201140. lajstromszámú szabadalom • Napkollektor

HU 201140 B 2 A találmány napkollektor a napsugárzás hőenergiá­jának fölfogására és hasznosítására. A napkollektor a hősugarakat elnyelő abszorbens réteget tartalmaz. Az abszorbens réteg a napsugárzás felőli oldalán elhelyezkedő külső fényáteresztő réteggel, valamint az ezzel ellentett oldalán lévő hőszigetelő réteggel van közrefogva, és velük együtt célszerűen burkolatba van belefoglalva. A külső fényáteresztő réteg és a burkolat által áramlási tér van körülzárva, az abszor­bens réteg és a külső fényáteresztő réteg közé adott esetben az áramlási teret megosztó áramlásterelő sze­repű belső fényáteresztő réteg van beiktatva. Az abszorbens réteg közvetítő közeggel, pl. levegővel, vízzel, stb. van érintkezésben, a közvetítő közeg pedig konvekciós hőleadásra alkalmas hőcserélővel van kapcsolatban. A napsugárzás az éghajlattól és az időjárástól függően változó, mégpedig nem csupán aszerint, hogy egyáltalán van-e napsütés vagy sem, hanem még a napsütéses időszakokban is. A napsugárzást hasznosító kollektorokban ezért előfordul, hogy a víz nem tud felmelegedni. A kollektorok ugyanis a külső térrel sugárzásos és konvekciós hőátadási kapcsolatban van­nak, és így télen, pl. a bennük lévő víz nem csupán lehűlhet, hanem meg is fagyhat. Fagyveszélyes helye­ken ezért a kollektorokat télen kiürítik, vagy közvetítő közegként „fagyálló” folyadékot használnak. Az utób­bi káros az egészségre, ezért a közvetlen és így jó hatásfokú hőátadás helyett közbenső hőcserélőt kell beiktatni, ami természetesen a hatásfokot rontja. A jó hatásfok elérése végett arra törekszenek, hogy a napsugárzás közvetlenül érhesse a hőátadó felületeket. Ezek azonban a külső tér lehűlése esetén az előbbivel azonos hatékonysággal - sugárzásos és konvekciós úton egyaránt - hőt adnak le. és így a folyadék nem melegszik hanem lehűl. A fenti hátrányok kiküszöbölésére vonatkozó meg­oldást ismertet a DE-2.900.875 lajstromszámú szaba­dalmi leírás. Ezen napkollektor egyik lapja fényát­eresztő réteg, az ezzel ellentétes lapja abszorber. A két lap közötti áramlási teret a lapokkal párhuzamos helyzetű fényáteresztő réteg két „csatornára” bontja. A „csatornákban” lévő gáz áramlását ventilátor teszi lehetővé. A „csatornákra” bontott áramlási tér egy a napkollektoron kívül elhelyezett hőcserélővel van összeköttetésben. A kényszeráramú napkollektor működésekor a ven­tilátorral mozgásban tarott felmelegített hőközvetítő közeg áramlása során eljut a hőcserélőhöz, ott pl. vizet melegít, miközben lehűl. Ezt követően a kering­­tetés miatt visszatér a napkollektorba, ott ismét fel­­melegszik és a ciklus kezdődik elölről. A megoldás előnye, hogy a hőcserélő nincs közvet­lenül kapcsolatban a külső térrel, így a kettő között sem konvekciós, sem sugárzásos hőcsere nem alakul­hat ki. Hátránya viszont, hogy a napkollektor működésé­hez kényszerkeringtetés szükséges, ami energiát igé­nyel. A ventilátor, valamint az automatika meghibá­­sodhat és ennek következtében a rendszer többi része is tönkremehet. További hátrány, hogy a hőcserélő elhelyezésére alkalmas belső üveg, és a hőcserélőt a napkollektor többi részével összekötő járatok kiépítése - főleg utólagos felszerelés esetén - költségigényes. 1 Hátránynak kell tekinteni azt is, hogy a rendszer működése során a hőveszteség nem elhanyagolható. A találmány célja olyan napkollektor kifejlesztése, amely téli időszakban is üzemképes, nem lép föl fagyveszély, és nincs szükség arra sem, hogy fagy­veszélynek kitett helyeken külön bonyolult és költsé­ges automatikát kelljen alkalmazni. Célunk volt még az is, hogy a napkollektor működéséhez ne legyen szükség semmiféle kiegészítő, áramlást befolyásoló segédberendezés használatára, beépítésére, és így a napkollektor energiatakarékos, meghibásodásra hajla­mos alkatrészektől mentes legyen. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy ha a napkollektor geometriai kialakításánál figyelembe vesszük a hőközvetítő közegnek az áramlási térben a többszöri hőcsere (fölmelegedés, lehűlés) következ­tében végzett mozgását, és a hőcserélőt a napkollektor áramlási terhéhez alkalmas helyen csatlakozó nyúl­ványban helyezzük el, akkor a feladat megoldható. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti napkollektor a napsugárzás hőenergiájának fölfogására és hasznosítására - amely a hősugarakat elnyelő abszorbens réteget tartalmaz, az abszorbens réteg a napsugárzás felőli oldalán elhelyezkedő külső fény­áteresztő réteggel, valamint az ezzel ellentett oldalán lévő hőszigetelő réteggel van közrefogva, és velük együtt célszerűen burkolatba van belefoglalva a külső fényáteresztő réteg és a burkolat által áramlási tér van körülzárva, az abszorbens réteg és a külső fény­áteresztő réteg közé adott esetben az áramlási teret megosztó, áramlásterelő szerepű belső fényáteresztő réteg van beiktatva, az abszorbens réteg közvetítő közeggel pl. levegővel, vízzel, stb. van érintkezésben, a közvetítő közeg pedig konvekciós hőleadásra alkal­mas hőcserélővel van kapcsolatban. - oly módon van kialakítva, hogy az áramlási tér a burkolat részét képező, vagy a burkolathoz csatlakoztatott nyúl­vánnyal határolt belső térrel van kiegészítve, a hő­cserélő a nyúlvány belső terével van összeköttetésben, a nyúlvány pedig a napkollektor beépítési helyzetét tekintve mindig az áramlási térrel legalább egymagas­­ságban, de előnyösen az áramlási tér felett van. A találmány szerinti napkollektor további ismérve lehet, hogy a belső fényáteresztő réteg az áramlási teret egy, az abszorbens réteg felé eső primér térre, valamint a külső fényáteresztő réteg felé eső szekundér térre osztja. A burkolat és a külső fényáteresztő réteg együtt az abszorbens réteget és a belső fényáteresztő réteget magába foglaló egységet alkot, az áramlási térben pe­dig a környezeti térrel adott esetben a burkolat kis­méretű nyílásai útján közlekedő levegő van. Más eset­ben a burkolat nyílásoktól mentes, az áramlási térben pedig a konvektiv hőcserére alkalmas cseppfolyós vagy gáz halmazállapotú közeg, pl, hélium van. Egy előnyös kiviteli alaknál a hőcserélő energia­elosztó hálózattal van összekapcsolva, pl. használati melegvizet szolgáltató vezetékhálózat előremenő veze­téke és visszatérő vezetéke közé van beiktatva. A veze­tékhálózat valamelyik szakaszába, célszerűen annak visszatérő vezetékébe energiaforrásra kapcsolt szivaty­­tyú van beiktatva. Az áramlási térben az áramlást, s ezáltal a hőátadást fokozó szerv, célszerűen szivattyú vagy ventilátor van elhelyezve. A szivattyú vagy venti­látor a primér tér és a szekundér tér valamelyikében vagy azok találkozásánál helyezkedik el. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom