201663. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lábmérésen alapuló belsőtalp előállítására, és mérőkészülék lábmérésre
1 HU 201 663 B 2 A találmány tárgya eljárás lábmérésen alapuló belsőtalp előállítására és mérőkészülék lábmérésre. Ismeretes, hogy a lábbelikészítés adathordozója a kaptafa, amely egyrészt szerszám, másrészt minta is, amely magában hordozza a modellek, a korcsoportok különbözőségeit, és az ezekkel összefüggő méretbeli és formai eltéréseket Előfordulnak a lábtesten olyan eltorzulások is, melyekhez gyógylábbeli szükséges. A győgylábbelit egyedileg készítik, melynek során mindkét lábat gondosan megmérik, és a mérés alapján kaptafát készítenek. Lábmérésre, gyógylábbeli-készítésre a szakirodalom számos megoldást ismertet. Kaptafák és lábbelik méreteiről ad átfogó ismertetést a Cipőipari Zsebkönyv (Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1955.) 79-92. oldala, mely szerint a különböző méreteket tapasztalati képletek alapján, számítással határozzák meg. Ilyen tapasztalati képlet például a Zibin-féle képlet, mely a lábbeli nagyságszáma, a lábbeli bőségszáma, az ezektől függő két változó és egy állandó segítségével határozza meg a bütyökmérete t. A lábmérés helyei ismerhetők meg a Cipőipari Kézikönyv (Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1962.) 137. oldalán lévő 59. táblázatból. Az emberi lábfej antropometriai arányait kifejező fontosabb összefüggéseket a 139. oldalon található 60. táblázat mutatja. A lábmérést fényképezéssel végezték. Ismerteti a könyv a legáltalánosabban alkalmazott lábmérési módszereket és eszközöket is. Csaknem valamennyi mérési módszer alapja, hogy egy mérőládában a lábat sík lapra léptetik és koordináták által meghatározott helyzetben megállapítják a testsúllyal terhelt láb méreteit. A lábfej talprészének alakját többnyire lábkörrajzzal rögzítik. A kerületi méreteket hajlékony mérőszalaggal mérik. A mérőműszerek közül kimcli a Zibin által szerkesztett mérőládát, mely három egymásra merőleges sík lapból áll, ezek három koordinátasíkot tartalmaznak skáiabcosztással, és tologatható tapintókkal. Lábmérő készülékek ismerhetők meg például dr. Bender György: Anatómia és orthopédia (Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1964.) című könyvének 124-135. oldalairól is. A fent ismertetett megoldások hátránya, hogy lábméréshcz sík talplemezzel rendelkező mérőkészüléket alkalmaznak és nem adnak megoldást a talp hárompontos megtámasztása közötti felületének (boltozatának) védelmére, az ott keletkező eltorzulások, süllyedések megelőzésére. A találmány célja a fenti hiányosságok kiküszöbölésére olyan eljárás és mérőkészülék kidolgozása, melyek figyelembe veszik a készítendő cipő sarokmagasságát, és védik a talp boltozatát A találmány szerinti megoldás tehát eljárás lábmérésen alapuló belsőtalp előállítására, amelynek során mérőkészülék segítségével, terheletlen lábról lábtérképet rajzolunk, ennek megfelelően kaptafát készítünk és ezen kaptafa alapján állítjuk elő a belsőtalpat. Az eljárás jellemzője, hogy a lábtérképet a cipő sarokmagasságának megfelelően beállított lábról készítjük, a lábtérképcn a lábfej ismert méretein kívül mérjük és/vagy feltüntetjük a talpizomzat rajzát, a sarokcsont, a kereszt- és hosszboltozati vájat helyét és értékét, a lábtérkép alapján ismert módon kaptafát készítünk, majd az így kialakított kaptafán a láb alakjának megfelelő domborulatokat és vájatokat alakítunk ki és az így kialakított kaptafára belsőtalpat, vagy bélésbőrt préselünk úgy, hogy a kereszt- és hosszboltozat vájatait alaktartó tulajdonságú, utószilárduló anyaggal töltjük ki. Tárgya még a találmánynak a lábméréshez használt mérőkészülék is, melynek alapkeretre szerelt talplemeze van. Jellemzője, hogy a talplemez állórészből és csuklórészből áll, az állórész hossza a talplemez hoszszának egyharmada, a csuklórész hossza a talplemez hosszának kétharmada, az állórész és a csuklórész bőrcsuklóval kapcsolódik egymáshoz és a csuklórész alatt emelőszerkezet helyezkedik el. A találmány szerinti megoldást kiviteli példa kapcsán, rajzok alapján ismertetjük, ahol az 1. ábra a lábkör és a talpizomzat rajza, a 2. ábra a lábtérképet ábrázolja, amely megegyezik a kaptafa alulnézetével, a 3. ábra a kaptafa oldalnézetét ábrázolja, a 4. ábra a mérőkészülék oldalnézete, az 5. ábra a mérőkészülék felülnézete, a 6. ábra a magasságmérő részben nézet, részben metszetben, a 7. ábra az emelőszerkezet részlete. A lábmérést terheletlen lábon végezzük. A lábat a keresztboltozattól a sarokmagasságnak megfelelően megemeljük és ebben a helyzetben elkészítjük az 1. ábrának megfelelően az 1. lábkörrajzot és a 2 talpizomzatrajzot. Ezt követően berajzoljuk a 2. ábra szerint a 3 belső bütyköt, a 4 külső bütyköt, az 5 sarokcsontot, a 6 keresztboltozati vájatot és a 7 hosszboltozati vájatot. Mérjük és a lábtérképen feltüntetjük a láb hosszát és az ismert bőségi méretek helyét és értékét. A bőségi mérések helyét az 1. és a 3. ábra mutatja. Ilyen a 8 bütyökvonal, a 9 marvonal, a 10 második marvonal és a 11 sarokkerület, továbbá a kaptafa készítéséhez szükséges minden ismert méret. A lábtérkép alapján kaptafát készítünk, melynek alulnézete megegyezik a 2. ábra szerinti lábtérképpcl, oldalnézetét pedig a 3. ábra mutatja be. A kaptafán a 4. 5. lábközépcsont vissza támasztására a cipőmérettől függően 2-4 mm magas, 20-25 mm széles, 180-200 mm hosszú 12 kiemelkedést képezünk ki. A 3 belső bütyök alatti vájat kialakításához a cipőmérettől függő 2-4 mm-es kúpot képezünk. A 6 keresztboltozati vájat részére 40 mm széles, 50 mm hosszú 4-5 mm magas kiemelkedést, a 7 hosszboltozati vájatként pedig 120-140 mm hosszú, középen 50-60 mm széles, 5-6 mm mély vájatot alakítunk ki. Az 5 sarokcsontnak megfelelő helyre pedig 40 mm széles, 50 mm hosszú, 2-4 mm mély vájatot alakítunk ki. Az 5 sarokcsont kiferdülésének megakadályozására a kaptafa talpának hátsó külső részén 20 mm széles, 60-70 mm hosszú, 2-4 mm magas kiemelkedést alakítunk ki. Ez tulajdonképpen a 4.5. lábközépcsont visszatámasztására képzett kiemelkedés része. Ezen a kaptafán a láb alakjának megfelelő domborulatokat és vájatokat alakítunk ki, és az így kialakított kaptafára préseljük a belsőtalpat, vagy a bélésbőrt úgy, hogy a 6 kereszt- és 7 hosszboltozat vájatait alaktartó tulajdonságú, utánszilárduló anyaggal töltjük ki, melyben adott esetben lágyékmerevítő acélszalagot ágyazunk. Megrövidült, vagy jobbra-balra ferdült lábak esetén az előzőekben ismertetett módon lábtérképet és kaptafát készítünk, majd az így kialakított kaptafa talpára bélésbőrt feszítünk, a 6 kereszt- és 7 hosszboltozati vájatot alaktartó tulajdonságú, utószilárduló anyaggal töltjük 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
