201632. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés talaj fellazítására
17 HU 201 632 B 18 ban c'.asztikusabb, mint függőleges irányban, ezért abból kell kiindulni, hogy a szerszámcsúcs az alsó holtpont táján a forgattyú „a” tartományában csaknem helyben marad. A forgattyú „a” útja alatt az ekevas „0” felső környezetében az „a,” nagyságú eltolódás adódik, vagyis egy erősebb toló- és lazítóhatás lép fel a vízszintes Lányban. Továbbá az ezen pillanatban előálló Sp íalajrés - barázda - nagyobb, mint az eddig bemutatott szerszámoknál és ezért igen jól alkalmazható a trágyázószer befúvása esetén. A forgattyú „b” tartományában az ekevas kissé megemelődik, úgyhogy az ekevas alsó tartományában rugóenergia szabadul fel, amely azután az „x” nyű irányában egy járulékos lazító hatást hoz létre. Szélsőséges körülmények esetén alkalmazhatunk egy teljes körű biztosítást olyan formában, hogy kombináltan használunk egy már ismertetett - például a 8. és 9. ábra kapcsán ismertetett - ingás-emelős biztosítást is. Az 1. ábra ismertetésekor már említettük, hogy a 2” szerszám a feltöréses lazítási rendszerben működik. All. ábra egy ilyen típusú berendezés egyik szerkezeti kialakítását tünteti fel példaként, ahol a 4 forgattyúkar szerinti hajtás „e” excentricitású körhagyóval van helyettesítve. Az említett körhagyó az 1 lengőtartót hajtja meg, amely a 6. ábrán bemutatotthoz hasonlóan a legkülönbözőbb féle felfogási lehetőségekkel rendelkezik. Az 1H hosszúságú 3 lengőrúd, amelyet a P! - P5 -ig terjedő pozícióban lehet felfüggeszteni, arról gondoskodik, hogy a P6 csuklópont csaknem vízszintes irányú, illetve enyhén ívelt rövidlöketű mozgást végezzen. Az 1 iengőtartóban rögzített 5 nyél alsó végén a 7 vágóéllel ellátott ekevasat hordozza. A mozgási viszonyok az ekevas mozgására úgy hatnak ki, hogy a h^ h2, h3,1/H, „a”, Pi, P2, P3, P4. P5 vagy Px, valamint az „e” értékeitől függően a legkülönfélébb illetve E2 ellipszisek jönnek létre. Alapvető azonban, hogy a kinematikát úgy válasszuk meg, hogy az En ellipszis lapos és inkább vízszintes fekvésű legyen, míg az E2 ellipszis nagyobb felületű és inkább függőleges elhelyezkedésű legyen. Ezáltal biztosítható, hogy az ekevas csúcsától egy beszúró, s a 7’ vágóéi tartományától egy emelő felfelé toló hatás legyen elérhető. A lazítási intenzitásra továbbá erős befolyással van az a szög, az S, ckevashossz, a h! magasság, valamint az ekevasszélesség. Az „a” méretet egyrészt az 5 nyélnek argycl történő eltolása, másrészt valamely más pozícióban való rögzítése révén ugyancsak befolyásolni lehet. Ej és E2 ellipsziseknek a haladási sebességgel való szuperponálódása révén itt is cikloisok adódnak, úgyhogy a 7 vágóéi egy pontjának behatolása, beszúródása nagy sebességgel és a szöggel történik, a feltörés viszont szinte álló 7 vágóéllel és felfelé mozgó ckevasvéggel megy végbe. Az alkalmazástól függően azonban másmilyen viszonyok is választhatók. Ha a vonószerkezet tengelyterhelése az ekevas felületre ható, lefelé irányuló erők hatására túlságosan nagy lenne, akkor a megfelelő helyeken támasztókerekeket lehetne alkalmazni. A 12. ábra all. ábrához hasonló berendezést szemléltet, ahol a 20 oldallapok az előbbi példában alkalmazotthoz képest mintegy 180*-kal vannak elfordítva a 19 kereszttartóhoz képest Itt is az előzőekben ismertetettekhez hasonlóan viselkedik a szerszám, ennek megfelelően a szerszám-kinematika is hasonló az előbbiekhez. Itt azonban a hajtás forgásértclme ellentétes a korábbi esethez viszonyítva. A13. ábrán látható példakénti berendezés el van látva a menetirányban, valamint arra keresztirányban ható nagy ellenállás, például kő, vagy gyökér hatásával szembeni biztosítással. Ennél a példakénti megoldásnál a berendezés hosszirányában ható biztosítás a 20 oldallapok és az 1 lengőtartó közé iktatott 25 csillapítótag útján van megoldva. A keresztirányú biztosításhoz az 5 nyél az 1 lengőtartóra egy 56 csuklópánt útján van felfüggesztve úgy, hogy a 6 ekevas normál üzemben, feltehetően a talaj reakcióerők révén függőlegesen stabilizált, s így egy akadályba való beleütközéskor oldalra fog kitérni. Oldalirányú kő elleni biztosítást azonban oly módon is elérhetünk, hogy az 5 nyelet az „a” menetirányban stabilan, oldalirányban pedig labilisán, illetve rugózóan alakítunk ki. A11. ábrán látható kiviteli alaknál alkalmazott hosszanű biztosításnál a 3 lengőnidban az erők fordítottan hatnak. A 14. ábrán szemléltetett példakénti kiviteli alaknál feltüntettük az adalékanyag - például trágyázószer - bejuttatására szolgáló 28 kijuttató szerkezetet, amely a 16 tartóra van felerősítve. Ez a kiviteli alak különösen erdőben történő alkalmazáskor előnyös, amikor a meliorációs trágyát lehetőleg gyorsan és jól closztottan kell a gyökerekhez eljuttatni. Ez oly módon történik, hogy egy erősen hátra görbített 2 szerszám hatol be a talajba, azt megemeli és a hasíték létrejöttének pillanatában a trágyát oda fújja be a berendezés. Ehhez a 3 lengőrudat a P2 csuklóponton rögzítjük, hogy egy lehetőleg lapos görbe alakot érjünk el a szerszám mozgása során. Ez a „c” jelű görbe a rajzon pontvonallal van szemléltetve. A 15. ábrán tulajdonképpen a 28 kijuttató szerkezet részletesebb szemlélése biztosított A 28 kijuttató szerkezethez tartozik egy 29 adagoló, amely például egy cellás adagoló lehet és ehhez 30 cső csatlakozik. A 29 adagoló felett van a 31 tartály, amely 32 keverőművel van ellátva. A 29 adagoló a 33 levegővezetéken keresztül össze van kötve egy 34 kompresszorral úgy, hogy a kiszórandó anyagot megfelelő levegőnyomással lehet kijuttatni. A 34 kompresszor hajtása történhet a 23 hajtótengelyről, de másként is. A 30 cső célszerűen elforgatható a 29 adagoló mentén, mint ez a 15. ábrán jelzett, szaggatott vonalú helyzet alapján is látható. A 28 kijuttató szerkezet építőszekrény-elv alapján állítható össze, és mint ilyen rögzíthető a 16 tartóra. Fennáll emellett annak a lehetősége, hogy a trágyát lökésszerűen, az egyes beszúrásokkor előálló földhasítékba lehessen befújni, vagy pedig folyamatosan annak figyelembevételével, hogy a szerszám egyes fázisaiban a trágyát a felszínre fújjuk. A lökésszerű befúváskor biztosítani kell, hogy a szerszámnak a pontosan meghatározott helyzetében a üágyabevezetés meg legyen szakítva, azaz, hogy a forgattyútengely és a szórókészülék tengelye közötti áttételviszonynak egy 35 bütyök révén történő megszakítása meghatározottá váljék. Ha egyetlen 35 bütyköt alkalmazunk, akkor például 1:1, két 35 bütyök alkalmazása mellett pedig 2 : 1 arány áll elő a hajtásnál. Továbbá a 35 bütyöknek a szerszám behatolása és kihúzása közbeni különböző fázisaiban el kell fedni a 36 nyílást. Az adagolás a 37 tolóka segítségével, a kiömlési keresztmetszet megfelelő beállításával történhet. A folyamatos adagolásnál a 29 adagoló csak továbbító nyúlványokat tartalmaz. A mennyiségi szabályozás itt ugyancsak egy adagoló tolóka, vagy pedig 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 10
