201581. lajstromszámú szabadalom • Fotográfiai hordozóanyagok
1 HU 201581 B 2 A találmány tárgya vízálló, pigmenttartalmú poliolefin réteggel bevont fotográfiai hordozóanyagok. Mint ismeretes, a vízmentes fotográfiai papírhordozók mindkét oldalukra felhordott műgyanta-bevonattal ellátott papíralapból állnak. A papíralapon lévő műgyanta-bevonatok állhatnak valamely poliolefinből, például polietilénból, ami extrúziós rétegeléssel vihető fel a papirosra, de állhatnak olyan Bzerves lakk-keverékekből is, amelyeket mártással vagy szórással visznek fel a papirosra, és nagyenergiájú sugárzással keményítenek ki. Egy műgyantarétegre egy vagy több ezüsthalogenid alapú fényérzékeny bevonatot hordanak fel. A fényérzékeny rétegek lehetnek úgy fekete/fehér, mint színes fotográfiai rétegek. A fényérzékeny réteg, illetve rétegek alatt elrendezett műgyanta-bevonat (homlokoldali rétegezés) általában fényt szóró fehérszínű pigmentet, valamint adott esetben színes pigmenteket, optikai deritőszereket és/ /vagy egyéb adalékanyagokat, mint antisztatikus hatású vegyületet, a fehérszinű pigmentet diszpergáló segédanyagokat és antioxidánsokat tartalmaz. A papiros fényérzékeny rétegekkel ellátott oldalán elrendezett műgyantafilm (hátoldali rétegezés) lehet pigmentált vagy nem pigmentált ós/vagy tartalmazhat olyan egyéb adalékanyagokat, amelyek a laminátum fotográfiai hordozóként történő mindenkori felhasználásából adódnak. Ez a réteg ezen túlmenően további funkcionális rétegekkel (például ráirhatóságot biztosító rétegekkel, antisztatikus rétegekkel, csúsztatórétegekkel, ragasztórétegekkel, fényudvar-védőréteggel, valamint sík-felfekvést biztositó rétegekkel) lehet ellátva. Fotográfiai papírhordozók poliolefinekkel, szélesrésű szerszámmal végzett extrúzióval történő rétegelése önmagában ismert eljárás. A poliolefinnel végzett extrúziós rétegelés egy olyan helyen történik, ahol a papírszalag egy hűtöhenger és egy gumihenger között résbe lép be, Így tapasztják a poliolefin-réteget a papírszalagra. A hűtőhenger szolgál ezenkívül a poliolefinréteg felületi struktúrájának kialakítására is. A hűtőhenger felületkiképzésének megfelelően fényes, matt vagy strukturált, például selyemfényű poliolefinrétegek alakíthatók ki. A nagyfényű felületek előállítása ezidáig problematikus. Ez különösen az olyan nagyfényű, pigment-tartalmú poliolefin bevonatokra vonatkozik, amelyek oxidáció előkezelést követően közvetlenül vagy egy vékony, tapadást növelő réteggel bevont állapotban a fotográfiai rétegeket hordozzák, és ezért a fotográfiai anyag végső megjelenése szempontjából meghatározó jellegűek. A hűtőhenger tükórfényű felülete következtében a matt és strukturált hűtőhenger felületekhez képest túl nagy tapadás lép fel a poliolefin-felület és a hűtőhenger-felület között. Ebből még konstans, egyenletes papirszalag-haladás esetén is az adódhat, hogy a polietilénfólia ritmikus időközökben válik le a hűtóhengerről. Határesetekben az is előfordul, hogy a hűtöhengeren rövidszénláncú poliolefin alkotórészek rakódnak le, ami a poliolefinfólia felületminóségét nagymértékben befolyásolja annyiban, hogy az enyhén mattá vélik. A poliolefinfólia nem teljesen egyenletes, hanem ritmikus leválása azt eredményezi, hogy a poliolefinfólia megkívánt, egyenletes felületi fényessége romlik. A papírszalag-haladás irányára merőlegesen hajszálfinom kiemelkedések lépnek fel, amelyek a totélreflexió határtartományában beeső fényben láthatók ugyan, de felületi mérésekkel nem észlelhetők. E kiemelkedések egymástól mért távolsága kb. 1 mm. Ezek a kiemelkedések fotográfiai emulzióval végzett bevonás utón is felismerhetők, és a fotofílm megvilágítása, majd azt követő előhívása során - különösen a sötét képmezókben - zavaróan hatnak. A hibahelyek képződésének meggátolása céljából eddig arra volt szükség, hogy az extrúzió sebességét drasztikusan csökkentsék. Ezenkívül a lerakódások fellépése miatt gyakrabban vált szükségessé a tükörfényes hűtőhenger tisztítása. A haladásirányra merőleges hibahelyek egy további kiküszöbölési módja abban áll, hogy a poliolefinhez a poliolefinréteg hűtőhengerhez tapadásának csökkentése, és az extrudólt film egyenletes, könnyű leválasztása céljából egy leválasztó anyagot adnak. Ilyen leválasztó anyagok a 32 442/1982., 46 818/1982., valamint a 46 819/1982 sz. japán szabadalmi közzétételi iratokban leirt zsirsav-fémsók, például a cink- vagy magnézium-sztearát. Ismeretes ezenkívül, hogy leválasztóanyagként amidokat, mint például olajsavamidot vagy erukasavamidot, de poliolefinviaszokat és sztearint is használnak. Ezeknek a fotográfiai hordozóanyagoknak előállítása kapcsán leírt leválasztószereknek azonban egy súlyos hátránya van. Egyrészről ezeket a leválasztószereket a szokásos poliolefinkeverékekbe aránylag nagy (0,5-2%) koncentrációban kell alkalmazni ahhoz, hogy a kívánt hatást érjük el. Ezekkel a nagy koncentrációkkal azonban nemcsak a poliolefin hűtőhengerhez tapadásának kívánt csökkentését érjük el, de jelentősen csökken a poliolefin papírhordozóhoz tapadása is. Ebből a fotográfiai hordozóanyag további feldolgozása során például olyan értelemben vett nehézségek adódnak, hogy a fotográfiai eljárásban alkalmazott oldatok okozta behatásra vagy éppenséggel a fotográfiai rétegekkel végzett rétegelés alatt a poliolefin réteg levélik a papírról. Ezen túlmenően a leválasztószerek, például a sztearinsav, a sztearátok vagy a sztearinsavamid az extrú-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
