201284. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy porozitású vakolóanyagok előállítására
HU 201284 B A találmány tárgya nagy porozitású vakolóanyag kompozíció, amely kötőanyagot, töltőanyagot, pórusképző adalékot és egyéb adalékokat tartalmaz. Az építőiparban az utóbbi időben egyre szélesebb körben tér vissza az épületek külső vakolattal történő ellátása, amelyet a korábbi túlzott mértékű előregyártásra irányuló technika háttérbe szorított. Ezzel együtt növekszik a régi épületek felújításának, helyreállításának igénye. Mindkét esetben különleges kívánalmak merülnek fel az alkalmazandó vakolatokkal szemben. A hagyományos, falazásos technikával készülő új építményeknél, kedvezőbb hőtechnikai jellemzőkre törekedve, egyre inkább a nagyobb méretű, nagy porozitású falazóblokkok terjednek el. A nagy porozitás a vízfelvevő képesség növekedésével jár, ez speciális technikai problémákhoz vezet: a falazat elszívja a vizet a frissen felhordott vakolatból, az megreped és „leég”. A felújítandó régi épületek falai gyakran nedvesek, ezért a helyreállítás során utólagos falszigetelést kell végezni. Az ezt követően alkalmazott vakolatoknak hosszabb időn át is repedésmenlesnck, fagyállónak, színtartónak, ezen túlmenően kellően hőszigetelőnek is kell lenni. Az utólagosan szigetelt falaknál leggyakrabban alkalmazott hagyományos, mész- vagy mészcemcnt vakolatokon a falban maradt nedvesség, a kapilláris felszívódás eredményeként előbb-utóbb átüt és felületi foltosodást, sókivirágzást idéz elő. A probléma megoldásának egyik gyakori módja nagy cementtartalmú, vízzáró adalékanyagokat is tartalmazó habarcsok alkalmazása. Ez esetben a habarcs felületén nem jelentkeznek nedvesedési foltok. Ugyanakkor azonban a nedvesség, kapilláris erők hatására, egyre magasabbra kúszik a falban és végül az új és régi vakolat határánál jelenik meg. A falszigetelés után a falban maradt nedvességfoltosodás és sókivirágzás nélkül - csak a nagy pórustartalmú, jó vízgőzáteresztőképességű, hidrofób jellegű vakolatok alkalmazásával távolítható cl. Ezekben a vakolatokban, elsősorban az erősen lecsökkent kapilláris vezetőképesség miatt, a párolgási és a kristályosodási zóna a vakolat felületéről a vakolat belsejébe, illetve a vakolat és a falazat határfelületére tevődik át, így a falnedvesség a vakolaton keresztül vízgőz formájában távozik és a felület száraz marad. A falban lévő, vízben oldott sók csak a párolgási zónáig, azaz a fal és a vakolat határfelületére jutnak el, és ott kristályos formában lerakódnak. Ez hosszú ideig nem okoz vakolatkorróziót, mert a viszonylag nagy pórusokban elgendő hely van a só lerakódására. A javítóvakolatok célszerűen olyan szárazhabarcsokbó! készíthetők, melyek hidraulikus kötőanyagon és töltőanyagokon kívül por formában, különböző segéd- és adalékanyagokat is tartalmaznak. Ilyen habarcsok a 2,453.527 se 2.257.943 sz. NSZK szabadalmi leírások szerint a 0,001-1,07% légpéruslépzőt és 0,005-0,025% kötéslassílót tárulni.íznak, utóbl it alapvetően vakolástcchnológiai előnyök biztosítása céljából. A 3.23S.390 sz. NSZK szabadalmi leírás szerinti habarcsokban a vakolat hőszigetelő képességének fokozására, porózus töltőanyagokat alkalmaznak. 1 A jelentősen eltérő sűrűségű alkotók szétosztályozódásának elkerülésére, a vakolat homogenitásának biztosítására felületaktív adalékot is kevernek a habarcsba. Javítóvakolatok előállításának másik ismeretes módja folyékony pórusképző adalék (Baurex) bevitele. E megoldásnál a töltőanyag folyami homok. Szemcseméretére nincsenek szigorú megkötések, márpedig a töltőanyag szemcseméret eloszlása és alakja a pórusképződés szempontjából fontos tényező. A műemléki épületeknél történő alkalmazásnál további problémát jelent, hogy a folyékony pórusképző adalék csak cement kötőanyagú habarcsokhoz használható. A cement mint kötőanyag alig száz éve ismert, ennél régebbi épületeknél, különösen műemlékeknél alkalmazása nem ajánlott, alapvetően eltérő fizikai, kémiai tulajdonság miatt, egyben a cement a sókivirágzások egyik forrása. A 192.106 sz. magyar szabadalmi leírás cementet, poli(vinilalkohol) kopolimert, organo-oxi-szilánt vagy organó-szilikátot organofil bentonit vagy kvarcit térkitöltőt és karboximetilcellulóz vagy zsírsav só állományjavítót tartalmazó hibajavító habarcsot ismertet. A 60.122.758 sz. japán nem vizsgált közrebocsátási irat cementet, szepiolitot és cellulóz-étert tartalmazó cement habarcs kompozíciót ír le. A 62.52.156 sz. japán nem vizsgált közrebocsátási iratban olyan habarcsot ismertetnek, amely cementet, homokot, polimer emulziót, színezéket, habzásgátlót és egyéb adalékokat tartalmaz. Dekorációs célokra használható habarcsot ír le a 77.27.424. sz. japán nem vizsgált közrebocsátási irat. A habarcs portland cementet, gömbölyű homok szemcséket, sztearinsav sót és egy savas szilikát port tartalmaz. A 172.444 számú magyar szabadalmi leírásban külső és belső térben használható vakolat- és habarcs kompozíciót ismertetnek. A pórusos habarcs kötőanyaga cementet és/vagy hidraulikus kötőanyagot, pórusképzőként polisztirol gyöngyöt, A1 őrleményt, szálasanyagot, tixotróp adalékként bentonitot vagy kaolinitet tartalmaz. A fenti habarcskompozíciók egyrészt nem porózusak és páraáteresztő tulajdonságaik ezért nem megfelelőek, másrészt az ismert pórusos habarcsok hátránya az, hogy a pórusok stabilitása nem kielégítő, idővel a légpórusos szerkezet összeesik, illetve a pórusosság mértéke csökken és a habarcs szilárdsági és páraáteresztő tulajdonságai idővel romlanak. Célul tűztük ki olyan porózus habarcs előállítását, amelyben a gömbalakú légpórusok stabilak, ezért habarcs páraáteresztő és hidrofób tulajdonságai az idővel nem változnak. Ezt a célt találmányunk szerint úgy tudjuk elérni, hogy egy speciális légpórus stabilizátort alkalmazunk. Az átalunk használt légpórus stabilizátor kitűnő felületaktív és filmképző sajátosságokkal rendelkezik és képes arra, hogy a vakolatban lévő gömbalakú légbuborékokat stabilizálja. Légpórus stabilizátorként előnyösen nagy szénatom számú telítetlen alkil-szulfonát és nátriumszulfát elegyet vagy protein származékokat, célsze2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
