201714. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés folyadékok desztillálására, különösen tengervíz sótalanitására
1 HU 201714 B 2 Besugárzás Idő (óra) 0 3 4 6 8 10 Éjszaka Ti ”C 22 21 22 22 22 21 12 °c 22 58 61 66 70 72 t3 °c 22 44 48 56 62 64 „C” gyűjtő (liter)-0,02 0,10 0,45 0,96 1,64 0,77 5. példa (ellenpélda) Az I desztillációs ház tetője dupla üveg volt. Mindenben úgy jártunk el, mint az 1. és 2. példánál - azzal a különbséggel, hogy 2 óra előmelegítés után 15 csak a 22 ventillátort kapcsoltuk be, a tápvizet szállító 15 szivattyút viszont nem. Ezért a II kalorikus egység fő funkcióját, a sarjúgőz termelését nem is láthatta el, a befúvatott levegőt viszont felmelegítette. A besugárzás ideje alatt az üvegtető belső falán pára- 20 lecsapódást nem észleltünk. Eredmény: „A” gyűjtő 860 ml „B” gyűjtő 2870 ml „C” gyűjtő éjszaka: 80 ml 3810 ml, azaz 5080 ml/m2.nap Az alábbi táblázat a mérési eredményeket foglalja össze: Idő (óra) 1 *__ 1 Besugárzás éjszaka , J 1 * Ventillátor 5 * ! 0 2 8 10 11 Ti °C 24 24 25 25 25 25 T2 °C 24 63 68 70 71 42 T3 °C 24 49 52 56 58 40 t4 °c-46 48 49 32 „A" gyűjtő (liter) 0,80 0,86 „B" gyűjtő 2,68 2,87 „C" gyűjtő 0,08 A bemutatott példák, illetve kísérleti eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy a háromfunkciós II kalorikus egység alkalmazásával jelentősen megnövelhető a desztilláció hatásfoka. A 4. példa (ellenpélda) termelési eredménye nagyjából megfelel a hasonló rendeltetésű berendezésekkel elérhető, a bevezetőben közölt irodalmi adatokból megismerhető eredményeknek (1-5 1/m2). Az 5. példa (ellenpélda) szerint vivőgázt és intenzív hűtést alkalmaztunk, amivel a termelés növelhető (5,08 1/m2); kérdéses azonban, hogy e növekmény elviseli-e a járulékos beruházási és üzemeltetési költségeket. Ugyanakkor az 1. és 2. példákból nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti eljárással és berendezéssel a desztillációs művelet intenzifikálható, a hatásfoka megnövelhető; az e példákban szereplő T3 és T4 hőmérsékletek alapján - az I desztilláló házból kilépő és oda visszavitt levegőt vízgőzzel telítettnek tekintve - kiszámítható, hogy a kísérleti rendszer 837 kJ-nál kevesebb hasznosított hővel termel meg 1 kg desztillált vizet. A 10 óra alatt a párolgásra hasznosított hőt az 5. példa (ellenpélda) alapján az alábbiak szerint becsüljük meg: itt szintén gázcirkulációt alkalmazva tíz órás időtartamú besugárzás alatt 5 1/m2 mennyiségű vizet termeltünk, ami arra utal, hogy a berendezésben ezen idő alatt kb. 12560 kJ nettó hő hasznosul. Amennyiben tehát ennyi hővel 15 1/m2, vagy ennél is több vizet nyerünk (lásd a 2. és 3. példát), az előzőek szerint 45 számított 837 kJ/kg hőszükséglet reálisnak tekinthető. A 3. példa azt is bizonyítja, hogy a művelet folyamatosítása további javulást eredményez, és az is nyilvánvaló, hogy a berendezés méreteinek a növelésével a fajlagos mutatók tovább javíthatók: csökken 50 például mind a desztillációs ház, mind a kalorikus egység fajlagos (1 m2 besugárzott felületre vetített) felülete, és ezáltal a hőleadása is. A kalorikus egység hozamának a növelésével csökkenni fog a gőztelítő csőben (csőkötegben) és a tartályban (köpenyben) a 55 vertikális hővezetés, ami a találmány vonatkozásában káros. Kimutatható továbbá, hogy a méretnöveléssel - a Re-szám megnövekedése miatt - javulni fog a hőátadás a kalorikus egységben. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a követ- 60 kezőkben foglalhatók össze: alapvető előnyt jelent, hogy a desztilláció sokszoros intenzifikálásával viszonylag kis területen lehetővé teszi minimális külső energiabevitel árán, alapvetően a napsugárzás kihasználásával nagy tömegű édesvíz 65 előállítását, ami száraz és sivatagi országokban új 10
