201133. lajstromszámú szabadalom • Bilincses faltipli
1 HU 201133 B 2 A találmány tárgya bilincses faltipli kábelek, csövek és hasonlók rögzítéséhez, amelynek egyenként egy-egy szabad véggel rendelkező, a szabad végekkel ellentétes szárvégeknél egymással egy a rögzítendő kábelt, csövet vagy hasonlót lényegében körív alakú bilincsként körülfogó alakváltoztatható csuklószerű összekötődarab révén anyagában összefogott, a csuklószerű összekötődarab deformálásával egymástól eltávolítható két szárból álló, palástfelületén fogazással ellátott törzse van. Falakban kiképzett furatokban történő kihorgonyzáshoz általában ismertek különböző faltiplik. Ezek egyik csoportját az olyan kivitelek alkotják, amelyekbe a furatba történt behelyezésük után egy kötőelemet hajtanak be, és így a külső átmérő megvastagodása következtében fokozott erőzáró kapcsolatot hoznak létre a falban kiképzett furat belső felülete és a tipli között. Az erőzáró kapcsolat fokozása és a tipli könnyebb deformálása érdekében ismert a tiplik külső palástfelületének pl. körbenfutó peremek révén történő felülettagolt kialakítása is. Az átmérőnövelő kötőelem, amelyet a faltiplibe behajtanak vagy beütnek, alkalmas lehet kábelek, csövek vagy hasonlók rögzítésére, megtartására is. Ilyen megoldás ismertetése megtalálható többek között a 2 450 969 sz. FR szabadalmi leírásban. Az ilyen jellegű megoldások hátránya a többrészes, és ennek következtében költséges kialakítás. Egy másik ismert megoldáscsoport esetében magát a faltiplit alakítják ki viszonylag lágyrugalmas, összenyomható szerkezeti anyagból. Ilyen kiviteleknél az erőzáró kapcsolat a tipli és a falfurat belső fala között a tiplianyag belső rugalmas feszítőereje által biztosított, mivel a tipli összenyomott állapotban helyezkedik el a furatban. Kábeleknek, különösen villamos vezetékeknek folytonos falhoronyban való megtartásához szolgáló ilyen tiplikivitel leírását ismerteti a WO 83/02691 sz. szabadalmi publikációs irat. Ezen megoldáscsoport hátránya. hogy a rugalmas anyagú tipli behelyezése általában nehézkes, és ez a fajta kivitel furatba beillesztendő tiplik esetében a gyakorlatban nem is vált be. A 353 875 l.sz. AT szabadalom leírása ismertet végül egy a jelen találmány szerintihez legközelebb álló olyen bilincses faltiplit, amelynek meghatározó jellemzőit leírásunk bevezető bekezdése tartalmazza. Az ilyen kialakítású faltipli meghatározó tulajdonsága és előnye, hogy egyetlen alkatrészként, egyetlen szerszámban állítható elő, rendkívül egyszerű, olcsó, és működésmódjára az jellemző, hogy az előre előkészített falfuratba történt bevezetés után egyfajta önzáró kapcsolatot biztosít a falfurat palástja és a faltipli törzsén kialakított fogazás között. Az önzáró kapcsolat irányfüggő, ami alatt azt értjük, hogy a viszonylag merev fogazás iránya következtében a tipli kihúzással szemben fokozott ellenállást tanúsít. A 353 875 l.sz. AT szabadalom szerinti bilincses faltipli használata során esetenként azt tapasztaltuk, hogy különösen hosszabb kábelkötegek esetében a szerelt kábelt rögzítő. tartó több. meghatározott távolságban elhelyezkedő faltiplire általában nem azonos húzó- ill. tartóerő hat. így különösen a kábelvonalak szélső, tehát kezdő vagy befejező faltiplijei vannak fokozott terhelésnek alávetve, és ezek esetenként kilazulásra is hajlamosak. A fokozott igénybevétel pl. általában abból ered, hogy szerelés közben a kábeleket a már előre behelyezett tiplik bilincseibe húzzák be, és így különösen-> a szélső, behúzási irányból legelső tiplire hat dinamikus igénybevétel is. A találmány célja a fenti, a 353 875 l.sz. AT szabadalom leírásából is megismerhető bilincses faltipli olyan továbbfejlesztése, amelynek eredményeként az kihúzással, kilazulással szemben fokozott ellenállást fejt ki. A találmány alapját annak felismerése képezi, hogy a tipli fogazása és a falban méretre kialakított fúrt lyuk palástfelülete közötti irányfüggő, kihúzással szemben fokozottan fellépő önzáró hatást igen egyszerű konstrukciós intézkedéssel még tovább lehet javítani. A kitűzött célt olyan tárgyi bilincses faltipli kialakításával és alkalmazásával érjük el, amelynél a találmány szerint a fogazás legalább egy foga, előnyösen a szár(ak) szabad végén levő legutolsó fog vagy fogak gyengített keresztmetszetű deformálható fogtőtartomány révén ezen fogtőtartomány körül csuklósán elforduló módon van(nak) a szárhoz csatlakoztatva. A találmány szerinti bilincses faltipli esetében a fog elfordulásra alkalmas kialakítása lehetővé teszi, hogy a faltipli falfuratba való betolásakor az elbillenésre alkalmas fog fogoldalával a betolásí iránnyal mintegy párhuzamosan áll be, ill. azzal hegyes szöget zár be. Amennyiben ezután a bilincses faltiplire egy kihúzás irányú erő hat, úgy a csúcsával a furat belső falán felfekvő fog csuklótengelye körül elfordul és a tipli szárát fokozott önzáró erővel szorítja a furat falához, miáltal a tipli kihúzásához szükséges erő jelentősen fokozódik. A találmány lényegét az alábbiakban egy előnyös példaképpeni kiviteli alak kapcsán a csatolt rajzra hivatkozással ismertetjük részletesebben. A rajzon az 1. ábra egy találmány szerinti bilincses faltipli vázlatos oldalnézete, a 2. ábra az 1. ábra szerinti II-II sík mentén vett kinagyított metszetvázlat, míg a 3. ábra a bilincses faltipli 1. ábrán szaggatott vonallal bekarikázott szárvégének kinagyított részletvázlata. Az 1. ábrán látható, hogy a találmány szerinti bilincses faltiplinek egyenként egy-egy szabad véggel rendelkező, a szabad végekkel ellentétes szárvégeknél egymással egy a rögzítendő kábelt, csövet vagy hasonlót (ill. adott esetben ilyenek kötegeit) lényegében kön'valakú bilincsként körülfogó alakváltoztatható csuklószerű 3 összekötő darab révén anyagában összefogott, a csuklószerű 3 összekötő darab deformálásával egymástól eltávolítható két 2 szárból álló, palástfelületén 5 fogazással ellátott törzse van. A 2. ábrán feltüntetett kinagyított metszetvázlat jól érzékelteti, hogy a 2 szárak keresztmetszete lényegében „T” alakú. A faltipli furatba való bevezetésekor a „T” profilok talpai párhuzamos, egymáson felfekvő helyzetbe kerülnek és a talp valamint a gerinc szegélyén levő 5 fogazatok a falfurat belső felületéhez szorulnak. A „T” keresztmetszetű 2 szár gerincétől egy 4 borda indul ki, amely a lényegében körív alakúan kiképzett 3 összekötődarab kerületébe torkollik. A találmány szerint az 5 fogazások legalább egy 7 foga a 3. ábrán látható módon a 2 szárhoz egy gyengített keresztmetszetű deformálható 8 fogtőtartomány révén ezen 8 fogtőtartomány körül csuklósán elforduló módon csatlakozik. A vázolt kiviteli 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
