201664. lajstromszámú szabadalom • Enosszális implantátum

1 HU 201 664 B 2 A találmány tárgya enosszális implantátum, amely be­ültethető alaptesttel és azzal összeerősíthető implantá­­tumcsappal rendelkezik. Ilyen jellegű implantátumok számos különböző kivi­teli alakban ismertek. Ezek vagy egyes fogpótlások rög­zítésére, vagy hidak és hasonló szerelvények tartószer­kezeteként szolgálnak. Ezen a területen különösen előnyös enosszális imp­­lantátumként mutatkozik az a már ismert kiviteli alak, amelyet az EP 86 108 851.6 számú szabadalmi leírás ismertet. Ez az implantátum ugyancsak egy az állka­pocsba beültethető alaptestből, valamint azzal össze­erősíthető implantátumcsapból áll. Sajnálatos módon időnként különösen szélsőséges terhelések esetén előfordul, hogy az implantátum a sta­tikai szempontból leggyengébb helyen, azaz az implan­­tátumcsap átmeneti tartományában az alaptest és a fog­pótlás között eltörik. Az implantátumcsap ilyen jellegű törése esetén az enosszális implantátumok eddig ismert kiviteli alakjai kivétel nélkül elvesztek. Ilyen esetben ezért az alaptestet igen fájdalmas és hosszadalmas mű­téttel kellett a páciens állkapocscsontjából eltávolítani. A találmánnyal célunk olyan javított tulajdonságok­kal rendelkező enosszális implantátum létrehozása, amelynél nem lépnek fel az implantátumcsap letörése­kor mindaddig óhatatlanul jelentkező fájdalmas hátrá­nyok. A kitűzött feladat megoldása során olyan enosszális implantátumot vettünk alapul, amely beültethető alap­testből, valamint egy az alaptesttel összcerősíthelő imp­lantátumcsapból áll. Ezt találmányunk értelmében úgy fejlesztettük tovább, hogy az implantátumcsapot egy merev, az alaptesttel oldhatóan összekötött belső hü­vellyel kapcsoltuk össze. Az implantátumcsap letörése esetén ezért minden gond nélkül lehetőség van arra, hogy a letört implantá­tumcsapot a belső hüvely kicsavarozásával eltávolítsuk. A beültetett és számos esetben már csontszerűcn beépült alaptestet tehát nem szükséges a páciens állkapocscsont­jából műtéti úton eltávolílanunk, hanem egy új belső hüvely és egy hibátlan implantátumcsap egyszerű behe­lyezésével - bccsavarozásával - az implantátumot teljes értékűen helyreállíthatjuk. Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a belső hüvelyt olyan külső menettel látjuk el, amely az alaptestben kialakított belső menettel működik együtt, azaz azzal összecsavarozható. A találmány szerinti imp­lantátum egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a belső hüvely és az alaptest között bajonettzárszerű kapcsolat áll fenn a csavarozás helyett. Annak érdekében, hogy a belső hüvelyt a lehető legegyszerűbben és gyorsan eltávolíthassuk az alaptest­ből a találmány értelmében előnyösen az alaptest felső szakaszán zsákfuratok vannak kialakítva, amelyek meg­felelő célszerszám fogócsapjainak befogadására szol­gálnak. A belső hüvely első alkalommal az alaptestbe történő behelyezéséhez vagy onnan történő eltávolításá­hoz - abban az esetben, ha az implantátumcsap törése a belső hüvelyen belül lépett fel - találmányunk értelmé­ben célszerű, ha a belső hüvely felső szakasza sokszög­­keresztmetszetű belső nyílással, célszerűen belső hat­szögnyílással van ellátva, mert ily módon a belső hüvely beépítése és kiszerelése különösen egyszerű módon ha­gyományos imbuszkulcs segítségével megvalósítható. Az alkalmazott anyagok szempontjából előnyösnek tűnik, ha a belső hüvelyt ugyanabból az anyagból állít­juk elő, mint az alaptestet. Ezzel egyrészt elkerülhető, hogy az eltérő hőtágulási együttható következtében az alaptest és a belső hüvely közötti kapcsolat fellazuljon, másrészt például két különböző fém alkalmazása esetén állandóan fennáll a helyi elemek képződésének a veszé­lye az implaniátumon belül. Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha az alaptest külső felületén legalább egy az alaptest alsó vége felé keskenyedő váll vagy lépcsőzés van kialakít­va. Az implantátum ilyen lefelé csökkenő alakja ezen a módon természetes formában illeszkedik a foggyökér alakjához és ezért egyszerűbben beilleszthető a kihúzott fog helyén lévő lyukba. Ezzel egyidejűleg további külső vállakkal ellátott, különböző felső percmátmérőjű alap­testek is előállíthatok, ami ugyancsak szükséges, hiszen a kihúzott fogak helyén lévő lyuk felső átmérője is pácienstől, illetve fogorvostól függően változik. Ezen túlmenően az alaptest külső vállai, lépcsői elősegítik, hogy az alaptest még jobban alakzáró módon csontosod­jon be az állkapocscsontba. Ugyanezt a célt szolgálják az alaptest külső felületén kialakított mélyedések, lakóniák is. Itt olyan egyenlőt­lenül elosztott mélyedésekről van szó, amelyek az alap­test beforrása során ugyancsak kapcsolatba lépnek az alaptestet befogadó állkapocscsontlal és így az implan­­látum biztosabb rögzítését, ülését eredményezik. Az alaptest szempontjából különösen előnyös anyag­ként jöhet szóba a titán vagy valamilyen tilánötvözet, hiszen a titán a szájüregben lévő, elsősorban a nyál okozta savas közeggel szemben eddigi ismereteink sze­rint nem érzékeny. Emellett előnyös találmányunk értelmében, ha az alaptest kívülről szövetbarát réteggel van bevonva. Erre a célra legmegfelelőbbnek plazmarétcgrésscl felvitt hid­­roxilapatit réteg bizonyult, amely anyag egyben a fog­zománc fő alkotóelemét képezi, és ily módon elkerülhe­tők az alaptestet körülvevő szövet kilökési reakciói. Atalálmány szerinti implantátum egy további kiviteli alakja értelmében az alaptesthez az alaptest meghosz­­szabbílásaként, annak felsőperemére felhelyezhető táv­tartóhüvely tartozik, míg a belső hüvely felső szélén kialakított gyűrűperemével vagy legalább egy nyúl­vánnyal támaszkodik fel a távtartóhüvelyen. A távtartó­hüvely egy igen fontos előnye abban áll, hogy az alap­testet, amely az újra záródó nyálkahártya alatt beépül, beforr az állkapocscsontba, mereven meghosszabbítja a nyálkahártya felső peremén túl anélkül, hogy azt a de­formációs mozgások ingerelnék. A távtartóhüvely elő­nyösen ugyanolyan külső átmérőjű, mint az alaptest felső pereme. A belső hüvely felső végén kialakított gyűrűperem vagy legalább egy nyúlvány átnyúlása és feltámaszkodása a távtartóhüvelyre biztosítja a távtartó­hüvely szilárd és biztos ülését anélkül, hogy énre a célra különleges alakzáró kapcsolatot kellene kialakítani az alaptest és a távtartóhüvely között. A távtartóhüvely előnyösen villamosán szigetelő anyagból készül. Erre a célra elsősorban keramikus anyagok, például aluminiumoxid, magnéziumoxid, és/vagy cirkóniumoxid alkalmas. Erre feltétlenül szük­ség van, hogy a savas nyálközcg hatására nehogy helyi elemek képződjenek az alaptest és/vagy a belső hüvely, valamint a távtartóhüvely határtartományában. Az alap­testtel a belső hüvely közbeiktatásával összekötött imp­lantátumcsap a találmány egy előnyös kiviteli alakja 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom