201129. lajstromszámú szabadalom • Eljárás víz föleg talajvíz, illetve üzemi víz elleni szigetelés készítésére valamint annak védalmére
HU 201129 B 2 A találmány tárgya eljárás víz, főleg talajvíz, illetve üzemi víz elleni szigetelés készítésére, valamint annak védelmére. Mint ismeretes, a talajvíz, üzemi- és használati víz, víznyomás és talajnedvesség elleni szigetelés céljára egy, vagy többrétegű szigeteléseket alkalmaznak, amelyeket egyúttal az esetleges mechanikai sérülésekkel szemben meg kell védeni. Ennek érdekében a vízszintes és függőleges szigeteléseket védőszerkezettel, például aljzatbetonnal, illetve védőfalazattal kell ellátni, amivel egyrészt a további építési munkálatok közbeni védelmét, másrészt a szigetelés beszorzását kívánják elérni. Erre a beszorzásra jelenleg azért van szükség, mivel az ismert többlemezes szigetelésekhez felhasznált lemezek anyaga korhadékony (papír, illetve rongy). így az elvárt élettartam csak ezáltal közelíthető meg. Az ismert szigetelések leírása megtalálható például dr. Gábor: „Épületszerkezettan II.” című könyvében (Tankönyvkiadó 41-91. oldal). Jelenleg a többrétegű szigetelést például talajvíznyomás ellen úgy készítik, hogy a szigetelendő felületeket tisztítás után például „EKIN-149" típusú alapozóval alapozzák, majd a lealapozott felületeket és a szigetelőlemezeket bitumennel kezelik, ezt követően pedig a szigetelőlemezeket 3-4 rétegben egymásra ragasztják. A legbelső felületet is kezelik ezután bitumennel, majd a szigetelést lemeszelik, illetve beszorító habarcs segítségével védőfalazattal látják el. A több szigetelőréteg alkalmazását az indokolja, hogy a felső szigetelőlemez esetleges meghibásodása esetén a többi még elláthatja a szigetelés funkcióját. A gyakorlati tapasztalatok szerint azonban ez az eljárás rendkívül sok élőmunkát, időt és speciális szakértelmet igényel, következésképpen túl drága. Korszerűbbnek tekinthetők az egyrétegű szigetelések. Ezeknél egyetlen rétegnek kell ellátnia azt a funkciót, amelyet a többrétegűnél a négy réteg szigetelőlemez. négy réteg bitumen ragasztás és egy járulékos belső bevonat teljesít. Egyrétegű szigetelésekhez általában műgumiból, vagy megfelelő műanyagból, például PVC-ből készült fóliákat alkalmaznak. A víz elleni egyrétegű szigeteléseknél is a szigetelőréteg a statikai szerkezetek közé kerül, ennélfogva annak pontérzékenysége, valamint a pontszerű terhelésnek a veszélye fokozottan fennáll. Jelenleg ezt úgy készítik, hogy a megtisztított és alapozott felületet és a szigetelőréteget ragasztóval vonják be, majd a szigetelőfóliát teljes felületen felragasztják. Ezután a szomszédos szigetelőrétegeket vízzáróan csatlakoztatják. és végül a szigetelőréteg külső felületére védelmi céllal bitumenes csupaszlemezt ragasztanak fel. amelyet még általában bitumennel le is mázolnak. Járulékos védőszerkezetként a vízszintes szigetelést általában aljzatbetonnal a függőleges szigetelést pedig szigetelésvédő téglafallal látják el. A vízszintes szigetelésnek általában túl kell nyúlnia a műtárgy határoló síkjain és ezeket a kinyúló szigeteléssávokat külön védelemmel kell ellátni. Újabban teknőszigetelést egyrétegű szigetelőlemezzel úgy is készítenek, hogy először a simított függőleges felületekre teljes felületen felragasztják a szigetelőfóliát. majd erre kátránypapírt ragasztanak. Ezután ugyanezt elvégzik a vízszintes felületen is. Végül védelemként a vízszintes szigetelésen szerelőbeton-> réteget készítenek, a függőleges szigetelést pedig beszorítóhabarccsal készített éltégla-fallal látják el. Az egyrétegű szigetelés kivitelezése során még inkább döntő a szakember hozzáértése és gondossága, amely követelmények a gyakorlati tapasztalatok szerint ritkán teljesíthetők. Továbbá, az ismert egyrétegű szigetelések legsúlyosabb hiányosságaként megemlítjük, hogy azok az épületszerkezet mozgásait képtelenek károsodás nélkül követni. Ennek oka elsősorban az, hogy jóllehet az alkalmazott szigetelőfóliák eléggé rugalmasak ahhoz, hogy akár 300 %-os mértékben megnyúljanak, azonban a teljes felületen való felragasztásuk miatt műtárgymozgáskor, vagy alapsüllyedésnél, vagy az utólagos építési munkálatok során koncentrált, illetve pontszerű terhelést kapnak, és elnyíródnak. Ugyanez következhet be akkor is, hogy ha a szigetelendő felület előkészítése nem kellően gondosan van elvégezve és egyes helyeken kiemelkedő nagyobb szemcsék veszélyeztetik a szigetelőfólia folytonosságát. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz olyan tökéletesített megoldás létrehozása, amellyel a víz elleni szigetelések lényegesen egyszerűbben, olcsóbban, hatékonyabban és hosszabb élettartamra készíthetők. A kitűzött feladat megoldásához olyan ismert eljárásból indultunk ki, amelynél egy, vagy több szigetelőréteget az előkészített szigetelendő felületek közül legalább a függőleges felületeken rögzítünk, majd a szigetelőréteg külső felületét védőszerkezettel látjuk el. Ezt a találmány szerint azzal fejlesztettük tovább, hogy a szigetelendő felület és a szigetelőréteg közé, vak...r": védőszerkezetként a szigetelőréteg külső felük eehanikai védelmet nyújtó, rugalmas védőlemez; p ízünk. Célszerű, ha a szigetelőrétegre az előnyösen szervetlen nemezrétegből kialakított belső és külső védőréteget az előregvártás során rádolgozzuk, mégpedig legfeljebb 30 %-os felületi rögzítéssel, előnyösen ragasztással. Ezzel a szigetelést és a védelmet is egy menetben szerelő jellegűen készíthetjük. Az építéshelyen tehát a konfekcionált előregyártott, kétoldali nemezréteggel ellátott szigetelőfóliából készült úgynevezett szendvicslepleket a szigetelendő függőleges felületeken legfeljebb 30 %-os felületi rögzítéssel rögzíteni, majd a vízszintes .szigetelőleplek elrendezése után a csatlakoztatandó éleket vízzáróan csatlakoztatni kell. Ezzel tehát igen gyors és hatékony szigetelés készítést teszünk lehetővé. Mivel a belső nemezréteg önmagában is kellő mechanikai védelmet nyújt, a járulékos védőszerkezetek, például védőfal, védőbetonréteg teljesen elhagyhatók. Ezzel egyrészt jelentős ráfordítást, másrészt időt és munkát takarítunk meg. A javasolt megoldás legfontosabb előnye az. hogy a belső és külső rugalmas védőréteg rugalmasságánál fogva egyrészt megvédi a szigetelőréteget, másrészt azzal az intézkedéssel, hogy a szigetelőréteget a rugalmas védőrétegekhez, továbbá a belső rugalmas védőréteget a szigetelendő felülethez legfeljebb 30 %-os felületi rögzítéssel rögzítjük, elérjük, hogy az épületszerkezet, illetve a szigeteléstartó előregyártott elemekből készített falelemek egymástól független elmozdulásaik következtében a külső és belső védőréteg és a szigetelőfólia egymáshoz képest viszonylagosan szabadon elmozdulhat. így a szigetelőréteg nem károsodik. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
