201757. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirrolo-kinolin-, -akridin-, -benzoxazin-, -benztiazin-, indolo- - benzoxazin-, -benzazepin- és pirrolofenotiazin-,-karboxamidok és az ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

11 HU 201757 B 1. példa l,2-dihidro-N-(2,4-difluoi—feniI)-l-o.\o-pirro­­lol 3,2,1,-ki Jfenotiazin-2-karbo.xamid 0,14 g nátrium-hidrid 10 ml DMF-el ké­szített szuszpenziójához hozzáadunk 0,48 g pirrolo[3,2,l-kl]fenotiazin-l-ont és a keletke­ző oldathoz lassú ütemben hozzáadunk 0,31 g 2,4-difluor-fenil-izoeianátot. A reakcióelegyet 12 óra hosszat keverjük és utána 50 ml je­ges vízbe öntjük. A keletkező elegyet 2-es pH-ra savanyítjuk 6 normál HCL-oldattal és a kivált szilárd anyagot összegyűjtjük és leve­gőn szárítjuk. Ily módon 2,84 g cím szerinti vegyületet kapunk, amelynek egy mintáját metilén-kloridbói átkristályositjuk. Op. 208-209 °C. 2. példa 1,2-dihidro-N-[2-piridilJ-l-oxo-pirrolo[ 3,2,1 - -klJíenotiazin-2-karboxamid 0,7 g metil-pirrolo[3,2,l-klJfenoxazin-l­­-on-2-karboxilát, 0,28 g 2-aminopiridin és 20 ml xilol elegyét visszafolyatás közben me­legítjük 0,5 óra hosszat. Az elegyet ezután szobahőmérsékletre hütjük és a kivált sárga­­szinű csapadékot szűréssel összegyűjtjük. Ily módon 0,64 g cím szerinti vegyületet ka­punk. Op. 224-225 °C. 3-5. példák Mindegyik esetben a megfelelő laktámból vagy észterből indulunk ki és a megfelelő El, E2, E11-E14, E18-21, valamint E43-E46 alább leirt vegyületeket állítjuk elő az 1. példa szerinti módszerrel, és az E3-E10, E15- -E17, E22-E44 és E47-E83 vegyületeket, ame­lyeket később leírunk, kapjuk a 2. példa szerinti módszerrel. 3. példa Ebben a példában táblázatosán megad­juk a (Ila) általános képletnek megfelelő ve­gyületeket. A táblázatban a vegyületszám mellett az X, R1, R3 * 5 és R2 szubsztituenseket, valamint a vegyületek olvadáspontját tüntet­jük fel. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom