201403. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és elrendezés fénynyaláb átmérőjének meghatározására

1 HU 201403 B 2 fotoérzékelőmátrixra eső fénynyaláb nyalábátmérője jó pontossággal meghatározható. Mivel statisztikai kiértékelésről van szó, a mérés kevésbé függ a rendszer rezgéseitől és a paraméterek bizonytalanságaitól. A feladat megoldására továbbá olyan fénynyaláb átmérőjének meghatározására szolgáló elrendezést hoztunk létre, amely elrendezésnek egymástól meg­határozott távolságban sorban elrendezett fényérzékelő elemeket tartalmazó fotoérzékelőmátrixa van, ahol a fotoérzékelőmátrix fotoérzékelősora a fénynyaláb út­jában - előnyösen hozzá merőlegesen van elrendezve, és a fotoérzékelőmátrix kiértékelőrendszerrel van összekötve, és a találmány szerint a fotoérzékelőmát­rix a fotoérzékelősorral párhuzamos irányú egyenesbe vezető vezetéken, mozgathatóan van elhelyezve és lineáris mozgást biztosító meghajtószervvel van moz­gásátviteli kapcsolatban. Előnyös, ha a vezeték a mozgásirányra merőlesen elrendezett, egymással párhuzamos laprugókból ki­alakított, két laprugópárral van kialakítva, ahol a laprugópárok egy-egy laprugójának egyik vége me­reven van befogva, míg a laprugópárok másik lap­rugója elmozdulást megengedően a fotoérzékelőmátrix tartóeleméhez kapcsolódik. A találmány szerinti elrendezés egy előnyös kiviteli alakjánál a fotoérzékelőmátrix CCD fényérzékelő­szenzor. Egy másik kiviteli alak szerint a CCD fényérzé­kelőszenzort védő üveglemez el van távolítva. A CCD fényérzékelőszenzor előtt tükör helyezhető el. A CCD fényérzékelőszenzor érzékelő felülete előtt fényszűrő vagy tükör lehet. Az aránylag nagy kiterjedésű (256 -4 2048 érzé­kelőelemes) fotoérzékelőmátrixot (mely javasoltan egydimenziós, tehát fotoérzékelősorról van szó) arány­lag könnyű a mérendő fénynyaláb alá pozícionálni. A megvalósítási javaslat szerint CCD vonalérzékelőt használva a mérőrendszer helyigénye is aránylag kicsi (összehasonlítva más módszerekkel), tekinteve, hogy a mozgatás nem kíván különösen nagy pontosságot és rezgésmentességet, továbbá a CCD szenzor pozi­cionálása a CCD szenzor saját jeleinek a segítségével történik. Az alábbiakban a találmány szerinti eljárást és az azt foganatosító elrendezést példák kapcsán rajz se­gítségével ismertetjük, ahol a rajzon az 1. ábra a fotoérzékelősor és a fénynyaláb viszony­lagos helyzetét mutatja, a 2. ábra a fénynyaláb és egy érzékelőcella viszony­lagos távolsága (X), mint az érzékelőcellából kiol­vasott fotoexpozíciós érték (E) függvénye (számító­­gépes szimuláció eredméye), a 3. ábra a találmány szerinti eljárás egy lehetséges folyamatábrája, a 4. ábra a találmány szerinti elrendezés blokksémája, az 5. ábra a találmány szerinti elrendezés vezetékének vázlata, a 6. ábra szűrő vagy a tükör elhelyezése a CCD szenzoron. A találmány szerinti eljárás során (1. ábra) 1 fotoérzékelőmátrix egy (vagy egyetlen) la fotoérzé­­kelősorára vetítünk 3 fénynyalábot, amelynek az la fotoérzékelősorral párhuzamos D szélességét mérjük, miközben az 1 fotoérzékelőmátrixot az la fotoérzé­­kelősorával párhuzamosan 2 nyíl irányában mozgat­juk. Az 1 fotoérzékelőmátrix fotoérzékelőelemeiből bizonyos időközönként (expozíciós idő) kiolvassuk a két kiolvasás közti fotoexpozíció értékét (ez a foto­­érzékelőelemre eső fényteljesítmény edőbeli integrál­ja). Azon fotoérzékelőelemek, melyek már áthaladtak a fénynyaláb alatt, egy (a mozgatás adott pillanatbeli sebességétől függő) maximális expozíciós értékkel exponálódnak. Azok az elemek, melyeket az expozíció időtartama alatt nem ért fény, egy minimális (háttér és sötét) szinttel exponálódnak. Azon fotoelemek, melyek az expozíciós idő végén történő kiolvasásnál éppen a fénynyaláb alatt tartóz­kodnak (részben vagy egészben), a fénynyaláb in­tenzitáseloszlásából és az érzékelőelem helytől (az érzékelőelem területének egyes pontjainak fotoérzé­­kenysége eltérő) függő fotoérzékenységeloszlásából számított tér és időfüggő konvolúciós integrál által meghatározott átmeneti fotoexpozíciós értékeket vesz­nek fel, ahol E (X)- fii I (x, y) x gi (xo+ vT -x g2 ) x 0 —00 —00 (y) dx dy dr (1) ahol a koordinátarendszer középpontja (0,0) a fény­folt geometriai középpontja E (X) - az expozíciós érték X - xo + v tE élátmenet helyzetnél, v - az érzékelőablakok sebessége, mely x irányú, xo - az érzékelőablak belépőéléne'k kezdeti pozí­ciója az expozíciós időtartam elején. I (x, y) - a fényfolt intenzitáseloszlása, gl és g2 - pedig egy fotoérzékelőablak x ill. y irányú fotoérzékenységeloszlása. tE = ~ az expozíciós időtartam, ahol d - a fotoérzékelősor fotoelemeinek elmozdulása (x irányban) két egymást követő expozíció között. Amennyiben az I (x, y) intenzitáseloszlás x és y függvényében szeparálható, E (X) legyszerűsödik. E (X) -A J J Ix (x) gi (xo + v t -x) dx dr 0 -oo (2) ahol Ix (x) - a fényintenzitás függvénye x irányban, A - az y irányú integrálásból integrálásból eredő állandó. Ezen átmeneti expozíciós értékekből készítünk sta­tisztikát. Példaként a 2. ábrán látható a fenti kon­volúciós integrál számítógépes szimulációjának inver­ze Gauss-eloszlású lézernyalábokra, ahol a vízszintes tengelyen a relatív expozíciós érték (maximuma 50), a függőleges tengelyen pedig a kiolvasás időpontjában az érzékelőszenzor-ablak belépőélének és a fénynya­láb közepének pillanatnyi távolsága szerepel. Ennél a példaként említett számításnál az expozíciós idő­tartam olyan hosszú, hogy az expozíció elején (az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom