töltve. Eluálószerek: lineáris grádiens 5% B az A-ban és 60% B az A-ban értékek között, 30 perc alatt, kb. 3 ml/perc áramlási sebesség mellett. A oldat: 0,2%-os vizes ammóniumformiát, B oldat: acetonitril. Néhány, a találmány szerinti jellegzetes vegyület relatív retenciós időit az előbbi rendszerben a következő I. Táblázatban mutatjuk be. A csillaggal 9 jelzett értékeket az előbbi eljárások szerint eljárva kapjuk, de a következő eluciós rendszer alkalmazásával: A oldat: 0,1 mól vizes NaH2P04, B oldat: acetonitril, grádiens: B% az A-ban 10-%B 15,110-%B 30,120 - %B 60,125 - %B 80,130 - %B 15. áramlási sebesség: 2,0 ml/perc. A szakember számára nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti vegyületek akár egy lényegében tiszta teikoplanin-szerű vegyületből, akár egy nyers teikoplanin-szerű vegyületből előállíthatók. Az előbbi esetben olyan találmány szerinti vegyületekhez juthatunk, amelyek nem igényelnek további tisztítást, míg az utóbbi esetben egy végső tisztítási lépésre van szükség. Ha azonban egy további tisztítási lépésre van szükség vagy ennek elvégzése kívánatos, ez a szokásos tisztítási technikák segítségével, különösen oszlopkromatográfiával történhet. Egy kitüntetett tisztítási eljárás fordított fázisú oszlopkromatográfia alkalmazását foglalja magában. Ebben az esetben kitüntetett adszorbens a 0,06-0,2 mm részecske-eloszlási tartománnyal rendelkező szilanizált szilikagél. Az eluálószer egyike lehet a tisztítási technikák szerint használható hidrofil keverékeknek. Az ilyen hidrofil eluensekre jellegzetes példák a szerves savak ammóniumsói híg vizes oldatainak acetonitrillel vagy vízoldható rövidszénláncú alkanolokkal alkotott keverékei. A szerves savak ammóniumsói híg vizes oldataira jellegzetes példák arizes 0,1-6%-os ammóniumformiát oldatok, mint a megfelelő alkoholokra példa a metanol, etanol, propanol stb. Kitüntetett eluálószer a vizes ammóniumformiát oldat és acetonitril pH 6-8 elegye vagy vizes ammóniumformiát oldat és metanol elegye. Egy kitüntetett eljárás szerint először fordított fázisú kromatográfiát végzünk szilanizált szilikagélen (0,06-0,2 mm); a kifejlesztést lineáris lépcsős grádienssel végezzük 5-60% acetonitrilt tartalmazó 0,2%-os vizes ammóniumformiáttal és egy második oszlopkromatográfiás lépést hajtunk végre, amelynek során eluálószerként 6:4 (térf./térf.) acetonitrikvíz elegyet alkalmazunk. Egy másik kitüntetett eljárás a következőket foglalja magában: a) a nyers antibiotikumot 1:2:3 0,2%-os vizes ammóniumformiát:metanol:butanol elegyben oldjuk és az oldatot szilanizált szilikagéllel hozzuk érintkezésbe, majd az oldószereket sztrippeléssel eltávolítjuk, b) a maradékot felrisszük egy szilanizált szilikagél oszlop tetejére (0,06-0,2 mm), a kifejlesztést 9:1 0,6%-os vizes ammóniumformiát:acetonitril elegyével végezzük, elvetjük az eluátumot és folytatjuk az eluciót acetonitril lineáris grádiensével vízben, amelyet úgy állítunk elő, hogy 1:9 acetonitril-víz elegyet és 7:3 acetonitrikvíz elegyet 200 ml/óra sebességgel elegyítünk. A leírásban szereplő antibiotikumok tekintetében a „lényegében tiszta” kifejezés olyan anyagokra utal, amelyek HPLC litere 95%-nál nagyobb (%-os 10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
