201497. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kálium-fluorid szuszpenzió előállítására vizes ammónium-fluorid-oldatokból

HU 201497 B verést végezhetjük adagolással (fokozatosan) vagy egyszerre, keveréssel vagy anélkül. Előnyös az am­­mónium-fluorid-oldat és a kálium-hidroxid egyesí­tését adagolással, keverés közben végezni. Előnyös továbbá az összekeverést olyan edényben végrehaj­tani, amelynek nyílásai jól zárnak, hogy a felszaba­dult ammónia kiszivárgását meggátolják. Az eljárás eredményeként kapott kálium-fluorid tisztasága részben a kálium-hidroxid alkalmazott mennyiségétől függ. Ha a kálium-hidroxidot a flu­­oridionhoz képest az ekvimolárisnál nagyobb mennyiségben alkalmazzuk, akkor az így kapott kálium-fluorid kálium-hidroxidot tartalmaz; ha a kálium-hidroxidot az ekvimolárisnál kisebb mennyiségben adjuk, akkor olyan kálium-fluoridot kapunk, amely kálium-bifluoridot tartalmaz. Általában tehát előnyös a vizes ammónium-flu­­orid-oldatban levő fluoridionnal lényegében ekvi­­moláris mennyiségű kálium-hidroxid alkalmazása, hasznos termékeket kapunk azonban más mennyi­ségek használatával is, sőt egyes esetekben az ekvi­­molárishoz képest feleslegben alkalmazott vagy az ekvimolárisnál kevesebb kálium-hidroxid előnyös lehet. A kálium-hidroxidnak az oldathoz való adása után képződő ammónia vízben részben oldható. Az oldott ammóniát meghaladó ammóniamennyiség a kálium-hidroxid hozzáadása után gyorsan párolog. A visszamaradó ammónia lényegében teljesen el­párologtatható úgy, hogy az oldatot forráspontjára melegítjük, vagy a forráspontjához közeli hőmér­sékletre melegítjük, és az oldaton gőzt vezetünk át. Az elpárolgó ammóniát vízmentes ammónia kinye­rése céljából ledesztillálhatjuk, vagy vízben elnye­­lethetjük, s így vizes ammóniaoldatot kapunk. Az ammónia összegyűjtésére más, szokásos módszere­ket is alkalmazhatunk. Egyes esetekben szükséges lehet olyan szerves vegyületek utólagos eltávolítása, amelyek a kiinduló oldatban jelen voltak, és vízgőz­zel illékonyak; ezeket az öggyegyűjtött ammóniából el kell távolítani, mielőtt azt újra felhasználjuk. El­távolításukat a szokásos módszerekkel - például dekantálással vagy extrakcióval - végezhetjük. Az ammónia eltávolítását általában addig végez­zük, amíg a visszamaradó oldat lényegében ammó­niamentessé válik, vagy amíg az ammónia koncent­rációja az elpárolgó frakcióban annyira alacsonnyá válik, hogy kinyerése már nem gazdaságos. Az így kapott, ammóniamentesített oldat alkalmas a fluro­­id kinyerésére. Olyan vizes oldatok, amelyek pri­mer oldott anyagként kálium-fluoridot tartalmaz­nak, s amelyeket más úton kapunk, szintén használ­hatók. Az ammónia eltávolítása után visszamaradó ol­datot adott esetben a víz eltávolítása útján betömé­­nyítjük. Ezt úgy végezzük, hogy a nyersanyaggal és energiával kapcsolatos költségek minimálisak le­gyenek. A vizet célszerűen úgy távolítjuk el, hogy az oldatot normál nyomáson vagy csökkentett nyomá­son desztilláljuk megfelelő berendezésben, alkal­mas technológiai módszerrel. A vizet azonban más módszerekkel is eltávolíthatjuk, például elpárolog­­tatással, vagy félig áteresztő hártyákkal vagy szelek­tív adszorbensek alkalmazásával. A víz eltávolítását általában addig folytatjuk, 3 amíg a visszamaradó oldatban a kálium-fluorid koncentrációja legalább 20 t%-ot ér el. Előnyös a betöményítést úgy végezni, hogy a visszamaradó oldat előnyösen legalább 30 t% és különösen el­őnyösen legalább 401% legyen. Ezt a töményítési lépést elhagyjuk abban az esetben, ha a kapott kálium-fluorid-oldat önmagában is megfelelően tö­mény. Az eljárás következő lépésében a tömény káli­um-fluorid- oldatot vízben oldható, poláris, aproti­­kus oldószerrel egyesítjük, a hőmérséklettől és a víznek az oldószerhez viszonyított arányától függő­en oldatot vagy kétfázisú rendszert kapunk. A po­láris, aprotikus oldószert elegendő mennyiségben alkalmazzuk ahhoz, hogy az eljárás végeredménye­ként az oldószerből és kálium-fluoridból álló, könnyen mozgó szuszpenziót kapjunk. Az oldó­szert általában olyan mennyiségben adjuk, hogy a végső szuszpenzió 3-351% kálium-fluoridot tartal­mazzon. Előnyösen az oldószert olyan mennyiség­ben alkalmazzuk, hogy az így kapott szuszpenzió 5-251% kálium-fluoridot tartalmazzon; legelőnyö­sebben az oldószert olyan mennyiségben alkalmaz­zuk, hogy az így kapott szuszpenzió 8-201% káli­um-fluoridot tartalmazzon. A tömény kálium-fluorid-oldat és az oldószer egyesítését bármilyen alkalmas hőmérsékleten vagy nyomáson, bármilyen módon végezhetjük. Gyakran célszerű az oldószer hozzáadása a tömény oldat­hoz. Az oldószer hozzadását általában akkor végez­zük, amikor a tömény oldat az előző műveletek végzése következtében még forró; leghelyesebb e műveletet erős keverés közben végrehajtani. Gyak­ran célszerű a tömény oldatnak az oldószerhez való hozzáadása. A találmány szerinti eljárás egyik el­őnyös kiviteli módja szerint a tömény oldatot per­met formájában adjuk a forró oldószerhez. Ez a módszer elősegíti a kálium-fluorid kisméretű ré­szecskékben való kicsapódását, s így könnyen moz­gó szuszpenziót kapunk. Az eljárás ezen lépésében általában olyan vízben oldható, poláris, aprotikus oldószereket alkalma­zunk, amelyek forráspontja a víz forráspontjánál magasabb. E célra például dimetil-formamid, di­­metil-acetamid, N-metil-pirrolidon, N-ciklohexil­­pirrolidon, dimetil-szulfoxid és szulfolán alkalmaz­ható. Előnyös az N-metil-pirrolidon használata. A visszamaradó vizet a következőkben úgy távo­lítjuk el, hogy a víztartalmú, oldószeres kálium-flu­orid szuszpenziót frakcionáltan desztilláljuk. E célra alkalmazhatunk szakaszos vagy folyama­tos desztilláló berendezést és eljárást; előnyösen olyan készüléket alkalmazunk, amelynek a katlan­részében keverőberendezés van. A desztilláló osz­lop hatásfokától és az alkalmazott oldószertől füg­gően szükségessé válhat némi oldószer eltávolítása desztillátum alakjában, hogy kielégítően vízmentes végterméket kapjunk. A desztillációt addig folytat­juk, amíg a visszamaradó szuszpenzió víztartalma annak célzott felhasználását már nem befolyásolja károsan. A végtermék víztartalmát általában 11%­­nál kisebb mennyiségre csökkentjük; előnyösen a végtermék víztartalmát 0,1 t%-nál, és legelőnyö­sebben 0,01 t%-nál csekélyebb értékre csökkent­jük. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom