201427. lajstromszámú szabadalom • Erősáramú csatlakozóaljzat
1 HU 201427 A 2 rólemez alsó és felső széle az ezen az ábrán még fel nem tüntetett védőérintkező befogadására szolgáló szögletes 13 kivágásokkal rendelkezik. A 13 kivágások külső szélén egy-egy 14 tengelycsap húzódik végig. A 3. ábrán látható kiviteli alak esetében feltüntettük a 8 görgőket egymás felé húzó 15 rugót is, amelyből természetesen egy csatlakozóaljzaton belül kettő található. A 15 rugó végei a 8 görgők 16 tengelyeiben kiképzett 17 hornyokban vannak ágyazva, és a 8 görgők kétoldalún a 16 tengely oldalirányú elcsúszását gátló 18 tárcsák vannak a 16 tengelyre felhelyezve. Az ábrán felismerhető az 1 billenőfelekbe ágyazott érintkezőhüvelyek vékony, rugalmas szalagalakú 19 kivezetése is, amely például a végében kiképzett 20 lyuk segítségével van oldhatóan csatlakozóaljzat külső burkolatán rögzített vezetékcsatlakozóval összekötve. A 4. ábrán a szerelt 1 billenőfeleket, a külső 10 takarólemezt és a 21 védőérintkezőket is magában foglaló első 22 burkolat vázlata látható. A kitörésen felismerhető a 22 burkolat felső oldalain végighúzódó 23 vezetősín, amely a 4 billenőtengely 5 vezetőhornyával működik együtt. A 22 burkolat elülső részén ugyancsak a 22 burkolat oldallapjában vannak a 8 görgők 16 tengelyeit megvezető függőleges 24 vezérpályák kiképezve. A rajzom látható külső 22 burkolat nem tartalmaz hagyományos felerősítő karmokat, hanem a 22 burkolat elülső kerek 25 pereme van ismert módon négy 26 felerősítőnyílással ellátva. Az 5. ábrán a csatlakozóaljzatba ágyazható 27 érintkezőhüvely axonomerikus rajza látható. A 27 érintkezőhüvely az ívelt, magukba az 1 billenőfelekbe beágyazott 28 palástfelületekből, a 4 billenőtengelyt ívelten és rugalmasan körülvevő 29 szakaszokból és az ezeket összekötő rugalmas 30 fémhurokból áll, melynek hátsó végében van a 3. ábránál már említett 20 lyuk kialakítva. A külső 22 burklat hátsó oldalán elhelyezett csavaros vezetékcsatlakozók ezen a 20 lyukon átvezetett, a rajzon nem látható csavar segítségével állnak elektromos kapcsolatban a 27 érintkezőhüvelyekkel. Természetesen a 27 érintkezőhüvelyek ettől eltérő módon is kiképezhetők, fő szempont azonban, hogy anyaguknak az 1 billenőfelek hirtelen és gyakori mozgása következtében rugalmasnak kell lennie. A 6. ábrán egy lehetsége védőérintkező-kialakítás látható oldalnézetből. A 21 védőérintkezők kétkarú emelőként vannak kialakítva, amelynek forgáspontját a csatlakozóaljzat 10 takarólemezének 14 tengelycsapja alkotja. A külső 22 burkolat középvonalában a 22 burkolat belső oldalán 31 fémkengyel húzódik végig, amely a 22 burkolat hátsó végén a csavaros 32 vezetékcsatlakozóval áll összeköttetésben, a 22 burkolat elülső végéig nyúló első vége pedig domború alakos kiképzésű. A csatlakozóaljzat nyitott helyzetében a külső 10 takarólemez a 31 fémkengyel domború 33 érintkezőfelületeinek síkján kívül helyezkedik el, így a 33 érintkezőfelületek a 21 védőérintkezőket kismértékben szétfeszítik, így azok a csatlakozódugó bevezetését nem akadályozzák. A csatlakozóaljzat zárt helyzeztében a 31 fémkengyel 33 éréntkezőfelületei egykarú emelőként működve a 21 védőérintkezőket hozzászorítják a csatlakozódugó védőérintkezőjéhez. Ennek a kialakításnak előnyös tulajdonsága, hogy kielégíti azt a szabványelőírást, hogy a villamos kapcsolat létrehozásánál legelőször a védőérintkezőknek kell érintkezniük, a csatlakozás oldásánál pedig a védőérintkezők bonthatnak legutoljára. A csupán példakénti kivitelben bemutatott találmány szerinti erősáramú csatlakozóaljzat működését a dugaszolandó csatlakozódugó váltja ki. A csatlakozódugó közelítése során - védőérintkezős kivitel esetén a dugó védőérintkezői érintkezésbe lépnek az aljzat 21 védőérintkezőivel, majd a dugó érintkezőcsapjai átjutva a külső 10 takarólemez 12 lyukain nekiütköznek a 6. ábrán bemutatott 34 reteszlapnak. A 34 reteszlap a 10 takarólemez belső oldalán van rugóerő ellenében kibillenthetően ágyazva, és a 10 takarólemez síkjára merőlegesen befelé nyúló 35 szára a 34 reteszlap alaphelyzetében a külső 22 burkolat belső oldalán kiképzett 36 reteszlécen ütközik fel. Amikor a csatlakozódugó érintkezőcsapjai a 34 reteszlapokat kibillentik, a 35 szárak eltávolodnak a 36 reteszlécektől és lehetővé teszik, hogy a 10 takarólemezen felütköző csatlakozódugó a 10 takarólemezt befelé mozdítsa el. Mivel a 10 takarólemez összeköttetésben áll az 1 billenőfelek 4 billenőtengelyével, így természetesen a 4 billenőtengelyt is hátrafelé tolja el. Mivel a rugóterhelésű 8 görgők vízszintesen nem, csupán függőlegesen tudnak elmozdulni, ezért helyükön maradnak, és a rugóerő ellenében egymástól eltávolodva gördülni kezdenek az 1 billenőfelek külső ívelt felületén. Az ívelt felület holtpontjának - ez nagyjából a 4 billenőtengely síkjában található - elérése után a mozgás felgyorsul: a 8 görgőket összehúzó 15 rugó a 8 görgőket fokozódó sebességgel vezeti végig az 1 billenőfelek immár lejtős felületén és azok nagy sebességgel, biztonságosan beülnek az 1 billenőfelek 6 fészkeibe. Ez természetesen csak úgy lehetséges, hogy közben az 1 billenőfelek eddig összezárt hátsó része szétnyílik, és eddig nyitott elülső része hirtelen összezárul és a 27 érintkezőhüvelyek ívelt 28 palástfelületei rácsappannak a behelyezett csatlakozódugó érintkezőcsapjaira. Látható, hogy a villamos kapcsolat nagy erővel, pillanatszerűen keletkezik, ami meggátolja az esetleges szikrázást és az esetleges káros tranziensek kialakulását. A szerkezet kialakítása következtében a csatlakozódugó érintkezőcsapjait tartó erő az 1 billenőfelek ívelt külső felületével, a 6 fészkek kialakításával a 8 görgők méretének és a 15 rugó rugóerejének megválasztásával pontosan meghatározható, és ez az erő a csatlakozóaljzat élettartama alatt nem vagy csak jelentéktelen mértékben változik. A csatlakozódugó érintkezőcsapjaira ható szorítóerő elegendő a kellően kisértékű átmeneti ellenállás létrehozására és a dugó biztonságos rögzítésére. Amennyiben a csatlakozódugót valamilyen erő kifelé húzza - legyen az szándékos kihúzás vagy véletlen kirántás - az érintkezőcsapokra szorult érintkezőhüvelyek az 1 billenőfeleket megpróbálják a 15 rugó ereje ellenében előre mozdítani. Az 1 billenőfelületek ívelt külső felületének meredeksége határozza meg, hogy a 15 rugónak mekkora ellenállást kell legyőznie ahhoz, hogy a 8 görgők a 6 fészkekből kimozdulva végiggördüljenek az 1 billenőfelek külső felületén és a hátsó 7 fészkekben magállapodva az 1 billenőfelekbe ágyazott 27 érintkezőhüvelyt szétnyissák. Mivel a 8 görgők a nyitás folyamata során sem tudnak vízszintes irányban elmozdulni, ezért az 1 billenőfelek mozdulnak előre, az 1. ábrán 9 hivatkozási jellel jelölt nyíl 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
