201370. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyag és eljárás a talajfelület növényzettel való megkötésének elősegítésére

1 HU 201370 B 2 A találmány tárgya eljárás a talaj növényzettel történő megkötésének elősegítésére talajkezelő kompozíció kijuttatása útján. A találmány szerinti eljárással a szél és víz által könnyen mozgatható szabad talajfelszín a növényzet megerősödéséig kémiai, majd utána bio- 5 lógiai úton megköthető. Ismert, hogy népgazdasági szempontból egyik elsődleges feladat a talaj- és környezetvédelem. A me­zőgazdaság. a nyersanyagokat kitermelő és feldolgozó ipar. az út és vasútépítő, valamint az árvízvédelmi tölté- 10 seket létesítő vállalatok jelentős összegeket költenek a talaj és környezetvédelem céljaira. Igen nagy erőfeszí­téseket igényel az a feladat, hogy a port. a szél és víz által könnyen mozgatható talajfelszínt - elsősorban domboldalakon és rézsűfelületeken - megkössék, a bio- 15 lógiailag nyers talajt termővé alakítsák. A melioráció a talajok termőképességének tar­tós megjavítását és megóvását célzó komplex eljárás, amely a talaj fizikai és kémiai tulajdonságainak meg­változtatásán túl kiterjed a vízrendezésre és tereprende- 20 zésre is. Ez az eljárás igen költséges, ezért a ma már halaszthatatlan beavatkozást igénylő területek csak kis hányadán alkalmazható. Magyarországon az eróziónak kitett (5 %-nál nagyobb lejtésszögű) területek 2 millió hektárt foglal- 25 nak el, ebből 940 000 ha az erősen erodált terület. A homokterületek (kötöttségi szám 30 Arany pont alatt) 1.3 millió ha. amelyből a nagymértékű deflációnak ki­tett terület 720 000 ha. A köze! 1.7 millió ha területből több. mint 1 30 millió ha-on az úthálózat hiánya és a lejtésszög miatt nagyobb költséget felemésztő talajjavítás még a távo­labbi jövőben sem lenne gazdaságos. A talajélet visszaállítását célzó olcsó eljárások kidolgozása el­odázhatatlan feladatot jelent. 35 A homokos és lejtős területek (domboldalak) védelme, gazdaságos hasznosítása évente visszatérő problémát jelent. A nyírségben és a Duna-Tisza közén a szőlő- és gyümölcstelepítéseket megelőzően végzett tereprendezés során nagy mennyiségű nyers talaj jut a 40 felszínre. Az új telepítésű bogyós gyümölcsök fiatal hajtásait a talaj alacsony humusztartalma miatt csak költséges eljárásokkal tudják megvédeni a szél okozta homokveréstől. Útépítéskor a padkát és rézsűt, a nyersanyagok 45 kinyerési helyén a rekultiváció utáni felszínt, valamint a meddőhányókat kell megvédeni az eróziótól és deflá­ciótól. A fenti feladatok eddig ismert megoldások kö­zött a legelterjedtebb a gyepesítés. A hagyományos gyeptelepítés kritikus időszaka az első 12-18 hónap. A homokos és lejtős területek (töltések, rézsűk, domb­oldalak) veszélyeztetett szakaszai nem maradhatnak védőburkolat nélkül, ezért olyan eljárások szükségesek, amelyek lehetővé teszik a gyep minimális időn (1-3 hónapon) belüli kialakulását. Létezik a védelemnek számos egyéb módja is (melioráció, kémiai felületrögzítés, humusz vagy tőzeg terítése stb.), ezek azonban igen költségesek, jelentős földmunkát igényelnek és nagy szállítókapacitást köt­nek le. ezért az azonnali, emellett elviselhetőköltséggel járó beavatkozásra nem alkalmasak. A gyepesítés történhet gyeptéglákkal, ami szin­tén drága eljárás, vagy a gyep vetése útján. Az utóbbi megoldás eddig kidolgozott módszereinek jó összefog­lalása Barosák, Baskay-Tóth és Prieger „Gyeptermelés és hasznosítás” című könyvében (Mezőgazdasági Ki­adó, Budapest 1978) található. A teljesség igénye nél­kül itt néhány eljárást röviden ismertetünk. Az ún. WEGO-eljárást Svédországban dolgoz­ták ki, eszköze a légfúvós vetőgép. amellyel a mag­keveréket fenolmentes bitumen-emulzióval vagy szin­tetikus gumi-latex emulzióval együtt juttatják a talajba. A merseburgi eljárás során ragasztóanyagként szintén bitumen-latexet alkalmaznak, ezt azonban szivattyúval juttatják a talajba. Az eljárások hátránya, hogy kőolaj eredetű vagy vegyi anyagokat juttatnak a talajba, ami környezetvédelmi szempontból mindig kétes és meg­fontolandó tény. Homokos területen megtörténhet, hogy a kiszórt ragasztóanyag áttetsző filmréteget alkot a felszínen, ami az amúgy is túlmelegedő, poros felüle­tek kiszáradását még fokozza. A KL-eljárás során 75 t% szennyvíziszap és 25 % tőzegkorpa emulziójában fűmagot és műtrágyát hor­danak fel a talajra, trágyaszippantó segítségével. A táp­anyagok azonban aszályos körülmények között a ki­száradt tőzegben nem oldódnak, nem hasznosulnak, és a gyors növekedés elősegítése érdekében bőségesen ki­juttatott tápanyag (műtrágya) a gyomosodást is segíti. Az ún. vízsugaras eljárás során a fűmaghoz cel­lulóziszapot. vegyes műtrágyát és ragasztóanyagot ada­golnak, a szállítóeszköz a víz. Vetőgépként úgyneve­zett hydro seeder-t (vízsugaras vetőgépet) alkalmaznak. A talajkezelés után azonban talajtakarás is szükséges, ami a már említett földmunka- és szállítási költségeket okozza. KÜLÖNBÖZŐ MÓDSZEREK ÖSSZEHASONLÍTÁSA A módszer neve Környezetvédelmi szempontból alkalmas Alkalmazhatósága Kivitelezési költségek** Alkalmazási javaslat Humuszolás (Lignitfelhordás) Teljes rekultivációra Csak vízszintes felületen 55-60 Ft/m­­ha a humuszt nem veszik Mezőgazdasági termelő hasznosítás esetén Szennyvíziszap elterítés Teljes reduktivációra Csak vízszintes felületen Kivitelezési költség még nem ismert Mezőgazdasági termelő hasznosítás esetén 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom