201664. lajstromszámú szabadalom • Enosszális implantátum
1 HU 201 664 B 2 A találmány tárgya enosszális implantátum, amely beültethető alaptesttel és azzal összeerősíthető implantátumcsappal rendelkezik. Ilyen jellegű implantátumok számos különböző kiviteli alakban ismertek. Ezek vagy egyes fogpótlások rögzítésére, vagy hidak és hasonló szerelvények tartószerkezeteként szolgálnak. Ezen a területen különösen előnyös enosszális implantátumként mutatkozik az a már ismert kiviteli alak, amelyet az EP 86 108 851.6 számú szabadalmi leírás ismertet. Ez az implantátum ugyancsak egy az állkapocsba beültethető alaptestből, valamint azzal összeerősíthető implantátumcsapból áll. Sajnálatos módon időnként különösen szélsőséges terhelések esetén előfordul, hogy az implantátum a statikai szempontból leggyengébb helyen, azaz az implantátumcsap átmeneti tartományában az alaptest és a fogpótlás között eltörik. Az implantátumcsap ilyen jellegű törése esetén az enosszális implantátumok eddig ismert kiviteli alakjai kivétel nélkül elvesztek. Ilyen esetben ezért az alaptestet igen fájdalmas és hosszadalmas műtéttel kellett a páciens állkapocscsontjából eltávolítani. A találmánnyal célunk olyan javított tulajdonságokkal rendelkező enosszális implantátum létrehozása, amelynél nem lépnek fel az implantátumcsap letörésekor mindaddig óhatatlanul jelentkező fájdalmas hátrányok. A kitűzött feladat megoldása során olyan enosszális implantátumot vettünk alapul, amely beültethető alaptestből, valamint egy az alaptesttel összcerősíthelő implantátumcsapból áll. Ezt találmányunk értelmében úgy fejlesztettük tovább, hogy az implantátumcsapot egy merev, az alaptesttel oldhatóan összekötött belső hüvellyel kapcsoltuk össze. Az implantátumcsap letörése esetén ezért minden gond nélkül lehetőség van arra, hogy a letört implantátumcsapot a belső hüvely kicsavarozásával eltávolítsuk. A beültetett és számos esetben már csontszerűcn beépült alaptestet tehát nem szükséges a páciens állkapocscsontjából műtéti úton eltávolílanunk, hanem egy új belső hüvely és egy hibátlan implantátumcsap egyszerű behelyezésével - bccsavarozásával - az implantátumot teljes értékűen helyreállíthatjuk. Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a belső hüvelyt olyan külső menettel látjuk el, amely az alaptestben kialakított belső menettel működik együtt, azaz azzal összecsavarozható. A találmány szerinti implantátum egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a belső hüvely és az alaptest között bajonettzárszerű kapcsolat áll fenn a csavarozás helyett. Annak érdekében, hogy a belső hüvelyt a lehető legegyszerűbben és gyorsan eltávolíthassuk az alaptestből a találmány értelmében előnyösen az alaptest felső szakaszán zsákfuratok vannak kialakítva, amelyek megfelelő célszerszám fogócsapjainak befogadására szolgálnak. A belső hüvely első alkalommal az alaptestbe történő behelyezéséhez vagy onnan történő eltávolításához - abban az esetben, ha az implantátumcsap törése a belső hüvelyen belül lépett fel - találmányunk értelmében célszerű, ha a belső hüvely felső szakasza sokszögkeresztmetszetű belső nyílással, célszerűen belső hatszögnyílással van ellátva, mert ily módon a belső hüvely beépítése és kiszerelése különösen egyszerű módon hagyományos imbuszkulcs segítségével megvalósítható. Az alkalmazott anyagok szempontjából előnyösnek tűnik, ha a belső hüvelyt ugyanabból az anyagból állítjuk elő, mint az alaptestet. Ezzel egyrészt elkerülhető, hogy az eltérő hőtágulási együttható következtében az alaptest és a belső hüvely közötti kapcsolat fellazuljon, másrészt például két különböző fém alkalmazása esetén állandóan fennáll a helyi elemek képződésének a veszélye az implaniátumon belül. Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha az alaptest külső felületén legalább egy az alaptest alsó vége felé keskenyedő váll vagy lépcsőzés van kialakítva. Az implantátum ilyen lefelé csökkenő alakja ezen a módon természetes formában illeszkedik a foggyökér alakjához és ezért egyszerűbben beilleszthető a kihúzott fog helyén lévő lyukba. Ezzel egyidejűleg további külső vállakkal ellátott, különböző felső percmátmérőjű alaptestek is előállíthatok, ami ugyancsak szükséges, hiszen a kihúzott fogak helyén lévő lyuk felső átmérője is pácienstől, illetve fogorvostól függően változik. Ezen túlmenően az alaptest külső vállai, lépcsői elősegítik, hogy az alaptest még jobban alakzáró módon csontosodjon be az állkapocscsontba. Ugyanezt a célt szolgálják az alaptest külső felületén kialakított mélyedések, lakóniák is. Itt olyan egyenlőtlenül elosztott mélyedésekről van szó, amelyek az alaptest beforrása során ugyancsak kapcsolatba lépnek az alaptestet befogadó állkapocscsontlal és így az implanlátum biztosabb rögzítését, ülését eredményezik. Az alaptest szempontjából különösen előnyös anyagként jöhet szóba a titán vagy valamilyen tilánötvözet, hiszen a titán a szájüregben lévő, elsősorban a nyál okozta savas közeggel szemben eddigi ismereteink szerint nem érzékeny. Emellett előnyös találmányunk értelmében, ha az alaptest kívülről szövetbarát réteggel van bevonva. Erre a célra legmegfelelőbbnek plazmarétcgrésscl felvitt hidroxilapatit réteg bizonyult, amely anyag egyben a fogzománc fő alkotóelemét képezi, és ily módon elkerülhetők az alaptestet körülvevő szövet kilökési reakciói. Atalálmány szerinti implantátum egy további kiviteli alakja értelmében az alaptesthez az alaptest meghoszszabbílásaként, annak felsőperemére felhelyezhető távtartóhüvely tartozik, míg a belső hüvely felső szélén kialakított gyűrűperemével vagy legalább egy nyúlvánnyal támaszkodik fel a távtartóhüvelyen. A távtartóhüvely egy igen fontos előnye abban áll, hogy az alaptestet, amely az újra záródó nyálkahártya alatt beépül, beforr az állkapocscsontba, mereven meghosszabbítja a nyálkahártya felső peremén túl anélkül, hogy azt a deformációs mozgások ingerelnék. A távtartóhüvely előnyösen ugyanolyan külső átmérőjű, mint az alaptest felső pereme. A belső hüvely felső végén kialakított gyűrűperem vagy legalább egy nyúlvány átnyúlása és feltámaszkodása a távtartóhüvelyre biztosítja a távtartóhüvely szilárd és biztos ülését anélkül, hogy énre a célra különleges alakzáró kapcsolatot kellene kialakítani az alaptest és a távtartóhüvely között. A távtartóhüvely előnyösen villamosán szigetelő anyagból készül. Erre a célra elsősorban keramikus anyagok, például aluminiumoxid, magnéziumoxid, és/vagy cirkóniumoxid alkalmas. Erre feltétlenül szükség van, hogy a savas nyálközcg hatására nehogy helyi elemek képződjenek az alaptest és/vagy a belső hüvely, valamint a távtartóhüvely határtartományában. Az alaptesttel a belső hüvely közbeiktatásával összekötött implantátumcsap a találmány egy előnyös kiviteli alakja 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
