201772. lajstromszámú szabadalom • Eljárás (+) 4-demetoxi-daunomicinon előállítására

HU 201772 B A találmány tárgya javított eljárás az (I) általá­nos képletű ( + )4-demetoxi-daunomicinon előállí­tására. A 8803301. számú brit szabadalmi bejelentés új eljárást ír le 4-demetoxi-daunomicinon előállításá­ra. Az eljárás abban különbözik a technika állásá­tól, hogy természetes daunomicinból indul ki, gyor­sabb, hatékonyabb, és a végtermék nagyobb ho­zammal képződik, mint az előző eljárások eseté­ben. Ezenkívül nem szükséges optikai rezolválási lépés. Fenti eljárás 4-demetoxi-daunomicinon előállí­tására kiinduló anyagként ( + )daunomicinont használ, amelyet a 4.012.284. számú amerikai egye­sült államokbeli szabadalmi leírásban leírt eljárás­sal lehet előállítani. A (+)daunomicinont ÁICI3- dal történő kezeléssel demetilezik 4-demetil-dau­­nomicinon készítésére, majd 13-dioxolanil-szárma­­zékává (3) alakítják etilénglikollal történő reagálta­­tás révén. Az így kapott (3) vegyületet, a 4-demetil- 13-dioxolanil-daunomicinont, C4-OH helyzetben szulfonálják a fennmaradó OH-csoportok védelme nélkül. A szulfonálószer a (II) képletű szulfonil­­klorid: R-S02C1(II) ahol R célszerűen egy 4-fluor-fenil- vagy 4-tolil­­csoport. A szulfonált vegyületet ezután célszerűen 4-me­­toxi-benzil-aminnal vgy 3,4-dimetoxi-benzil-amin­­nal kezelik. Az így kapott 4-aminoszármazékot dia­­zotálják, általában savas környezetben nátrum-nit­­rittel. Végül az így képzett dialzóniumsót mérsékelt körülmények között redukálják, pl. 50%-os hipo­­foszforossawal, hogy 4-demetoxi-daunomicinont kapjanak. A találmány szerinti eljárás az (I) képletű 4-de­­metoxi-daunomicinon előállítására abból áll, hogy az ismert (4) képletű szulfonált 4-demetil-13-dio­­xolanil-daunomicinont, ahol R jelentése trifluor­­metil- vagy 4-tolil-csoport, poláris oldószerben, így dimetil-formamidban vagy dioxánban oldjuk, majd közömbös atmoszférában, 40-60 °C közötti hőmér­sékleten, 6-18 órán át reagáltatjuk megfelelő redu­káló környezetben, pl. hangyasav-trialkil-ammóni­­um-észter jelenlétében — amelyet in situ állítunk elő oly módon, hogy trietil-ammhoz hangyasavat adunk — katalitikus mennyiségű átmenetifém, el­őnyösen palládium- vagy nikkel-foszortartalmú ketálképző ligandum [amilyen az 1,3-difenil-foszG- no-propán; 1, l’-bisz(difenil-foszfmo)feiTOcén vagy az l,2-bisz/N-(l-fenil-etil), N’-(difénil-foszfino)­­amino/-etán]-komplex-szel, majd a kapott (5) kép­letű 4-demetoxi-13-dioxolanil-daunomicinont el­különítés nélkül trifluor-ecetsawal reagáltatjuk. A találmány szerinti eljárást az (A) reakcióvázlat mutatja. 1 A 13-dioxolanil-származék közbenső terméket -(3)- 4-dimetil-daunomicinonból lehet előállítani, amelyet karminomicinonnak is neveznek. Ez eti­­lénghkolos kezeléssel érhető el, pl. p-toluol-szul­­fonsav jelenlétében a reflux hőmérsékletén. A4-de­metil-daunomicinont (-t-)daunomicinonból lehet előállítani. A demetilezés AlCb-dal történő keze­léssel végezhető, tipikusan inert szerves oldószer­ben, mint pl. nitro-benzol, a reflux hőmérsékletén. Ilyen eljárást ír le a 4.188.377. számú amerikai egye­sült államokbeli szabadalmi leírás. A reakcióvázlat szerint a 4-demetil-13-dioxola­­nil-daunomicinont -(3)- a (II) képletű szulfonáló­­szerrel reagáltatjuk: R-S02-X(H) ahol X jelentése halogénatom, -OSO2R-CSO- port, imidazolilcsoport, NH(C6Hs)(RS02)-cso­­port vagy egyéb, fenollal történő reagáltatással szulfonátot adni képes csoport, R jelentése pedig trifluor-metil- vagy 4-tolil-csoport, a 4-szulfonált 13-dioxolanil-vegyület -(4)- előállítására. A piridin­­ben oldott 4-demetil-13-dioxolanil-daunomicinon­­nal a reakció szobahőmérsékleten végezhető. A szulfonált 4-demetil-13-dioxolanil-daunomi­­cinon -(4)- a közbenső termék kiválasztása nélkül alakítható az (I) képletű végtermékké, javított ho­zammal és tisztasággal. A szulfonált vegyületet -(4)- átmenetifém­komplex katalitikus mennyiségének jelenlétében redukáljuk, ahol az átmenetifém előnyösen palládi­um vagy nikkel és a kelátkötéssel kapcsolt ligandum egy foszforvegyület, előnyösen 1,3-difenil-foszfino­­propán, l,l’-bisz(difenil-foszfino)-ferrocén vagy l,2-bisz/N-(l-fenil-etil), N’-(difenil-foszfino)-ami­­no/-etán. Az átmenetifém-atom: kelátkötéssel kap­csolt ligandum mólaránya rendszerint 1:1 és 1:4 között van. Előnyösen úgy járhatunk el, hogy a szulfonált vegyületet -(4)- megfelelő poláris oldószerben fel­oldjuk és közömbös légkörben előre elkészített, vagy megfelelő elővegyületekből „in situ” létreho­zott katalizátor oldathoz adjuk egy olyan redukáló rendszer jelenlétében, amely formális hidrogén do­norként képes működni. A találmány szerinti meg­felelő redukáló rendszer trialkil-ammónium-formi­­át, amely „in situ” képződik hangyasav és trialkil­­amin hozzáadásával. A reakció hőmérséklete jel­lemzően 0-150 °C, célszerűen 30-100 °C között. A reakció 4-24 óra alatt, előnyösen 6-18 óra alatt hajtható végre. A katalizátor — szulfonált vegyület -(4)- mólaránya 1:1 és 1:10000, előnyösen 1:20 és 1:1000 között változhat. A redukálási lépést [(4) -► (5)] nemrég egyszerű molekuláknál alkalmazták, mint pl. naftaün- és ant­­racénszármazékok /Tetrahedron Lett. 22 (1986) 5541; ibidem 23 (1987) 1381/. Még soha nem alkal­mazták azonban különbözőképp helyettesített ant­­rakinon-molekulák szulfonátjai hidrogenolízisé­­hez. Különösen új a reakció az antraciklin kémiá­ban, valószínűleg az egyéb közbelépő funkciós cso­portok jelenléte miatt. Az említett csoportok jelen­létéből származó problémák, nevezetesen az A- gyűrű aromatizálása, 7-dezoxiszármazékok képző­dése, 4-szulfonilszármazék hidrolízise és/vagy a ki­­non-rész modifikációi megszűntethetek a talál­mány szerinti körülmények között. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom