201632. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés talaj fellazítására
1 HU 201 632 B 2 A találmány tárgya eljárás és berendezés talaj fellazítására. A találmány szerint az alsó és felsó talajrétegekben ásószerű szerszámok a talajt feltörik. Az ásószerű szerszám ásóélét ellipszis pályán mozgatják, és erre a mozgásra szuperponálódik a haladásból adódó egyenes vonalú mozgás. Az ellipszis nagytengelye a talajfelszíntől a talajba irányul, és a menetirányhoz viszonyítva lejtő. A mezőgazdaságban szükség van arra, hogy megromlott szerkezetű, beteg talajokat műveljenek meg. Sok esetben a talaj a modem gazdálkodási módszerek és az egyre nagyobb súlyú mezőgadasági gépek hatására, illetve következtében az eketalp környezetében erősen tömörül. Ennek nedvességtorlódás és kiszáradásos károsodások a következményei. Az érzékeny növénygyökérzet nem tudja legyőzni lefelé hatolásakor az ellenállást. Ezáltal csupán korlátozott élettér áll rendelkezésére, és a növekedést szolgáló talajnak csak korlátozott víztároló kapacitása van. A mélytalajlazító eszközök segítségével az ilyenfajta talajszcrkezcti károsodások kiküszöbölhetők. Járulékos szerkezet segítségével egyidejűleg elvégzett mélytrágyázás révén lehetséges az újonnan létrehozott talajstruktúra, talajszerkezet stabilizálása. A bevezetőben ismertetett eljárásmódot tartalmazza a 340 331 lsz. DEOS, ahol is az ellipszisek karakterisztikája állandó marad, és változtatásuk a kinematikát megváltoztatja. Ez nagy ráfordítást és nagy méreteket jelent, és ugyanakkor nincs arra lehetőség, hogy az ellipszist hozzáigazítsák a mindenkori körülményekhez. Emellett a karakterisztika úgy van meghatározva, hogy csak egy beszúrásra és leválasztásra kerül sor, továbbá csak gyomlálásra van lehetőség. A mélylazítás viszonyaira való átvitelhez ez a megoldás nem megvalósítható méreteket és súlyokat eredményezne. Ezen túlmenően a forgaltyús tengelyen olyan nyomatéklcfolyás adódna, ami nem megengedhető nyomatékcsúcsokkal járna. Az ismert és itt leírt talajművelő gépnek vízszintesen elrendezett tartógerendája van, és ásószerszámként egyenkénti ujjak vannak alkalmazva. Az elliptikus mozgás létrehozására forgattyús hajtás szolgál, mi mellett a tartógerendát egy csukló tartja. Ez a gép emiatt csak a felső talajréteg megművelésére alkalmas, éspedig mintegy 20-25 cm megmunkálási mélységig. A talajművelés egy további alkalmazási területeként adódik az erdőművelés, és az erdőpusztulás elleni harc. Az erdőpusztulás okaiként a savas eső, a savanyú talaj, a tápanyaghiány, a szárazság, valamint egy sor egyéb tényező említhető. Mivel ezek a befolyások jelen vannak, és a jövőben még inkább jelen lesznek, ezért utat és módot kell találni arra, hogy hatását kiküszöböljük. A legésszerűbb és valószínűleg a leghatásosabb megoldás bizonyára az lenne, ha fokoznánk a fák ellenállóképességét. Ez azt jelenti, hogy egyrészt abszolút hiány esetén a tápanyagokat kiegészítjük (felszíni és mélytrágyázás), másrészt, hogy a talajban lévő tápanyagokat a talaj dinamikai befolyásolása (indirekt trágyázás) révén mobilizáljuk. Eközben a levegőztetés, a vízháztartás (például laza talajnál mutatkozó tárolóképesség), a hőmérséklet és a talajreakció is döntő szerepet játszik. Meliorációs műveleteket az erdőkben csupán kb. minden 50 évben végezhetünk, éspedig akkor, amikor ritkítást végzünk, és még nem ment végbe egy természetes megfiatalítás. A meliorációnak egy további lehetősége közvetlenül egy mesterséges ültetést megelőző időszak. Ilyen feltételek mellett a fiatal növények előnyös körülmények közé kerülnek az intenzív meggyökeresedésükhöz, kellően nagy élettérhez jutnak, ami gyors növekedést és nagy ellenállóképesség kialakulását teszi lehetővé. Azoknál a rendszereknél, amelyek pusztán a felszíni trágyázásból állnak, fellép az a hátrány, hogy időben erősen késleltetett és legyengült hatásúak, mivel a talajt mechanikus behatásokkal nem változtatják meg. Az erdők kipusztulása feletti heves viták alapján a jelen időpont igen kedvező az erdőkben végzendő meliorációs intézkedések keresztülviteléhez. A gyümölcsösökben, kertekben és szőlőkben az ilyenfajta meliorációs intézkedések szintén igen nagy jelentőségűek. Iu is nagyrészt érvényesek az előzőekben elmondott érvek. Ezeknél a kultúráknál azonban kb. 20 éves élettartamidőkből indulnak ki. Egy további különbséget arra alapíthatunk, hogy ezeknél a sorok közötti közlekedés és megművelés mindenkor lehetséges, cs ezáltal a közlekedési nyomoknál erős tömörödés jön létre. A sorok közötti munkánál a mélytalajlazító szerkezetek, mivel ezek kevéssé károsítják a gyökérzetet és kedvező vonóerővel dolgoznak, egyidejű mélytrágyázással igen előnyösek. Ismeretes, hogy a monokultúrás gyümölcsösökben a föld alatt betokosodott gyökerek a talajtömörödés következtében a tápanyagaikat nem tudják szabaddá tenni, és ráadásul még toxikus reakciókat is kiváltanak. Az ily módon előállított negatív hatás jelentős. További alkalmazási területként jön szóba még az útépítésnél a talajsbatilizálás. A talajstabilizálás az útépítésben gyakran nagy nehézségeket okoz. Ezalatt értik a kb. 50 cm vastag útalépítmény rétegesen történő felhordását törmelékkel, mész hozzákeverésével, és ezt követő tömörítéssel vibrációs hengerek vagy egyéb tömörítők segítségével. A hivatalos kikötéseket a mész egzakt, egyenletes bekeverése tekintetében igen szigorúan be kell tartani. Főként kövekkel kevert talajoknál jelent a hozzákeverés nagy problémát. A talajmarók például igen érzékenyen reagálnak a kövekre. Egy további kellemetlen szempont a mészpor behatása a be- és kihordó eszközök kezelőszemélyzetére. A mélylazításnál fontos, hogy az összetömörült talajt a lehető legkisebb rögökre aprózzuk és a szántással ellentétben, ahol a termékeny felső talajréteget alulra juttatjuk, itt a talajrétegek helyét legalább nagyjából megtartjuk. Csupán kivételes esetekben szükséges az alsó- és felső talajrétegek kismértékű összekeverése. Az ez idáig szokásos fellöréses lazításnál, amennyiben mozgatható szerkezetekről vagy szerszámokról (mozgatott ekék) van szó, sok esetben teljesül ez az elv. Mivel a lazítás intenzitása az eke környezetében a legnagyobb, ezért meghatározott talajszerkezetcknél az e felett elhelyezkedő rétegekre, mint például az eketalp környezetére, nem terjed ki kellő intenzitással. A merev készülékek rendszerint nem elégítik ki ezeket a következményeket. A merev, feltöréses lazítórendszereknél az egész lazítóteljesítmény, míg a mozgórendszereknél annak kb. 60-80%-a a haladást biztosító hajtástól ered, ami mindkét esetben igen nagy vonóerőigényt jelent Ismeretes, hogy az említett rendszereknél csak igen kedvező időjárási körülmények közölt és ráadásul még évszakokhoz kötött illetve korlátozott meliorációs munkálatokat lehet csak végezni. így például nedves talajnál a jelenleg érvényes szabályok szerint a talaj kifordítási halára alatt minőségi talaj-mélylazítást a leg5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
