201260. lajstromszámú szabadalom • Pofástörő különösen üreges hulladéküveg újra feldolgozására
1 HU 201 260 A 2 A találmány tárgya pofástörő különösen üreges hulladéküveg, mint palackok, öblösüvegek és hasonlók minimális anyagvesztesóggel és a környezetszennyezés kiküszöbölésével történő újrafeldolgozására és újrahasznosítására. A különböző üveganyagú hulladékok feldolgozása annál gazdaságosabb, minél értékesebb célra válnak felhasználhatóvá a termékek. A hasznosíthatóságot fokozza a termék minél nagyobb tisztasága, egységessége, azaz minél jobb osztályozottsága. Egyik legígéretesebb felhasználást az üveggyártási újraolvasztás jelenti, de erre a célra fémektől és más nem-üveg szennyeződésektől mentes, továbbá viszonylag egységes cserépmóretű és csekély üvegportartalmú hulladék-üveg szükséges. A szakirodalomban számos üveghulladékfeldolgozó technológia ismert. A technika állását legjobban jellemző anyagok Kaiser A: Scherbenrecycling in der Hohlglasindustrie (Gesundh. Ing. 105. k. 6. sz. 356—363 -1984.) és Frohmann, D: Abfallentsorgung und Abfallaufbereitung, Rationalisierung (32. k. 4. sz. 107—111. -1981.). Az ismert eljárások lényege, hogy az üveghulladékot felaprítják, — általában kalapácsos törővei, mivel ez képes a vegyesen előforduló különböző méretű üvegdarabokat együtt aprítani —, a vashulladékot mágnessel távolítják el, majd az üvegtörmeléket a felhasználási célnak megfelelően osztályozzák vibrációs, szereléses, rostálásos vagy más önmagában ismert frakcionálási megoldással. Az ismert legkorszerűbb feldolgozó eljárásokat a fejlett Ipari országokban dolgozták ki, ahol a hulladékgyűjtés mind az iparban, mind a háztartásban kellően kultúrált módon, magasszintű előválogatással történik. A kevésbé fejlett országokban figyelembe kell venni, hogy a lakosság civilizációs szintje elmaradottabb és csak olyan hulladék-feldolgozó eljárások alkalmazhatók a gyakorlatban, melyek erősen vegyes hulladékokhoz Is megfelelőek. Az ismert eljárások egyik legnagyobb hibája, hogy az üveget jelentős arányban vagy teljesen porrá törik, ami felesleges energiafelhasználást okoz, továbbá rontja az üveg üvegágyi újrahasznosítási feltételeit. Különösen megmutatkozik ez a használt palackok, üvegcsék feldolgozásánál, ahol vagy méret-szerinti előválogatást kell alkalmazni, vagy olyan nagy a keletkező üvegpor illetve morzsalék mennyisége, hogy a feldolgozás terméke már csak kevéssé értékes célokra alkalmazható, mint pl. töltőanyagként. A mondott nehézségeket a palackok előválogatása is csak részben küszöböli ki, ugyanis egyetlen palack esetében is ellentétes aprítás! követelményeket támaszt a palack talp-, nyak- és öblös része. Nem jutunk jobb eredményre, ha az aprítási művelethez az ismert pofás-törőkét alkalmazzuk, mivel ezek göröngyök aprítására szolgálnak. Ezt célozzák az e szakterületen végzett fejlesztések is. A DE-PS 26 21 785 olyan pofástörőre vonatkozik, melynél a szembenálló bordázott törőfelületek egyikón szakaszosan 2 hosszanti kések, s az ellenoldalon ezeknek megfelelő tarajok vannak elhelyezve a tömör anyag repesztósóre. Az USP 4,410.145 a repesztő-hatás javítására vibrációs törést alkalmaz. A fellépő nagy igénybevételek kompenzálását célozza a HU-PS 164 858, melynél a mozgó törőpofa kitámasztását rugalmasan hajlékony nyomólappal oldják meg, míg az USP 4,361.289 esetében a gyakran előforduló meghibásodások könnyebb kiküszöböihetőségére a berendezés legkényesebb alkatrészeit jól hozzáférhetően, könnyen cserólhetően építik be a berendezésbe. E megoldások egyike sem oldja meg azt a problémát, hogy a vegyesen előforduló kis és nagy üvegek együttes törésénél az apró üvegcsék összetörése is elvégezhető legyen a nagyobb üvegek cserepeinek összemorzsolása, elporítása nélkül. Ilyen berendezések alkalmazásánál a kívánalmaknak megfelelő aprítás csak több különböző törőgóp egymás utáni alkalmazásával érhető el, ami beruházási-, anyagmozgatási-, és helykihasználási többletköltségeket jelent. A találmány célja a mondott hátrányok kiküszöbölése mellett olyan hulladék-üveg feldolgozás, melynél optimális méretű üvegcserepek keletkeznek, minimális porlódás mellett, megfelelő pofástörő kifejlesztésével. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy ha az eljárás során az üreges hulladéküveg aprítása mindig csak „összeroppantással" történik, — ami alatt azt kell érteni, hogy az aprító erő korlátozott mértékű, és csak igen kevés ponton hat, — a porlódás minimális fokra szorítható vissza. Egy további, a találmányt megalapozó felismerés, hogy a hulladéküveg üregeinek beroppantásához nagyságrenddel kisebb erő kell, mint a tömör üvegfal összenyomásához, így a hulladéküveg, valamint cserepeinek megfelelő térbeli orientálásával az aprítógépben elérhető, hogy a fellépő erőhatások a fent megadott értelemben „roppantó’-erőkónt hassanak, és a morzsoló-, porító hatások kiküszöbölődjenek. A találmányi megoldás pofástörő, különösen üreges hulladéküveg, mint palackok, öblösüvegek és hasonlók újrafeldolgozására, előnyösen egy rögzített és egy mozgó törőpofával, ahol is a törőpofák törőfelülete függőleges bordázattal van ellátva és valamelyik törőpofa — előnyösen a mozgó — a kiömlőrés szabályozását szolgáló — célszerűen csuklótengelyen keresztül kapcsolódó — szorítóingával van felszerelve, s mely pofástörő azzal jellemezhető, hogy a bordákon a kiömlőrés előtti tartományban, a csuklótengely magasságáig, törőkörmök vannak. A találmány szerinti pofástörő előnyösen azzal Is Jellemezhető, hogy a törőkörmök a bordák oldalán, az oldalak síkjára merőlegesen helyezkednek el. A pofástörő egy előnyös kiviteli alakja esetén a törőköröm a borda gerincvonalától, a borda kiemelkedése mértékére vonatkoztatva, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
