201589. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyadékmedencék szigetelésére
1 HU 201589 B 2 A találmány tárgya eljárás folyadékmedencék szigetelésére. Ismeretes, hogy különféle folyadéktároló medencéket, tartályokat készítenek úgy, hogy merev anyagból - például fémből, betonból - készült vázat folyadékzáró gumilemezzel bélelnek. Ilyenkor a gumilemez szerepe az, hogy megakadályozza a folyadék és a váz anyagának érintkezését, ami azzal járhat, hogy egyrészt a folyadék a nem hermetikusan záró vázon keresztül kiszivárog a környezetbe, másrészt bizonyos esetekben a folyadék korróziós hatást fejt ki a váz anyagára. Különösen veszélyes az ilyen átszivárgás agresszív vegyszerek, mérgező anyagok esetében, de úszómedencék vagy egyszerű víztartályok hibás szigetelésekor is komoly technikai problémák léphetnek fel. Például fém- vagy betonvázas úszómedencéknél az átszivárgás nemcsak a folyadék szökését eredményezheti, hanem a vizben lévő aktív tisztitó- és fertőtlenítőanyagok - .klórtartalmú vegyszerek, alumínium-szulfát és rézszulfát - miatt korroziv hatást is kifejthetnek. Ilyen medencének fogható fel a pártafallal (attikával) ellátott lapos tetőszerkezet is, mivel erős esőzés esetén a víz elárasztja a tetőszerkezetet, vagy ennek nagy részét, és ilyenkor az átszivárgó viz kellemetlen beázásokat okozhat. A vázra helyezett szigetelő gumilemezekkel az átszivárgás megakadályozható, -de a műszaki-gazdasági hatékonyság, a szigetelési munka idő- és munkaigénye, a szigetelőréteg tartóssága, javithatósága és cseréje nagymértékben függ a váz és a szigetelőlemez közötti kapcsolattól, tehát a szigetelőlemez rögzítésének módjától. A medencefal és a szigetelőlemez közötti, kapcsolat kialakítására a következő módszerek ismeretesek. Legegyszerűbb megoldás a belógatás, amikor is az egybehegesztett vagy ragasztott bélést a medence vagy tartály szélén rögzítik, és a tárolt folyadék nyomása szorítja a váz falához a szigetelőlemezt. Ilyen megoldásokat írnak le a 2 303 923. sz. francia, és a 4 011 607. sz USA szabadalmi leírásban. Ennek az eljárásnak nagy előnye a gyors kivitelezés, hátránya viszont, hogy ha nincs folyadék a medencében, a szigetelőlemez gyúródik, szabadtéri elhelyezés esetén pedig szél hatására az igen erős mechanikus igénybevételek következtében általában nagyon hamar roncsolódik. Másik megoldás a vízszigetelő lemez és a medence falának összeragasztása, ami azonban különféle dilatációs problémákat okoz, különösen ha a medence méretei nagyok, ezért külön gondoskodni kell a dilatáció ki-; küszöböléséről. Ilyen megoldásra vonatkozik a 341 157. sz. osztrák szabadalmi leírás. Ezenkívül a ragasztás sokszor munkaigényes felületkezelést igényel. Legfőbb hátránya ennek a megoldásnak azonban, hogy tartós kötés nem létesíthető olyan esetekben, amikor a vázon keresztül víz szivárog kívülről a szigetelőlemezhez, például földbe süllyesztett úszómedencék esetében. Bizonyos esetekben alkalmazott megoldás a belógatás és a leterhelés kombinációja, különösen lapostetók esetében. A mechanikai leterhelés azonban négyzetméterenként 50- -60 kg-os többletterhet jelent, ami miatt a födémszerkezeteket túl kell méretezni. További problémákat okozhat, hogy az olcsó leterhelő anyagok - kavics, zúzott kő - esetében talaj telepedhet meg a vízszigetelő lemez fölött, aminek következtében a kialakuló növényzet gyökérzete megsértheti a szigetelő gumilemezt. Végül pedig, függőleges felületen a leterhelés nem alkalmazható. A felsorolt problémák miatt több törekvés irányul a gumilemezek mechanikai rögzítésére. Ezeknek a megoldásoknak egy része azon az elven alapul, hogy a gumi rugalmasságát kihasználva helyenként átszúrják a szigetelőlemezt, és a vízzárást részben a gumi őnzárásával, részben pedig az átszúrási helyek külön foltozásával oldják meg. Ennek az eljárásnak hátránya egyrészt a gumi tőmitöképességének csökkenése a hosszabb idő alatt bekövetkező ernyedési folyamatok miatt, másrészt a ragasztások bizonytalansága, illetve idő- és munkaigényessége, különösen szabadtéri viszonyok mellett. Mechanikai rögzitéses megoldásokat ismertetnek a 2 422 939. sz. francia, és 332 056. sz. osztrák szabadalmi leírásban. A mechanikai rögzítés ismertetett hátrányai miatt sok felhasználási területen előnyben részesítik az átdöfés nélküli, úgynevezett pattintó megoldásokat. Ezeknek jellemzője, hogy a medence falába különféle alakos merev testeket építenek be, a szigetelőlemezeket ezekre borítják rá, és egy szintén merev ellendarabbal patentszerűen fogják össze a szigetelő gumilemezt és a medence falát. Az ilyen pattintó eljárások hátránya az, hogy a medencék belső felülete nem lesz sima, ami olyan problémákat okozhat, hogy a szigetelő lemez a rögzítési helyeken nehezen tisztítható - ami például úszómedencék esetében higiéniáikig sem engedhető meg -, továbbá a merev testek közé befogott gurailemezekben káros igénybevételek léphetnek fel, végül pedig a felületekből kiálló rögzítőelemek sok esetben esztétikai okokból sem alkalmazhatók. A találmány szerinti eljárás célkitűzése olyan pattintó módszer megvalósítása, amelynek alkalmazása esetén a folyadékzáró szigetelő gumilemez belső felülete teljesen sima marad, és a rögzítési helyeken sem lépnek fel nem kívánt feszültségek. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy a medencefal belső oldalába részlegesen zárt horonyidommal látjuk el, a részlegesen zárt horonyidomban a nyitott szakasznak megfelelő méretű nyakrésszel ellátott, és a horonyidom belsejébe illeszkedő, a nyakrész-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
