201192. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés kéthuzalos és/vagy négyhuzalos vonalak összekapcsolásának vezérlésére, vonalszerelvények kialakítására, főleg társasrendszerű vonalak, vonalhosszabító berendezések, diszpécser központok kiépítéséhez
HU 201192 B 2 A találmány tárgya kapcsolási elrendezés kéthuzalos és/vagy négyhuzalos vonalak összekapcsolásának vezérlésére, amely távbeszélő vonalakon szükséges jelzések adására és/vagy vételére szolgáló logikai egység és/vagy jelzésillesztő fokozat kialakítására vonatkozik. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés alkalmas kéthuzalos vagy négyhuzalos távbeszélő vonalról érkező egyenáramú jelek, pl. impulzusok vagy csengetési jel fogadására és digitális jelként való továbbítására, továbbá a távbeszélő vonalra egyenáramú vagy alacsonyfrekvenciás, pl. csengetési jel kiadásának vezérlésére. így két eltérő struktúrájú és jelzésrendszerű készülék, berendezés, pl. központ vagy távbeszélő vonal közötti jelzés kapcsolatot biztosítja. A találmány szerinti berendezés így igen előnyösen alkalmazható analóg vagy digitális (PCM) távbeszélő központok közötti vonaláramkörökben, azaz vonalhosszabbításnál, valamint társasrendszerű távbeszélő vonalak kiépítésénél. Alkalmazása elsősorban ott előnyös, ahol távbeszélő készüléket kell távbeszélő központhoz illeszteni vagy távbeszélő készülékeket társasüzemi vonalon át egymáshoz és/vagy központhoz illeszteni. Általában minden olyan vonaláramkörben, ahol a kiépítés kéthuzalos, vivő vagy rádió csatornán vagy négyhuzalos távbeszélő vonalon, kábel vagy légvezetéki áramkörön a jelzésátvitel - főleg a vonaljelzések, adott esetben a választási jelzések - a készülék vagy központ oldalon egyenáramúlag és/vagy alacsony frekvenciásán, a fővonal oldalon a beszédsávban vagy beszédsávon kívül van/nak kiképezve, tehát a jeleknek digitális jelként való továbbítását igényli az egyik oldali készülék, berendezés, vagy távbeszélő fővonal. Ismertek a távbeszélő központok vonaláramköreiben, valamint vonalhosszabbítók vonalszerelvényeiben alkalmazott jelfogós megoldások, pl. ARM központok, 50 Hz-es BHG távtárcsázóknál. Ezekben a jelzésillesztést megvalósító jelfogós logikai egységek kialakítása egymástól felépítésben teljesen eltérőek, és csak rész feladatok elvégzésére alkalmasak, és többnyire csak jelzésillesztési célt szolgálnak a rendelkezésre álló, elsősorban kéthuzalos távbeszélő vonalon, illetve négyhuzalos átviteli csatorna felé. A logikai egység általában közvetlenül csatlakozik a távbeszélő vonalhoz, berendezéshez vagy készülékhez, amely vagy táplálja a vonalat vagy az ellenoldalon táplált vonalhoz csatlakozik. A logikai egység fogadja és továbbítja az indítást, amely az ellenoldal felől hurokkal vagy telep kiadásával - adott esetben polaritásváltással vagy váltóáramú csengető jellel történhet, adott esetben a logikai egység visszajelzi a felkapcsolódást a táphíd vagy a hurok felkapcsolásával. A logikai egység így ellátja a jelzésillesztési feladatot is egyúttal. Az ismert jelfogós megoldásoknál a jelzésillesztési és logikai funkciók tehát együttesen vannak kiképezve, ami egyúttal a felhasználás korlátáit is jelenti az egyéb hátrányok mellett. Az ideális kialakítású jelzésillesztővel szemben ugyanis megkívánt egyrész a nagyimpedanciájú, egyenáramúlag kis belső ellenállású kialakítás, a torzításmentes és biztos jelátvitel, vonaláram korlátozása és/vagy állandó értéken tartása és/vagy szabályozása. Az ismert megoldásoknál a távbeszélő vonalon bármely esetben a jel vételét, a távbeszélő vonalhoz kapcsolt, egy vagy kéttekercses jelfogó érintkezője biztosítja, amely jelfogó egyrész impedanciája révén kizárja a beszédjelek söntölését, biztosítja a kapott jel érzékelését és továbbítását. Ezen felül lehetővé teszi részben a vonaláram korlátozását is. A fenti elvárásoknak egy jelfogós kialakítású jelzésillesztő fokozat már önmagában sem megfelelő, mivel adott jelfogó testtel és működtető tekerccsel csak korlátozott impedancia alakítható ki. A jelfogónak egyrészt kis-ellenállásúnak kellene lennie egyrészt a gyors működés, másrészt pedig a vonalhurok növelhetősége érdekében. Az ismert tápjelfogók ellenállása (700 ohm) korlátozza az egyenáramúlag kiépíthető vonalhosszt, ez még kritikusabb alközpontok esetében, ahol egy hasonló további jelfogó van a fővonal átadás céljából beépítve. Ezek egyes tekercsei egyenáramúlag azonos ohm számúak, de az egyes beszédágakra más-más impedancia értékkel csatlakoznak, ami zavar és áthallás forrása lehet. Hátrányt jelent az is, hogy egy-egy táphídon közeli készülék csatlakozása esetében pl. 60 mÁ-es, nagyobb vonalhossz esetében pl. 20 mA-es áram folyik. A távbeszélő készüléken átfolyó vonaláram a megkívánttal szemben fordított eredményt idéz elő. A közeli készülék adás szintje megnő, a távoliak adásszintje csökken a távbeszélő készülék adásirányú egyenérték csillapításának vonaláram függősége miatt. Ennek éppen fordítottan kellen alakulnia, vagyis a távoli készülék esetében lenne inkább szükség a nagyobb adás szintre. Belátható tehát, hogy a tápjelfogó általi vonaláram beállítás a kiépítés hossz korlátozáson túlmenően ellentétesen hat pl. a távbeszélő készülékektől elvárható működéssel szemben. A találmányban célul tűztük ki egy olyan berendezés, vonalszerelvény kialakítását, főleg az egyenáramú vonalak továbbillesztésére, amely az előzőekben felsorolt hiányosságokat teljesen vagy legalábbis részben kiküszöböli és lehetővé teszi bármely központhoz elektronikus vagy kvázi elektronikus vonalhosszabbítás megvalósítását, jelbiztonság növelését és a zavarmentességet. Cél az is, hogy a találmány szerinti elrendezés biztosítsa a fennálló vonalhossz korlátozások megszűntetését, tetszőleges hosszúságú vonalak kiépítésének lehetőségét, ahol a vonalhossz kizárólag a hurokellenállástól, tápfeszültség forrástól, valamint a minimális mikrofonáram szükséglettől függ. Célja a találmánynak továbbá az elektronikus távbeszélő központok számára olyan vonalszerelvénynek a kialakítása is, amelyek a távbeszélő vonalat a központ elektronikájától galvanikusan elválasztják, kizárják a hosszú vonalakon, különösen aszimmetrikus jelbeadásnál jelentkező zavarok hatását, pl. vasút vonalak mentén az erősáramú zavartatás kizárását. E kialakítással cél egy olyan multiplikálható vonalszerelvény megteremtése, amely önmagában is képes távbeszélő alközpont, főnök-titkári berendezés vagy diszpécser központ kialakítására is. A találmány szerinti elrendezés azon a felismerésen alapszik, hogy az ideális jelzésillesztés úgy valósítható meg, ha a jelfogós táphidak és ezekhez kapcsolódó elemek, jelfogók ismert funkcióit, illetve feladatait egymástól különállóan és nem pl. egyetlen jelfogóval 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
