201589. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyadékmedencék szigetelésére

1 HU 201589 B 2 A találmány tárgya eljárás folyadékmedencék szigetelésére. Ismeretes, hogy különféle folyadéktároló medencéket, tartályokat készítenek úgy, hogy merev anyagból - például fémből, be­tonból - készült vázat folyadékzáró gumile­mezzel bélelnek. Ilyenkor a gumilemez szere­pe az, hogy megakadályozza a folyadék és a váz anyagának érintkezését, ami azzal járhat, hogy egyrészt a folyadék a nem hermetiku­san záró vázon keresztül kiszivárog a kör­nyezetbe, másrészt bizonyos esetekben a fo­lyadék korróziós hatást fejt ki a váz anya­gára. Különösen veszélyes az ilyen átszivár­­gás agresszív vegyszerek, mérgező anyagok esetében, de úszómedencék vagy egyszerű víztartályok hibás szigetelésekor is komoly technikai problémák léphetnek fel. Például fém- vagy betonvázas úszómedencéknél az átszivárgás nemcsak a folyadék szökését eredményezheti, hanem a vizben lévő aktív tisztitó- és fertőtlenítőanyagok - .klórtar­talmú vegyszerek, alumínium-szulfát és réz­szulfát - miatt korroziv hatást is kifejthet­nek. Ilyen medencének fogható fel a párta­­fallal (attikával) ellátott lapos tetőszerkezet is, mivel erős esőzés esetén a víz elárasztja a tetőszerkezetet, vagy ennek nagy részét, és ilyenkor az átszivárgó viz kellemetlen be­ázásokat okozhat. A vázra helyezett szigetelő gumileme­zekkel az átszivárgás megakadályozható, -de a műszaki-gazdasági hatékonyság, a szigetelési munka idő- és munkaigénye, a szigetelőréteg tartóssága, javithatósága és cseréje nagy­mértékben függ a váz és a szigetelőlemez közötti kapcsolattól, tehát a szigetelőlemez rögzítésének módjától. A medencefal és a szigetelőlemez közötti, kapcsolat kialakítására a következő módsze­rek ismeretesek. Legegyszerűbb megoldás a belógatás, amikor is az egybehegesztett vagy ragasztott bélést a medence vagy tartály szélén rögzí­tik, és a tárolt folyadék nyomása szorítja a váz falához a szigetelőlemezt. Ilyen megoldá­sokat írnak le a 2 303 923. sz. francia, és a 4 011 607. sz USA szabadalmi leírásban. En­nek az eljárásnak nagy előnye a gyors kivi­telezés, hátránya viszont, hogy ha nincs fo­lyadék a medencében, a szigetelőlemez gyú­ródik, szabadtéri elhelyezés esetén pedig szél hatására az igen erős mechanikus igénybevételek következtében általában na­gyon hamar roncsolódik. Másik megoldás a vízszigetelő lemez és a medence falának összeragasztása, ami azon­ban különféle dilatációs problémákat okoz, különösen ha a medence méretei nagyok, ezért külön gondoskodni kell a dilatáció ki-; küszöböléséről. Ilyen megoldásra vonatkozik a 341 157. sz. osztrák szabadalmi leírás. Ezenkívül a ragasztás sokszor munkaigényes felületkezelést igényel. Legfőbb hátránya en­nek a megoldásnak azonban, hogy tartós kö­tés nem létesíthető olyan esetekben, amikor a vázon keresztül víz szivárog kívülről a szi­getelőlemezhez, például földbe süllyesztett úszómedencék esetében. Bizonyos esetekben alkalmazott megoldás a belógatás és a leterhelés kombinációja, kü­lönösen lapostetók esetében. A mechanikai le­terhelés azonban négyzetméterenként 50- -60 kg-os többletterhet jelent, ami miatt a födémszerkezeteket túl kell méretezni. To­vábbi problémákat okozhat, hogy az olcsó le­terhelő anyagok - kavics, zúzott kő - eseté­ben talaj telepedhet meg a vízszigetelő lemez fölött, aminek következtében a kialakuló nö­vényzet gyökérzete megsértheti a szigetelő gumilemezt. Végül pedig, függőleges felületen a leterhelés nem alkalmazható. A felsorolt problémák miatt több törek­vés irányul a gumilemezek mechanikai rögzí­tésére. Ezeknek a megoldásoknak egy része azon az elven alapul, hogy a gumi rugalmas­ságát kihasználva helyenként átszúrják a szigetelőlemezt, és a vízzárást részben a gumi őnzárásával, részben pedig az átszúrási helyek külön foltozásával oldják meg. Ennek az eljárásnak hátránya egyrészt a gumi tő­­mitöképességének csökkenése a hosszabb idő alatt bekövetkező ernyedési folyamatok miatt, másrészt a ragasztások bizonytalansága, il­letve idő- és munkaigényessége, különösen szabadtéri viszonyok mellett. Mechanikai rögzitéses megoldásokat is­mertetnek a 2 422 939. sz. francia, és 332 056. sz. osztrák szabadalmi leírásban. A mechanikai rögzítés ismertetett hátrá­nyai miatt sok felhasználási területen előny­ben részesítik az átdöfés nélküli, úgyneve­zett pattintó megoldásokat. Ezeknek jellemző­je, hogy a medence falába különféle alakos merev testeket építenek be, a szigetelőleme­zeket ezekre borítják rá, és egy szintén me­rev ellendarabbal patentszerűen fogják össze a szigetelő gumilemezt és a medence falát. Az ilyen pattintó eljárások hátránya az, hogy a medencék belső felülete nem lesz sima, ami olyan problémákat okozhat, hogy a szigetelő lemez a rögzítési helyeken nehezen tisztítha­tó - ami például úszómedencék esetében hi­giéniáikig sem engedhető meg -, továbbá a merev testek közé befogott gurailemezekben káros igénybevételek léphetnek fel, végül pedig a felületekből kiálló rögzítőelemek sok esetben esztétikai okokból sem alkalmazhatók. A találmány szerinti eljárás célkitűzése olyan pattintó módszer megvalósítása, amely­nek alkalmazása esetén a folyadékzáró szige­telő gumilemez belső felülete teljesen sima marad, és a rögzítési helyeken sem lépnek fel nem kívánt feszültségek. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy a medencefal belső oldalába részlegesen zárt horonyidommal látjuk el, a részlegesen zárt horonyidomban a nyitott szakasznak megfelelő méretű nyakrésszel ellátott, és a horonyidom belsejébe illeszkedő, a nyakrész-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom