201621. lajstromszámú szabadalom • Modellező eszköz töltés hatására, illetve töltéssel jellemzett objektumok között lejátszódó folyamatok szemléltetésére
3 HU 201621 B 4 a modellező elemekhez kapcsolódó ingaszerü megfogás szárait befogadó nyílásokkal ellátott, célszerűen alulról megtámasztott alsó lécet tartalmaz, amelyhez vele párhuzamosan határolóelemként a nyílásokat felülről meghatározó fedóléc van csatlakoztatva. A modellező elem célszerűen rúdszerű műanyag test, például egy vagy több részből álló szívószál; ez utóbbi esetben két egymással ellentétes előjelű elektromos töltéssel ellátható részt tartalmazhat. Igen előnyös az a kiviteli alak, amelynél a modellező elem műanyag szívószállal van kiképezve. Modellező elemként mágnes vagy mágnesezhető test szintén alkalmazható. A találmány szerinti modellező eszköz felépítése egyszerű, nagyszámú modellező elem befogadására alkalmas, ennek révén bonyolult kölcsönhatási folyamatok szemléltetésére lehetőséget ad. A javasolt modellező eszközt a továbbiakban példakénti kiviteli alakok kapcsán, a csatolt rajzra hivatkozással ismertetjük részletesen. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti modellező eszköz téglalap alakú alaplappal kialakított egyik kiviteli alakjának perspektivikus nézete, a 2. ábra oldalelemeket befogadó lyukak rendszerével létrehozott alaplapot tartalmazó javasolt modellező eszköz perspektivikus nézete, míg a 3. ábra alsó tartóléccel és fedóléccel meghatározott nyílásokat tartalmazó találmány szerinti modellező eszköz perspektivikus nézete. A találmány szerinti modellező eszköz 1 modellező elemeik) számára kétpontos megtámasztást biztosító 7 megvezető élekkel ellátott 4 tartóelemet és a 7 megvezető élekhez rendelt, az 1 modellező elem(ek) elmozdulásának lehetőségét térben korlátozó 6 határolóelemeket tartalmaz. A 7 megvezető élek az 1 modellező elemek számára az egy síkban történő mozgáshoz felületet határoznak meg, amely nem feltétlenül egyenes síkfelület. A javasolt modellező eszközben a 4 tartóelem rúdszerű alapléccel vagy például téglalap alakú 2 alaplappal kitámasztott oldalelemekből, például 4’ és 4” oldalfalakból (1. ábra) vagy a 2 alaplapban kiképzett 16 lyukakba illesztett 11 feszítő pálcikákból (2. ábra) és a 2 alaplapból áll. Egy másik előnyös kiviteli alaknál a 4 tartóelem 13 alsó tartólécből és ehhez felülről kapcsolódó, például 12 szorítócsavarral hozzá erősített fedőlécből, mint 6 határolóelemből és megtámasztásból, például T tartólábakból áll (3. ábra). A 4 és 4” oldalfalak lehetnek azonos és eltérő magasságúak. így több 4 tartóelem modulrendszerű összekapcsolása révén a 2 alaplapok fölött nagyobb felületen lehet a 7 megvezető éleket létesíteni, vagyis a szemléltetéshez egy 4 alaplapnál nagyobb felület áll rendelkezésre, ami lehetőséget ad bonyolult anyagszerkezeti, ionos folyamatok modellezésére is. A 7 megvezető élek létrehozása számos előnyös módon biztosítható. A legegyszerűbbnek az tűnik, ha a 7 meg vezető éleket egyszerűen 9 húrok kétoldali megtámasztásával, szükség szerint 3 feszitó elemekkel, például szárnyas csavarokkal történő kifeszítésével (1. ábra) alakítjuk ki. A 9 húrok kifeszítésére a 2. ábra szerinti 2 alaplap 16 lyukaiba helyezett 11 feszítő pálcikák hasonlatosképpen használhatók. Ugyanilyen módon a 4’ és 4” oldalfalak, illetve a 11 feszítő pálcikák között olyan 8 síkelemek is elrendezhetek, amelyek egyik széles a 7 meg vezető éleket jelöli ki. A 8 sikelemek célszerűen hajlékony műanyagból a szükség szerinti alakban kivágott lapok, bennük adott esetben egy vagy több 10 nyílás (1. ábra) van kivágva. A 10 nyílások olyan folyamatok modellezésénél lehetnek fontosak, amelyekben egy-egy fix helyzetű töltést is figyelembe kell venni (például az elektronok és a kristályrács kölcsönhatása). A 7 megvezetó élekkel 6 határolóelemek kapcsolódnak, amelyek az 1 modellező elemek mozgásának határát vagy lényeges akadályát alkotják. Ezek a 6 határolóelemek célszerűen olyan rúdszerű elemek (1. és 2. ábra), vagy korlátozó szerepet játszó fedólécek (3. ábra), amelyek helyzete szükség szerint állítható, szabályozható. A 8 sikelemek alkalmazásának előnye, hogy a 7 megvezető élben ilyenkor kisebb-nagyobb 5’ kiemelkedések, illetve 5” bemélyedések vághatok ki, amelyek alkalmasak potenciálgödör és potenciálcsúcsok reprezentálására. Az 5” bemélyedések lehetnek szabályos alakúak (2. ábra), de alakjuk mindenkor a szemléltetni kívánt jelenségnek megfelelően választható (1. ábra). Általában célszerű, ha a 7 megvezetó élek egymással párhuzamosak és az 5’ kiemelkedések, illetve az 5” bemélyedések egymással szemben helyezkednek el. Nyilvánvalóan, adott esetben egy 5” bemélyedés és/vagy 5’ kiemelkedés is elegendő lehet. Ugyancsak igen előnyös megoldás, ha a 7 megvezetó éleket a 13 alsó tartólécben kiképzett iveit felületelemek (3. ábra) alkotják, amelyek a fedőlécekkel határoltan a 10 nyílásokat jelölik ki. A 13 alsó tartólécet és a fedólécet, mint említettük, a 12 szorítócsavarok rögzítik. A 13 alsó tartólécek célszerűen alulról, T tartólábakkal vannak megtámasztva. Ha a modellező eszköz alkalmazásának feltételei ezt szükségessé teszik, a 4 tartóelem felülről megfogott felfüggesztéshez csatlakoztatható. A 13 alsó tartólécek és a hozzájuk csatlakozó felső fedőlécek által meghatározott 10 nyílásokba a találmány szerinti modellező eszköz egy előnyös kiviteli alakjában az 1 modellező elemeket, például M mágneseket megtartó 18 ingaszerü megfogások karjai, to5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
