201576. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aromás szénhidrogének eltávolítására szénhidrogénelegyekből
17 HU 201576 B 18 fázist az 52 desztillációs zónába vezetjük, ahol a vizet előnyösen nyomás alatt kidesztilláljuk, és a képződött gőzt az 54 vezetéken eltávolítjuk. Az 54 vezetéken távozó gőzt a 22 hőcserélőbe vezetjük, ahol a betáplált kiindulási szénhidrogén elegy felmelegítésére használjuk, majd a 62 hűtőben kondenzáljuk. A kondenzálással kapott vizet a 38 és 39 extraktorokban használhatjuk fel. Más megoldásként, a 22 hőcserélőből távozó gőzt előnyösen felhasználhatjuk a találmány szerinti vagy más eljárásban (az ábrán nem szerepel). A 22 hőcserélőben a gőzben lévő kis mennyiségű oldószer kondenzálhat. Ezt az oldószert a hőcserélőből (az ábrán szaggatott vonallal jelölt vezetéken ét) elvezetjük és a 24 extrakciós oszlopba visszavezetve egyesítjük az 57 vezetéken az 52 desztillációs zónából érkező oldószerrel (ezt az ábrán nem tüntettük fel). Az eljárásban keletkező gőz ilyen felhasználása esetén az eljárás végrehajtásához szükséges hő részben fedezhető az 52 desztillációs zónával kapcsolatban lévő 22 hőcserélőből. Amint azt az előzőekben már említettük, a fentiekben leirt megoldás helyett alternativ eljárások is választhatók az oldódásgátló anyag eltávolítására annak természetétől függően. Az előzőekben ismertetett megoldás előnyös a találmány szerinti eljárás egészének energiaszükséglete csökkentése szempontjából. Például az előzőekben ismertetett extrakciós-szeparációs eljárás eredményeképpen a dezaromatizálás energiaszükséglete a szokásos dezaromatizálási eljárásokhoz mérten 50-80X-kal csökken a betáplált kiindulási anyag minőségétől függően. Az oldódásgátló anyagnak, például víznek a rendszerben felhasznált teljes mennyisége könnyen meghatározható, mivel a 46 vezetéken a 34 szeparációs zónába bevezetett víz mennyisége mérhető. A tömitetlenségek és működési zavarok folytán fellépő vízveszteséget is figyelembe véve a 34 szeparációs zónában 0,5-25,0 tömegX, előnyösen 5,0-10,0 tömeg% oldódásgátló anyag jelenlétét kell biztosítani. A 2. ábrán a találmány szerinti eljárás egy másik megvalósítási módját mutatjuk be. Ennél az eljárásváltozatnál az eljárásnak egyes, az 1. ábra ismertetésénél említett jellemzőit nem alkalmazunk. A kiindulási szénhidrogén elegyet a 70 vezetéken át tápláljuk be egy külső - az ábrán nem szereplő - kiindulási anyag tárolóból, és a 72 hőcserélőben melegítjük fel. Ezután a felmelegített kiindulási anyagot a 74 vezetéken át a 76 extrakciós oszlopba (zónába) vezetjük. A szelektív aromás oldószert a 76 extrakciós oszlop tetejéhez közeli helyen, a 105 fűtőberendezésen át haladó 104 vezetéken vezetjük be a 76 extrakciós oszlopba. Az extrakciós oldószer a 76 oszlopon lefelé haladva eltávolítja az aromás anyagokat a betáplált szénhidrogén elegyból, így az elegy a főként nemaromás anyagokat tartalmazó raffinátumra és egy aromás anyagokban gazdag oldószeres fázisra válik szét. A 76 oszlop tetején, a 78 vezetéken ét távozó, főként nemaromás anyagokból álló raffinátum terméket összegyűjtjük, lehűtjük, és az extrakciós oldószert dekantálással elkülönítjük belőle. A raffinátum terméket ezután vízzel mossuk (az ábrán nem szerepel). A raffinátum termék viszkozitási indexét közvetve, a 70 °C-os raffinátum refrakciós indexének mérésével - amint ezt az előzőekben ismertettük határozzuk meg. Az aromás anyagokban gazdag oldószeres fázis a 80 vezetéken ét hagyja el a 76 extrakciós oszlopot. Ezt a főként extrakciós oldószert és aromás szénhidrogéneket tartalmazó fázist a 82 hőcserélőben lehűtjük (a hőcserélő általában egy vagy több, sorba kapcsolt, hideg vizzel hűtött egységből áll), majd a 86 keverőbe vezetjük. A 86 keverőben a 84 vezetéken érkező aromás anyagokban gazdag oldószeres fázist és a 102 vezetékeken érkező oldódásgátló anyagot - példáinkban vizet - egymással összekeverjük, majd az elegyet a 88 vezetéken át a 90 szeparációs zónába vezetjük. A 86 keveróben mechanikus mágneses keverő van. Az eljárás ilyen megvalósítási módja mellett szeparációs zónaként alkalmazhatunk egy tartályt vagy rostos ágyú, beépített elemet tartalmazó egységet (.fibrous bed coalescer"), például a Sealas Corporation (Model No. LS-60P) terméket. Ezen kívül célszerű még a 88 vezetékben egy szűrő, például gyapotszűrő alkalmazása (az ábrán nem szerepel) a vezetéken érkező anyagban esetleg jelen lévő szilárd anyagok eltávolítására. A szűrő alkalmazása különösen akkor célszerű, ha szeparációs zónaként rostos ágyú, beépített elemet tartalmazó egységet használunk. Az oldódásgátló anyagot kívánt esetben adhatjuk közvetlenül a 90 szeparációs zónába is, azaz a 102 vezeték beköthető közvetlenül a 90 szeparációs zónába, de ez a megoldás nem előnyös. Amint azt az előzőekben említettük, a 82 hőcserélőn való hűtés és az oldódásgátló anyag adagolása csökkenti az aromás szénhidrogéneknek az extrakciós oldószerben való oldódását, így egy aromás anyagokban gazdag extrakciós fázis és egy. főként extrakciós oldószerből és oldódásgátló anyagból álló oldószeres fázis (a továbbiakban nedves PO - pusztán oldószeres - fázis) képződik. A 90 szeparációs zónában létrejött aromás anyagokban gazdag fázis a 90 ülepítő zónát a 92 vezetéken hagyja el. A nedves PO fázis a 90 szeparációs zónából a 94 vezetéken át távozik és a 96 vízsztrippeló oszlopba jut, ahol a nedves PO fázisból a víz - amelyet példánkban oldódásgátló anyagul választottunk - egy része eltávozik és a 98 kondenzátorban kondenzálva a 100 vízgyűjtő tartályba jut. Az oldódásgátló anyagként felhasználásra kerülő vizet a 102 vezetéken át vezetjük a kívánt koncent-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 11
