201216. lajstromszámú szabadalom • Rágcsálóirtó csalétek és eljárás előállítására
HU A találmány tárgya rágcsálóirtó tömbcsalétek és eljárás annak előállítására. A patkányok, egerek és más, kártékony rágcsálók pusztítása különösen azért fontos, mert ezek az állatok súlyos fertőző betegségek hordozói, és igen kártékonyak azért is, mert nagy mennyiségű élelmiszert pusztítanak el, Illetve szennyeznek. Különösen jelentősek ezen az állatnemzetsógen belül az ember közelében élő rágcsálók, mindenekelőtt a patkányok, mert ezek nemcsak az ember környezetében élnek, hanem táplálékuk is lényegében megegyezik az emberével. Ezeknek a kártékony rágcsálóknak legjelentősebb csoportját képezik a vándorpatkányok vagy vízipatkányok (Rattus norvegicus), a házipatkány (Rattus rattus), a háziegér (Mus musculus), a mezei egér (Microtus arvalis) és a mezei pocok (Arvicola terrestris). A nagycsaládokban élő rágcsálók kiváló alkalmazkodóképességgel és szaglóérzékkel rendelkeznek. Ezeknek az állatoknak — elsősorban a patkányoknak — egymás között kiváló riasztórendszerük van. Az elpusztításukra alkalmazott eljárások eredményessége elsősorban attól függ, hogy mennyire vagyunk képesek jellemző élet- és magatartási módjaikat felmérni és megérteni. Az egerek és patkányok a táplálékot rendszertelenül és véletlenszerűen fogyasztják, és nagyon ritkán ragaszkodnak egy bizonyos táplálékhoz, amíg több különböző táplálékfajta is rendelkezésre áll. Már maga ez a magatartás is nehézzé teszi a pusztításukat. Ezenkívül a patkányok a mérgező csalétkeket azonnal viszszautasítják, amennyiben azt íz és elviselhetőség szerint mint Ilyent azonosítják. így a tömeges irtás mindig nehézségekbe ütközik, ha a fajta egyedei egy állat elpusztulását a csalétekkel kapcsolatba hozzák, és azt ettől kezdve kerülik. Számos kísérletet végeztek, hogy a csalétkeket csalogatóanyagok és ízesítőanyagok hozzáadásával a patkányok számára ízletessé tegyék, és ugyanakkor gondoskodtak arról, hogy a méreg ne a gyomor-bél-traktus felső szakaszában abszorbeálódjon, ahol hatása már a táplálék-felszívódáskor, vagyis túl korán jelentkezik. Ilyen esetekben ugyanis rendszerint azt figyelték meg, hogy a patkány azonnal abbahagyja a táplálkozást, és ennek következtében az azonos nagycsaládhoz tartozó állatok közül egy sem nyúl ugyanehhez vagy hasonló, mérgezett csalétekhez. A szub-akut rágcsálóirtó szerek, mindenekelőtt az antikoagulánsok — késleltetett, de biztos hatásuk miatt — jelenleg a hatékony készítmények legelőnyösebb csoportját képezik. Azonban ezek tömeges használata esetén még mindig mutatkozik a kívánt eredmény. Változatlanul fennáll tehát az a probléma, hogy a rágcsálóirtó szereket az állatok magatartásától függően specifikusan alakítsuk ki, nagyobb eredmény elérése érdekében. Míg az eddigi kutatások során már nagy figyelmet fordítottak a csalogató és ízesítő 2 1 anyagok problémájára, a rágcsálók fajtaspecifikus magatartását a gyakorlati felhasználhatóság számára lényegesen kevésbé tanulmányozták. A rágcsálásl szükséglet olyan magatartási forma, amelyet a hatékony csalétek előállításánál eddig nem vettek figyelembe kellő mértékben. A kártékony rágcsálók ellen kereskedelmi forgalomba hozott — csalogatóanyagot tartalmazó—parrafin-tömbökről bebizonyosodott, hogy sem íz, sem konzisztencia szempontjából nem feleltek meg az elvárásoknak. A síkos rétegeket (például paraffin), fólszilárd anyagot vagy teljesen gélszerű masszát tartalmazó szilárd testek a hatékony csalétkekkel szemben támasztott anyag-követelményeknek nem felelnek meg (7801858 sz. brazil szabadalmi leírás). A találmány célkitűzése ezért olyan rágcsálóirtó készítmények kidolgozása, melyek szilárd kialakítású rágható csalétektömbök, amelyek a) megfelelő keménységgel, különösen rideg keménységgel rendelkeznek, és egyidejűleg b) ízletesek (jóízűek), így a kártékony állatok folyamatos rágcsálásra és fogyasztásra Ingerük. Azt tapasztaltuk, hogy a fenti feladat meglepően gyorsan és egyszerűen megoldható, ha poli(vinil-acetát)-ot egyedül vagy vínll-acetát és akrilsav-észter, metakrilsav-észter és/vagy akril-nitril kopolimerizátumát vizes diszperzióban a mérgezett csalétek kívánt szilárd vagy pépszerű, ehető alkotójával alaposan elkeverjük, és az így kapott, pópszerű masszát nagyobb granulátummá, vagy előnyösen 4— 1000 g tömegű . és tetszőleges alakú tömbökké öntjük vagy alakítjuk és szárítjuk. A polimer anyag másodrendű átalakulási pontja —5 °C felett van. Másodrendű átalakulási pont alatt a nagy molekulatömegű anyagok átalakulási hőmérséklettartományának azt a pontját értjük, amelyen a molekulalánc részek Brown-féle mikromozgása megszűnik és az anyag így az üveges állapotba megy át [Kunststoff-Lexikon, Stoeckhert, K., Hanser Verlag München, (1981)]. A három lényeges alkotó: a polimerizátum, táplálék és méreg mellett a találmány szerinti tömbcsalétkek kisebb mennyiségben (általában 10 tömeg% mennyiségig) egyéb, az alkalmazás kívánalmainak megfelelő alkotókat is tartalmaznak. A fent leírtak szerinti eljárással, azaz poli(vinil-acetát)-tál vagy annak kopolimerjóvel, mint kötőanyaggal, előállított kemény csalétkek vagy tömbcsalétkek, amelyek tömege 4— 1000 g, előnyösen 10—100 g, a következő, egyidejűleg meglévő és a gyakorlati alkalmazás szempontjából igen előnyös tulajdonságokkal rendelkeznek. 1) szilárd kialakítás és rághatóság; a tömb a rágcsálásra különösen alkalmas, így a vadon élő patkányok és egerek kedvelik, ezen túlmenően a találmány szerinti csalétkek az alkalma201 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
