201132. lajstromszámú szabadalom • Berendezés földalatti melegvíz kitermelésére

1 HU 201132 B o A találmány tárgya berendezés földalatti melegvíz kitermelésére, amely búvárszivattyúból, és 90-95 °C alatti hőmérsékletű vízhez használatos elektromotor­ból. savállólemezből kialakított hűtővizes tartályokból, ezek csőszerkezeteiből, és a felszínen vízhőmérsék­letet mérő szerkezetekből áll. A technika mai szintjén a fúrt kutakat a vízadóréteg nyomásával a talajszintre felfolyó úgynevezett aktív kutakra, és a vízadórétegből szivattyúval felhozható esetben passzív kutak cso­portjába sorolják. Az utóbbiakhoz a víz, vagy ter­málvíz kitermelésére számos megoldás ismeretes. Pél­dául sűrített levegővel történő úgynevezett mammu­­tozásos eljárások. Ezeknek hátránya a rossz hatásfok, a költséges energia, és az is, hogy ezek olajjal szennyezik a vizet. A termálvíz 90-95 °C feletti hőfokon a hagyományos búvárszivattyúval nem hoz­ható felszínre, mert a motor tekercselése rövid idő alatt, néhány nap. vagy magasabb hőmérsékletű víznél néhány órás üzemelés alatt leég. Ezért az ilyen víz kitermeléséhez a motorokhoz az űrhajózási technikába kifejlesztett szigetelőanyagok alkalmazása vezetett eredményre, azonban ezek az anyagok oly költsége­sek, hogy a korábbinak sokszorosa miatt az alkal­mazásnak korlátot szabnak, az esetek nagy részében kizárják a felhasználás lehetőségét. A technika más fejlesztését talátuk a Grundfos vállalat gyakorlatában, ahol úgynevezett fúrólyukszivattyút alakítottak ki, amelynek az a lényege, hogy a szivattyú hajtása a felszínről történik, amikor a forgó mozgást a motor és a szivattyú között tengellyel 63 m mélységig viszik át. Ennél a megoldásnál sajnos a gyakori tengely, vagy tengelykapcsoló törése akadályozta az üzembiztonságot, ezért annak gyártását és üzemelte­tését megszüntették. Majd hőálló szigetelésű moto­rokat fejlesztettek ki, amelyek magas áraik mellett kiszorították a piacról a korábbiakat, sajnos ezek sem alkalmazhatók a 90 °C feletti hőmérsékletű vízhez. Másik gyakori probléma itt még az, hogy a termálvíz egyes helyeken magas sótartalmú, és előfordult még aktív kutaknál is. hogy a termelőcsőben történik a sókiválás, vagy vízkőkiválás, ami csökkenti a cső belső keresztmetszetét, és ez oly mértékben is elő­fordult. hogy ezért kellett a kút termelését leállítani. A vízkő egy adott sókoncentrációval arányos nyo­másnak megfelelően kezd kiválni. Ezt a jelenséget a szakirodalomból ismert módon például vegyszer adagolással, vagy savazással lehet szabályozni, né­mely esetben meg is lehet szüntetni. Ilyen célra van egy magyar megoldás, amely elsősorban bameológiai célra használt víznél nyer alkalmazást, amikor a sókoncentrációt egy felsőbb vízadó rétegből levezetett ivóvízzel a sókiválási határ alá csökkentik. Ennek az a hátránya, hogy a hidegvíz lehűti a termálvizet, miáltal az az eredeti célra például fűtésre kevésbé alkalmas. További probléma még az aktív kutaknál is. hogy a víz hozamát a gyakran, szinte percenként ."változó rétegnyomás, a kútban elhelyezkedő adott hőmérsékletű, és fajsúlyú vízolszlopnyomás, és az áramlási veszteségek határozzák meg. Az említett paraméterekből u kútban lévő vízoszlopnyomás a szivattyú beépítésével növelhető, ezáltal a kútból nyerhető hőenergia nagymértékben növekszik, ami a beruházási költségeket csökkenti. Célunk a találmánnyal az említett hátrányok ki­küszöbölése. a tennálkutak vízhozamának növelése. és a sókiválásnak a felszínre hozatala, a 90-95 °C-nál magasabb hőmérsékletű víz felszínrehozásához gaz­daságosan üzemelő szivattyú termelésbe állítása, és a szivattyúmotor környezetében hűtővíztér kialakítása. A találmány szerinti megoldás tehát berendezés földalatti melegvíz kitermelésére, amely búvárszi­vattyúból, és 90-95 “C alatti hőmérsékletű vízhez használatos elektromotorból, saválló lemezből kiala­kított hűtővizes tartályokból, ezek csőszerkezeteiből, és a felszínen vízhőmérsékletet mérő szerkezetekből áll, oly sajátossággal, hogy a termálvizet felvezető nyomócső alsó végén búvárszivattyú alatt búvárszi­vattyúmotor van, a búvárszivattyú és a búvárszi­vattyúmotor között, a búvárszivattyú szűrőkosara alatt vízelosztó gyűrűstömb van, amelynek felső síkjában bevezetőcsővel víztartály, és elvezetőcsővel víztartály van, amely víztartályok a gyűrűstömb egyik furatso­rával hűtővíztérhez, másik furatsorával víztérhez van­nak vezetve, a hűtővízteret és a vízteret vízelválasz­tócső határolja, a búvárszivattyúmotor alatt a köpeny­cső a termálvíztértől zárókúppal van elhatárolva, és az elvezetőcső végén a felszínen hűtővízadagolásához tájékoztató vízhőmérsékletmérő van felszerelve. A találmány szerinti megoldás sajátossága az is, hogy a vízelválasztócső külső-belső felületei hőszigetelő réteggel vannak bevonva, továbbá a búvárszivattyú fokozata és az emelőmagassága úgy van megválaszt­va, hogy a legnagyobb kitermelhető hozam mellett a kútban. a nyomócsőben keletkező hidrosztatikus nyomásértéket, és az áramlási nyomásveszteséget le­számítva a felszínen a nyomócső végén a sókoncent­rációtól függő, és legalább 600 kPa nyomású fúvókája van. A találmány szerinti megoldás fő előnye az. hogy a búrvászivattyúmotomál kialakított hűtővíztér alkal­mazásával 90-95 °C feletti hőmérsékletű termálvíz esetén is biztonságossá teszi a hagyományos búvár­­szivattyú és motor gazdaságos működését, az igen költséges berendezések helyett. A találmány szerinti berendezést részletesebben kiviteli példa kapcsán, és rajz alapján ismertetjük, ahol az 1. ábra a berendezés hosszanti metszete, a 2. ábra a berendezés gyűrűstömbjének metszete, a 3. ábra a 2. ábra A-A vonalmentén vett metszete. A földalatti vízkészletek keménysége a német ke­ménységi fok (nk°)=10 mg CaO/1 víz szerint a magyar területeken az alábbi csoportosításba sorolhatók, az eddigi kútfúrási tapasztalatok, és mérések alapján: kisebb 10 nk'-nál, 10-20 nk° közötti, és 20 nk° felettinél nagyobb vízkeménységű területek találhatók. Miként az 1. ábrán látható a fúrt 11 csőkútban le­helyezett külső köpeny a vízadóréteg 18 termálvízte­rében van elhelyezve. A vízadóréteg nyomása szerint a passzív kutaknál található üzemi vízszint, és felette 19 állóvízszint. A termálvizet szivattyúval, például ta­lálmányunk szerint gazdaságosan üzemelő 9 búvárszi­vattyúval lehet a felszínre hozni, amikor a szivattyú­szerkezeteket az üzemi vízszint alá szereljük be. ahon­nan a vízadóréteg nyomása szerinti mennyiségű ter­málvizet lehet a felszínre juttatni. A 90-95 “C hőmér­sékletű víz szivattyúzásának jelenségeit, és nehézségeit a technika színvonalának ismertetésében említettük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom