201246. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a propolisz fémionokkal képzett vegyes komplexeinek előállítására

7 HU 201 246 A 8 bevitt fémionokkal ekvivalens mennyiségű [ZnCU]2- komplex aniont tartalmaz. 8. példa Több fémionnal a fémion-megkötő kapa­citás 10%-áig telített, a bevitt anionokat cink-komplex formájában megkötve tartal­mazó propolisz előállítása Mindenben a 7. példában leírtak szerint Já­runk el, azzal a különbséggel, hogy a 7. példá­ban megadott mennyiségű fómsók tlzedrószét adjuk a propolisz oldathoz. 1240 g fekete, szilárd anyagot kapunk, amelynek részleges elemzési adatai a kővetkezők: Cu: 0,44%, Mn: 0,35%, Cr: 0,087%, Zn: 1,92%, Cl: 1,76%, hamu: 1,92%. 9. példa Fogászati készítmény előállítása és vizs­gálata 90,0 g Unguentum simplex, 5,0 g cerea alba és 5,0 g clnk-oxld összekeverésével alapke­nőcsöt készítünk, és ehhez az alapkenőcshöz 10 tömeg%, a 7. példa szerint előállított szilárd propollsz-fómkomplexet adunk. Az összehasonlító vizsgálatokhoz a fentiek­kel azonos összetételű, azonban fémionokat nem tartalmazó propolisz felhasználásával elő­állított kenőcsöt alkalmazunk. Az alapkenőcs készítéséhez felhasznált Un­guentum simplex összetétele a következő: 1000 g adeps lanae, 60 g lanolcol, 30 g cetli— -sztearil-alkohol, 120 g vaselinum album opt­­halmicum, 790 g vaselinum album. A kenőcsöket szájsebészetben alkalmaztuk sebgyógyító anyagokként úgy, hogy a sebek feltisztítása (a genny levezetése) után a sebre a vizsgálandó kenőccsel átitatott gézcsíkot he­lyeztünk. A fémionokat nem tartalmazó propoliszos kenőcsőkön végzett vizsgálataink során a seb­szélek 3—5 nap alatt tapadtak le. A fémiono­kat tartalmazó propoliszos kenőcsökön végzett vizsgálataink során 1—2 napos letapadás! időt tapasztaltunk; a sebgyógyulás a vizsgált ese­tekben kivétel nélkül 4 nap alatt bekövetkezett. Minden vizsgált esetben a fájdalom már az első kezelés hatására megszűnt. 10. példa Reuma kezelésére alkalmas kenőcsők előállítása és vizsgálata A kenőcsöket a következő összetételű alap­krémből állítjuk elő: Lanolin 6,5 tömeg% Méhviasz 3,2 ” Koleszterin 1,1 ” Napraforgómag olaj 11,0 " Ricinusolaj 21,3 ” Cetll-sztearll-alkohol 7,5 *' Sztearlnsav 2,6 " Desztillált víz 46,8 " A) 100 tömegrósz fenti összetételű alapkrém­be 1 tőmegrósz alkoholos propolisz extraktu­­mot (az 1. példa első részében Ismertetett mó­don elkülönített anyagot), 10 tömegrész tri­etanol-amin-szalicllátot és 1 tömegrósz asz­­korbinsavat dolgozunk be. Ez a kenőcs a ha­tásvizsgálatok során összehasonlító anyagként szolgált. B) 100 tömegrósz alapkrómbe 1 tőmegrósz, a 7. példa szerint előállított propolisz-fémkomp­­lexet, 10 tömegrósz trletanol-amin-szallcilátot és 1 tőmegrósz aszkorblnsavat dolgozunk be. C) 100 tömegrósz alapkrémbe 1 tömegrósz, a 7. példa szerint előállított propollsz-fómkomp­lexet és 1 tömegrósz aszkorblnsavat dolgozunk be. (A B) és C) jelű kenőcsök hatásának ösz­­szehasonlításával a szalicilsav-származék elő­nyös vagy közömbös voltát értékelhetjük.) D) 100 tömegrész alapkrémbe 1 tömegrész, a 7. példa szerint előállított propollsz-fómkomp­lexet, 10 tömegrész trietanol-amln-szalicllátot, 1 tömegrész aszkorblnsavat és 1 tőmegrósz szllikonolajat dolgozunk be. (A B) és D) jelű kenőcsök hatásának összehasonlításával érté­kelhetjük, hogy a szllikonolaj elősegítl-e a ha­tóanyagok jobb felszívódását.) A vizsgálatokat a Debreceni Nagyerdői Gyógyfürdő orvosi részlegében végeztük vé­letlenszerűen kiválasztott betegeken. A keze­lések előtt és után elvégeztük a betegek reu­matológiai szakvizsgálatát és a kórisme meg­állapításához szükséges egyéb vizsgálatokat (röntgen- és laboratóriumi vizsgálatok). A betegeken a következő paramétereket vizsgáltuk egységesen: bőrpír, nyomásérzó­­kenység, fájdalom (utóbbi grafikus és vizuális analóg skálával (VAS)). A felsorolt szubjektív paramétereket pontoztuk: elviselhetetlen: 20 pont, erős: 15 pont, közepes: 10 pont, enyhe: 5 pont. Mértük a körfogatot cm-ben, a szorítóerőt Hgmm-ben (vérnyomásmérővel), regisztráltuk a gyógyszerfogyasztást. (A betegek a koráb­ban már tartósan szedett gyógyszereiket to­vább szedték, azok csökkentését az állapotuk alakulásától tettük függővé.) A négyféle össze­tételű kenőcsöt 10—17 beteget tartalmazó cso­portokon alkalmaztuk. A csoportok betegszá­ma közötti eltérés azzal magyarázható, hogy az egyes csoportokon belül eltérő volt azon bete­gek száma, akiken a kezelést rossz együttmű­ködés, a kezelés végén meg nem Jelenés vagy önkényes többlet-gyógyszerelés miatt értékel­ni nem lehetett. Miután érkezési sorrend alapján randomizáltuk a betegeket, az egyes csoportok kórisme és nem szerinti összetétele nem azo­nos, az átlagéletkorban is mutatkoznak eltéré­sek. A kórisméket — különösen a kisebb szám­ban előfordulókat — patogenetlkai csoporto­sításban vontuk össze. A betegkiválasztás leg­főbb szempontja az volt, hogy olyan betegek kerüljenek kezelésre, akiknek megbetegedése (függetlenül attól, hogy esetleg sok Izületi folya­matról van szó) körülírt olyan helyen legyen aktív, ahol az elváltozás nincs túl mélyen, így a kenőcs hatóanyaga számára elérhető. A kezelést a betegek otthonukban végezték két héten át naponta kétszer úgy, hogy este 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom