201340. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sugárzással sterilezhető, abszorbeálódó kopolimerek előállítására
11 HU 201340 B 12 ill. 1,5 órán át, hogy a polikondenzációs folyamatot folytassuk. A desztillátumot ez idó alatt is gyűjtjük. A polimert izoláljuk, őröljük, és vákuumban, szobahőmérsékleten szárítjuk. A keletkező polimer belső viszkozitása 25 °C hőmérsékleten, 0,1 g/dl koncentrációjú hexafluor-izopropil-alkoholos oldatban mérve közelítőleg 0,93 dl/g. Másik, hasonlóan kivitelezett kísérletben a 8. példában leirt polimerizóciós eljárásba a transz-l,4-ciklohexán-dimetanol helyébe 72,5 g, (0,525 mól) para-fenilén-dimetanolt helyettesítünk. Hasonló polimert nyerünk. 7. referencia példa Polikondenzációs reakció végzésére alkalmas, lángon szárított, mechanikusan kevert 1000 ml-es üvegreaktorba 127,1 g (0,500 mól) dimetil-l,4-fenilén-bisz-(oxi-acetát)-ot, 76,8 g (0,525 mól) oktán-diolt és 9,0 mg, (0,036 mmól, a polimer várt tömegére számolva 0,0054 tömeg%) dibutil-ón-oxidot töltünk. A reaktort nitrogénnel átfúvatjuk és szilikonolaj-fürdöbe merítjük. Ezután a reaktorhoz nitrogéngáz vezetéket csatlakoztatunk, hogy az 1.013-105 Pa, nitrogénnyomást biztosítani tudjuk. A kevert elegyet 160, 190 illetve 210 °C hőmérsékletre melegítjük, illetve ezeken a hőmérsékleteken tartjuk 2, 1 illetve 2 órán át. Ez idő alatt a keletkező metanolt gyűjtjük. A reaktort éjszakén ét szobahőmérsékletre hagyjuk hűlni. Másnap a nyomást közelítőleg 13,33 Pa értékre csökkentjük, a reaktort újra felfűtjük 190, 210, 220 és 240 °C hőmérsékletre, és ezeken a hőmérsékleteken tartjuk 1, 1, 2 illetve 2 órán ét, hogy a polikondenzációs reakció folytatódjon. A desztillátumot ez idó alatt gyűjtjük. A polimert izoláljuk, őröljük, vákuumban, szobahőfokon szárítjuk. A polimer belső viszkozitása 25 °C hőmérsékleten, 0,1 g/100 ml koncentrációjú hexafluor-izopropil-alkoholos oldatban mérve 78 ml/g. 8. referencia példa Polikondenzációs reakció végzésére alkalmas, lánggal szárított, mechanikusan kevert, 500 ml-es üvegreaktorba 89,0 g, (0,35 mól) dimetil-l,3-fenilén-bisz(oxi-acetát)-ot, 43,4 g (0,70 mól) etilénglikolt és 6,3 mg (0,025 mmól, 0,0071 tömeg% a polimer várt tömegére vonatkoztatva) dibutil-ón-oxidot töltünk. A reaktort nitrogénnel átfúvatjuk, és szilikonolaj-fürdőbe merítjük. Ezután a reaktorhoz nitrogéngáz vezetéket csatlakoztatunk, hogy biztosítani tudjuk az 1,013-105 Pa nitrogénnyomást. A kevert elegyet 160, 190, illetve 210 °C hőmérsékletre melegítjük, ill. ezeken a hőmérsékleteken tartjuk 2, 1 ill. 2 órán át. Ez idő alatt a keletkező metanolt gyűjtjük. A reaktort éjszakán ét szobahőmérsékletre hagyjuk hűlni. Másnap a nyomást kb. 13,33 Pa értékre csökkentjük, és a reaktort újra felfűtjük 190, 210 il). 220 °C hőmérsékletre, és ezeken a hőmérsékleteken tartjuk 1, 2 ill. 6 órán át. Ez idő alatt a desztillátumot gyűjtjük. A polimert izoláljuk, őröljük, és vákuumban szobahőmérsékleten szárítjuk. A polimer belső viszkozitása 25 °C hőmérsékleten, 0,1 g/100 ml koncentrációjú hexafluor-izopropil-alkoholos oldatban mérve közelítőleg 84 ml/g. A találmány szerinti eljárással előállított kopolimerek első csoportját azok a polimerek képezik, melyeket fenilén-biszecetsav, vagy előnyösen ennek diésztere, dihidroxi-alkohol, glikolid és/vagy laktid reakciójával nyerünk. Ezen kopolimerek szerkezetét a (III) képlet mutatja be. A kopolimer előállítására alkalmazott biszfenilén vegyületek és diolok azonosak a homopolimerek előállítása során alkalmazottakkal. A korábbiakban ezekkel a reagensekkel kapcsolatosan leírtak ebben a részben is érvényesek. A találmány bizonyos vonatkozásait tekintve, a kopolimerben lévő glikolid és/vagy laktid arány jelentős. Például, ha a kopolimert közvetlenül a monomerekből készítjük, s a laktid és/vagy glikolid hányad mennyisége a polimerben meghaladja a 20 törneg%-ot, a polimer szélképzéssel kapcsolódó felhasználási célokra kevésbé lesz alkalmas, mivel az a hőmérséklet, melyen a polimer relaxálódik, és az orientáció elvesztése megkezdődik, megközelíti a szobahőmérsékletet. Az ilyen polimerek öntött cikkek és effélék előállítására alkalmasak, de szál formájában történő felhasználásuk, például sebészeti varróanyagként, nem javasolható. A kővetkezőkben kopolimerek előállítását bemutató példákat írunk le. 1. példa Lángon szárított, mechanikusan kevert, 250 ml-es, polikondenzációs reakciók végrehajtására alkalmas üvegreaktorba 25,0 g, (0,0983 mól) dimetil-l,4-fenilén-bisz(oxi-acetát)-ot, 13,2 g, (0,213 mól) etilénglikolt, 2,17 g, (0,0187 mól) glikolidot és 9,7 mg (0,036 tömeg% a várt polimer tömegre vonatkoztatva) dibutil-ón-oxidot töltünk. A reaktort nitrogénnel átfúvatjuk, majd szilikonolaj-fürdőbe merítjük, nitrogéngáz vezetéket csatlakoztatunk hozzá, hogy a nitrogénnyomást 1,013'105 Pa értéken tarthassuk. Az elegyet keverés mellett 180 °C hőmérsékletre melegítjük, s ezen tartjuk 7 órán át. A közben keletkező metanolt összegyűjtjük. A reaktort hagyjuk szobahőmérsékletre hűlni, kis idő múlva vákuum alá helyezzük, 180, 190 majd 200 °C-ra melegítjük, és ezeken a hőmérsékleteken tartjuk 2, 0,5 illetve 8 órán át. A polimerizációnak e kis nyomású szakasza során, 13,33 Pa alatti értéken, a desztil-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
