201452. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként 1-(tetrazolil-aril-szulfonil)-3-(pirimidil/vagy triazinil)-karbamid-származékokat tartalmazó herbicid és növényi növekedést szabályozó készítmények, valamint eljárás a hatóanyaguk előállítására
HU 201452 B reakcióváziatban bemutatott eljárások egyikével vagy mindkettővel előállíthatjuk. Az 1. reakcióvázlatban azt mutatjuk be, amikor valamely (II) általános képletű szuífonil-izocianátot vagy -izotiocianátot valamely (III) általános képletű heterociklusos aminnal reagáltatunk. Az 1. reakcióvázlatban J, R, X, Y és Z jelentése a korábban megadott. Az 1. reakcióvázlat szerinti reagáltatást célszerűen közömbös aprotikus oldószerben, például metilén-kloridban, tetrahidrofuránban vagy acetonitrilben 0 °C és 82 °C közötti hőmérsékleten hajthatjuk végre. Katalitikus mennyiségű 1,4-diaza-biciklo/2.2.2/oktán (DABCO) használható a reakció gyorsítására. Ha a reakciótermék nem oldódik a reagáltatáshoz használt oldószerben, egyszerű szűréssel elkülöníthető. Ha a termék oldódik, akkor úgy különíthető el, hogy az oldószert elpárologtatjuk és a maradékot oldószerrel, például 1-klór-butánnal, dietil-éterrel vagy etil-acetáttal eldörzsöljük, végül a terméket kiszűrjük. Az (I) általános képletű vegyületek előállíthatók a 2. reakcióvázlatban bemutatott módon, valamely (IV) általános képletű szulfonamidot valamely (V) általános képletű karbamidsav- vagy tiokarbamidsav-fenil-észterrel reagáltatva ekvimoláris mennyiségben vett tercier amin bázis, például 1,8-diaza-biciklo/5.4.0/undec-7-én (DBU) jelenlétében. A 2. reakcióvázlatban J, R, X, Y és Z jelentése a korábban megadott, míg Ph fenilcsoportot jelöl. A 2. reakcióvázlat szerinti reagáltatást célszerűen 25 °C-on oldószerben, például dioxánban vagy acetonitrilben 1-2 órás reakcióidővel közömbös atmoszféra alatt, az 1983. január 26-án publikált 70804. számú európai szabadalmi bejelentésben ismertetett módon hajthatjuk végre. Az (I) általános képletű termékek célszerűen a reakcióelegy vizes sósavoldattal végzett savanyítása útján különíthetők el. Alternatív módon a vizes fázist oldószerrel, például metilén-kloriddal vagy etil-acetáttal extraháljuk, majd az extraktumot szárítjuk és bepároljuk. Az (V) általános képletű fenil-karbamátok és fenil-tiokarbamátok a 82/5671. és 82/5045. számú dél-afrikai publikált szabadalmi bejelentésekben ismertetett módszerekkel vagy ezek szakember számára nyilvánvaló módosításával állíthatók elő. Az (I) általános képletű vegyületek előállítására szolgáló optimális módszer kiválasztásánál figyelembe kell vennünk a (J-l)-(J-6) általános képletű csoportokban meglévő helyettesítők (Q és Rí) jellegét, illetve kémiai kompatibilitásukat az 1. és 2. reakcióvázlat szerinti reagáltatások reakciókörülményeivel. A (II) általános képletű szulfonil-izocianátok (W oxigénatomot jelent) a 3. reakcióvázlatban bemutatott módon—valamely (IV) általános képletű szulfonamidot foszgénnel reagáltatva n-butil-izocianát és kataütikus mennyiségű 1,4-diaza-biciklo/2.2.2/oktán (DABCO) jelenlétében — állíthatók elő. A 3. reakcióvázlatban J jelentése a korábban megadott. A 3. reakcióvázlat szerinti reagáltatást célszerűen a 4.238.621. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett módszerrel hajt5 hatjuk végre. Alternatív módon a (II) általános képletű szulfonil-izocianátok előállíthatók a 4. reakcióvázlatban bemutatott módon, az előzetesen előállított (VI) általános képletű n-butil-karbamid-származékok foszgénezése útján. A 4. reakcióvázlatban is J jelentése a korábban megadott. A (VI) általános képletű vegyületek egyszerűen előállíthatók úgy, hogy a megfelelő (IV) általános képletű szulfonamid, vízmentes kálium-karbonát és n-butil-izocianát alkalmas oldószerrel, például acetonnal vagy metil-etil-ketonnal készült elegyét 25-80 °C-on addig keverjük, míg az izocianát teljes mennyisége reakcióba lép. A kapott terméket úgy különítjük el, hogy a reakcióelegyhez hirtelen nagy mennyiségű híg vizes savat adunk, és a kivált csapadékot átkristályosítjuk. A (VI) általános képletű n-butil-karbamid-származékokat azután foszgénnel és katalitikus mennyiségű DABCO-val kezeljük visszafolyató hűtő alkalmazásával forrásban tartott xilol-izomerelegyben vagy klór-benzolban a 3. reakcióvázlat kapcsán említett szakirodalmi publikációban ismertetett módszerrel analóg módon. Alternatív módon valamely (IV) általános képletű szulfonamidot tionil-kloriddal reagáltatva (VII) általános képletű N-szulfmil-szulfonamidot kapunk, amelyeket azután foszgénnel katalitikus mennyiségű piridin jelenlétében (II) általános képletű szulfonil-izocianátokká (W jelentése oxigénatom) alakíthatunk az 5. reakcióvázlatban bemutatott módon. Az 5. reakcióvázlat szerinti reagáltatássorozatot célszerűen Ulrich, H., Tucker, B. és Sayigh, A. által a J. Org. Chem., 2á. 3200 (1969) szakirodalmi helyen ismertetett módszerrel hajthatjuk végre. A (II) általános képletű szulfonil-izotiocianátok (W jelentése kénatom) a szakirodalomból jól ismertek és megfelelő (IV) általános képletű szulfonamidokból szén-diszulfiddal és kálium-hidroxiddal végzett reagáltatás, majd a képződött dikáliumsó foszgénnel végzett kezelés útján állíthatók elő. Ilyen módszert ismertetnek az Arch. Pharm., 299. 174 (1966) szakirodalmi helyen. A (II) általános képletű vegyületek előállítására szolgáló optimális módszer kiválasztásánál figyelembe kell vennünk a (J-l)-(J-5) általános képletű csoportokban meglévő helyettesítők (Q és Rí) jellegét, illetve kémiai kompatibilitásukat a 3-5. reakcióvázlatok szerinti reagáltatások reakciókörülményeivel. A kiindulási anyagként használt (IV) általános képletű szulfonamidok a következőkben ismertetett módszerek közül eggyel vagy többel állíthatók elő. A (IV) általános képletű szulfonamidok előállíthatók a 6. reakcióvázlatban bemutatott módon, valamely (VIII) általános képletű szulfonil-kloridot ammóniával reagáltatva. A 6. reakcióvázlatban J jelentése a korábban megadott. A 6. reakcióvázlat szerinti aminálást úgy hajtjuk végre, hogy valamely (VIII) általános képletű szulfonil-klorid alkalmas oldószerrel, például dietiléterrel, metilén-kloriddal vagy tetrahidrofuránnal készült oldatához-30 °C és + 25 °C közötti hőmérsékleten legalább két mólekvivalens mennyiségben 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
