201274. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfuril-klorid regenerálására kén-dioxidot és sósavgázt tartalmazó klórozási véggázokból

HU 201274 A A találmány tárgya eljárás szulfuril-klorid kén­­dioxidot és sósavgázt tartalmazó klórozási véggá­zokból klórgázzal történő regenerálására. Alkal­mazásával gazdaságosan és környezetkímélő mó­don valósítható meg a szerves vegyületek szulfuril­­kloriddal való klórozása. Ismeretes, hogy a szulfuril-klorid eredményesen használható szerves vegyületek klórozására. A klórgázzal végzett reakciókkal összehasonlítva, ezen reagens gyakran meglepő szelektivitást bizto­sít. Minden ilyen reakcióban a szulfuril-kloridból kéndioxid és sósav képződik. A szulfuril-kloridos klórozás jelentős előnyei ellenére a módszer széles körű elterjedésének komoly akadálya, hogy a kép­ződött véggáz a környezetre veszélyes, megsemmi­sítése pl. lúgos abszorbdóval történhet, amely pót­lólagos beruházást igényel és csupán vízszennye­zésre változtatja a légszennyezést, mivel a nátrium­­izulfít tartalmú szennyvíz is kezelést igényel. A probléma kézenfekvő megoldása, hogy a távozó gázokban lévő kén-dioxidot klórgáz adagolásával szulfuril-kloriddá konvertáljuk és visszavezetjük a klórozási folyamatba. Ezután már a távozó hidro­­gén-klorid hasznosítása azonossá válik egy szoká­sos klórozási véggáz feldolgozásával. A szakirodalomban számos módszer található a szulfuril-klorid tiszta kén-dioxidból és tiszta klór­gázból történő előállítására. Ezek között mindösz­­sze két, ipari méretekben is megvalósítható eljárási változat van. A két változat elsősorban az alkalma­zott katalizátor minőségében tér el egymástól. Több mint egy évszázada ismert, hogy az aktív szén katalizátor eredményesen alkalmazható szul­furil-klorid előállítására /H.Schulze: J.Prakt. Che­mie, 2/24,168-181., (1981); H.Fanneel: Z. Angew. Chemie 391553-54. (1926)/. E módszer ipari meg­valósításánál komoly problémák lépnek fel. A katalizátor felületéről, ahol a reakció lejátszó­dik, a hó nehezen vonható le, ami a disszociációnak kedvez, ezért a konverzió nem kielégítő. A reaktor­ból távozó, reagálatlan kiindulási anyagok sok szul­­furil-kloridot visznek magukkal, annak jelentős parciális nyomása következtében. További hozam­romlást okoz, hogy a termék szennyezett, így az tisztításra szorul. Mint az az 1.257.123 lajstromszámú német szö­vetségi köztársaság-beli szabadalmi leírásból isme­retes, a sav-amidok szervetlen sav-halogenidekkel alkotott adduktjai az aktív szén kontaktnál előnyö­sebben használhatók katalizátorként tiszta kén­dioxid és klór-szulfuril-kloriddá történő addíciós reakciójánál. Sav-amidként alkalmazhatók a kar­bonsavak és a benzoesav N,N-dialkil-amidjai (di­­metil-formamid, dimetil-acetamid, dietil-aceta­­mid, dietil-benzamid), a szénsav N-alkilezett amid­­jai (tetrametií-karbamid) és a tiosavak N-alkilezett amidjai (tetrametil-tiuram-diszulfid). A szóbajöhe­­tő sav-amidok körét a 891556 lajstromszámú szov­jet szabadalmi leírás az allofánsav amidjával (biu­ret) egészítette ki. A katalizátorok szervetlen sav­­halogenid komponenseként a szulfuril-, a tionil-, a piroszulfuril-, a foszfor-oxi-kloridot, a foszgént és a foszfor-penta-kloridot említi a fent nevezett német közlemény. Ezek a sav-amid - szervetlen - savha­­logenid adduktok a leírások szerint közel kvantita­i tív kitermelést és 99%-os terméktisztaságot bizto­sítanak. Maga a német közelmény utal azonban arra is, hogy a katalizátor élettartamát a kiindulási anyagok tisztasága erősen befolyásolja. Abban az esetben pedig, ha a szulfuril-kloriddal végzett klórozást követően, a véggázból kívánjuk a szulfuril-kloridot regenerálni, ebben a kén-dioxid­­dal ekvivalens mennyiségű sósav van, amely sósav a katalizátorként használt sav-amid - szervetlen - savhalogenid adduktokat elbontja. Nem véletlen tehát, hogy az irodalomból ismert, a klórozási véggázokból történő szulfuril-klorid rengerálási módszerek mindegyikénél aktív szén katalizátort alkalmaznak. Ilyen megoldást ismertet­nek a 800.630 lajstromszámú bírt és a 95372 és 99.916 lajstromszámú csehszlovákiai szabadalmi le­írások. A 800.630 lajstromszámú brit szabadalmi leírás szerint a klórozási véggázokhoz klórgázt ke­verve, annak kén-dioxid tartalmát hűtés mellett, aktív szén kontakton, 90%-os kitermeléssel alakít­ják szulfuril-kloriddá. Ez a konverzió is csak úgy érhető el, hogy a széntöltetről lefolyó terméket ak­tív szénnel töltött utórektoron vezetik át. A nagy­üzemi megvalósításban további problémák merül­nek fel, amint azt a 95.372 lajstromszámú csehszlo­vákiai szabadalmi leírás ismerteti. A sósav elősegíti ugyanis a katalizátor porlódását, ezenkívül fékezi a reakciót. A 95372 lajstromszámú csehszlovákiai szabadalmi leírásban ezért olyan megoldást ismer­tetnek, melyben két, egymással sorbakapcsolt, mélyhűtött (-10 °C hőmérséklet) abszorbert alkal­maznak. Az első abszorberben speciális szilikagél kontaktot a másodikban pedig aktív szén töltetet helyeznek el. Ezt a két abszorberrel dolgozó meg­oldást tökéletesítették a 99.916 lajstromszámú csehszlovákiai szabadalmi leírásban ismertetett módon. Eszerint az első abszorbert a speciális és változó aktivitású szilikagél helyett mert anyaggal töltik meg és nagymennyiségű szulfuril-kloridban nyeletik el a véggázokban levő kén-dioxidot. Az első abszorberből távozó sósavgázt ismert módon hasznosítják, míg a szulfuril-kloridban abszorbeált kén-dioxidot a reaktorként használt, aktív szén kontaktot tartalmazó második abszorberben, -20 °C hőmérsékleten klórgázzal reagáltatják. Az irodalomból ismert, szulfuril-klorid véggá­zokból történő regenerálására alkalmas eljárások legfőbb hátrányai:- a katalizátorként használt aktív szén gyorsan porlódik, ami a rendszerben igen veszélyes dugulá­sokhoz vezethet- a termék szénporral szennyezett, minősége nem megfelelő, desztillációs tisztítására van szük­ség,- a kimerült katalizátor regenerálása, cseréje, illetve megsemmisítése munkaigényes folyamat és környezetvédelmi problémákat vet fel,- bonyolult berendezést igényel, mivel a 90%-os kitermelés csak két, sorbakapcsolt abszorber alkal­mazásával érhető el,- az alacsony reackióhőmérséklet biztosítása energiaigényes, nincs elegendő hőmérséklet-kü­lönbség a reakcióhő elvezetéséhez. Célul tűztük ki, hogy olyan eljárást dolgozunk ki szulfuril-klorid kén-dioxid és sósav tartalmú véggá­2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom