201319. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-izotiazolonok előállítására

HU 201319 B A találmány 3-izotiazölonok előállítására vonat­kozik. A 2-szubsztituált izotiazolonok, továbbá a 4-ha­­lo-, 5-halo- és 4,5-dihalo-izotiazoIonok jól ismertek mint az elő szervezetek pusztításának hatóanyagai, különösképpen mint biocid vegyszerek. Lásd pél­dául a 4.205.431. és 4.265.899. sz. USA-beli szaba­dalmi leírásokat. Ezek szokásos gyártási eljárásában, mint többek között a 3.761.488. sz. USA-beli és az EP-A-95907. sz. európai szabadalmi leírások szerint, 3-merkap­­to-N-szubsztituált propionamidot (vagy 3,3’-ditio- N.N’-szubsztituált propionamidot) állítanak elő, majd ezt halogénezik a kvánt, nem-halogénezett izotiazolon termék készítéséhez. Halogénezett vagy dihalogénezett izotiazolon előállításához na­gyobb halogén/amid arányokat kell beállítani. A merkapto-propionamid előállításához több prepa­­ratív lépoés szükséges, drága vagy nehezen besze­rezhető köztitermékek felhasználásával, különösen akkor, ha az amid készítéséhez szükséges amin funkcionalitása kevéssé reakcióképs, mint a ciklo­­alkil vagy aril csoportok esetében. A találmány szerint olyan eljárást találtunk, amellyel 3-izotiazolonok egyetlen reakcióedényben előállíthatók, így elkerülhető a (di)tiopropion- NjN’-diamid külön lépésben történő előállítása. A továbbiakban „halogén” kifejezés önmagában vagy a „halogénező szer” előnyösen klórt vagy bró­­mot, ill. ezek keverékét jelenti — közülük is a klór a legelőnyösebb halogén. Luttringhaus és mts. (Angew. Chem. Int. Ed. Eng., 3, /1964/; Liebigs Ann. Chem., 679,123/1964/) kis kitermeléssel telített izotiazolidineket állított elő különálló, autoklávos reakciókkal, amikor is ditiodikarbonsavat reagáltatott tionil-kloriddal, majd klórral, végül amint piridin-bázissal, de a re­akciót nem vitte végig, egészen az aktív izotiazolo­­nokig. Kharasch és mts. (/. Org. Chem., 28,1901 /1963/) hasonló módon készített, hattagú gyűrűt 4-tiovajsav előanyagból. A találmány új, az eddig ismerteknél előnyösebb eljárás az (I) általános képletű vegyületek — a képletben R jeletnése 1-12 szénatomos alkilcso­­port vagy 3-12 szénatomos cikloalkilcsoport — el­őállítására, mégpedig olyan módon, hogy valamely adott esetben HSCH2CH2COOH vagy HO­­OCCH2CH2SSCH2CH2COOH képletű karbon­sav tionilhalogeniddel való reagáltatásával in situ képzett (IV) általános képletű vegyületet — ahol X jelentése halogénatom 1) valamely halogénezőszerrel reagáltatnak 1:1 mólarányban, és 2) a kapott (III) általános képletű vegyület — ahol X a fenti jelentésű — 1 móljához 2 mól sav­megkötőszert és 2 mól R-NH2 általános képletű amint — ahol R jelentése a fenti — adnak, majd 3) az így kapott (II) általános képletű vegyület— ahol R jelentése a fenti — 1 mólját 2 mól halogén­ezőszerrel reagáltatják, mimellett a fenti 1), 2) és 3) reakciót egyarány -20 °C és +35 °C közötti hőmérsékleten, és a (IV) általános képletű vegyületekből történő kiindulás esetén 0,5-3 óra reakcióidővel folytatjuk le. 1 A találmány új utat tár fel az ismert, biocid-akti­­vitású izotiazolonok szintézisére. E vegyületek leg­különbözőbb alkalmazást nyernek hűtőtornyok­ban, papírgyárakban, fémfeldolgozó üzemekben, olajmezőkön, latexekben, kozmetikai cikkekben, takarítószerekben, mosószerekben, textilanyagok­ban, műanyagokban és műgyantákban, faanyagok­ban, bőrárúkban, fényképészeti anyagokban, üzemanyagokban, festékekben, úszómedencék­ben, orvosi készülékekben, gyógyszerekben, élel­miszer- és takarmánytartósító szerekben, fertőtle­nítőszerekben és higiéniai cikkekben. A találmány szerinti eljárást a (IV) kiindulási anyag előállítási folyamatával együtt a mellékelt reakcióvázlattal mutatjuk be. Ha a (di) karbonsavat használjuk kiindulási anyagként, elkerülhetjük a hidrolízis-érzékeny (di)karbonsav-kloríd elkülönítését és további keze­lését. Lehet 5-halo- vagy 4,5-dihalo-izotiazolonná is halogénezni, vagy úgy, hogy az utolsó stádiumban további halogént vagy halogénező szert adunk be az izolált, nem halogénezett izotiazolon további keze­lése révén, vagy az aminnal való reakció után kép­ződő köztitermékkel együtt adagolva be a többlet halogént vagy halogénező szert egy másik reakcióe­­edényben. Ebben a reakcióban a megfeleld kiindulási pri­mer aminok az alkil-aminok, előnyösen Ci87 alkil­­aminok; cikloalkil-aminok, előnyösen a ciklohexil­­amin; aril-aminok, így a fenil-amin és a 4-klór-fenil­­amin; alkil-aril-aminok, így a benzil-amin és más olyan lánctagok, amelyek nem zavarják a halogén­­ezési/gyűrűzárási reakciót. Különösen előnyös a n­­oktil-amin. (Az aminnak primer aminnak kell len­nie, a kívánt termékek csak így érhetők el.) Megfelelő ditiodikarbonsavként (VI a reakció­sor tetején) 3,3’-ditio-2,2’-dialkil-propionsav vagy 3,3’-ditio-2,2’-diklór-dipropionsav. A 2- és/vagy 2’­­helyzetben más szubsztituens csoportok is előfor­dulhatnak, ha nem zavarják a halogénezési vagy gyűrűzárási reakciókat. Ha ditio-metil-propionsav­­ból indulunk ki, és eljutunk a végső halogénezési reakcióig, akkor a kívánt 4-metil-5-halo-2-szubszti­­tuált izotiazolonhoz jutunk. Ezek a ditiodikarbon­­savak kereskedelmi forgalomban kaphatók vagy el­őállíthatók a fent hivatkozott eljárásokkal. Tiokarbonsavként (V a reakciósor tetején) a 3- tio-propionsav a legelőnyösebb, különösen ajkkor, ha az izotiazolont klórozott származékokká, így 4,5- diklór-izotiazolonná kívbánjuk továbbalakítani. Más lehetséges kiindulási savak: 3-tio-2-(kis,szén­­atomszámú alkil)-propionsav vagy 3-tio-2-klór­­propionsav. Egyéb szubsztituens csoportok is el­őfordulhatnak a 2-helyzetben, ha nem zavarják a halogénezési/gyűrűzárási reakciókat. Ha 3-tio-2- metil-propionsavból indulunk ki, és eljutunk a vég­ső halogénezési reakcióhoz, akkor a kívánt 4-metU- 5-halo-2-szubsztituált izotiazolont kapjuk. A tiokarbonsavak kaphatók a kereskedelemben vagy egyszerűen előállíthatók a fent idézett eljárá­sokkal. Kiindulási anyagként a megfelelő sav-halo­­idok is alkalmazhatók Ha tionil-haloidokat használunk, akár önállóan, akár a (di)karbonsav-haloidok (IV) előállítására, célszerű tionil-kloridot vagy tionil-bromidot hasz­2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom