201115. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fibrinolitikus anyagok előállítására élesztővel

9 HU 201115 B 10 ciókat hordozó szakaszokhoz megfelelően il­leszteni kell. Először a promotert tartalmazó DNS-szakaszt és a TPA-t kódoló szakaszt a helyes orientációban kell összekapcsolni. Ha két orientáció lehetséges, akkor a helyeket szokásos restrikciós elemzéssel választjuk ki. Helytelenül orientált TPA gént tartalmazó hibrid-vektorokat újra orientálhatunk, ha a beépített gént megfelelő restrikciós endonuk­­leázzal kihasítjuk, és a gént újra összeköt­jük a hibrid vektor fragmettel. A helytelen orientációt elkerülhetjük, ha két olyan DNS­­-szakaszt kötünk össze, melyek mindegyike a két végén különböző restrikciós enzimmel van emésztve. A hibrid-vektort továbbá úgy kell elkészíteni, hogy az lehetővé tegye a helyes transzkripció iniciációt és terminációt. Ami az utóbbi pontot illeti, a traszkripció előnyösen az élesztő kromoszómális DNS-éböl vagy az élesztő 2 mikronos plazmidból szár­mazó DNS szakaszban végződik. A transz­kripció előnyösen egy élesztőgén, például a PH05 vagy TRP1, transzkripciós terminációs jelét tartalmazó DNS szakasznál áll le. Másod­szor, megfelelő leolvasási fázist kell létrehoz­ni. A promoterszakasz és TPA-t kódoló sza­kasz nukleotid sorrendje rendszerint ismert az összekapcsolás előtt, vagy egyszerűen meghatározható [lásd (10)], úgy hogy nem okoz gondot a helyes leolvasási fázis létre­hozása. Ha az érett TPA direkt kifejeződésére van szükség, akkor az adott estben a pro­­moterszakaszt kővető és/vagy adott estben az érett TPA-t kódoló szakaszt megelőző szignálszakaszokat el kell távolítani, például egy exonukleázzal, mondjuk Bal31-gyel való emésztéssel. Az élesztő promoter és a TPA-t kódoló szakasz közvetlen összekötésére elő­nyös szakasz a fő mRNS startjel és az élesz­tő promoterhez természetben kapcsolódó gén kódoló szakaszának ATG-triplettje között van. Az ebben a régióban való összekapcso­lásnál a TPA-t kódoló szakasznak saját ATG­­-triplettel kell rendelkeznie a transzlációs iniciálásához, vagy ezt egy további szinteti­kus oligonukleotid hozzáadásával kell létre­hozni. Az élesztőpromotert egy szintetikus oligodezoxinukleotid, mint összekötő molekula felhasználásával is hozzákapcsolhatjuk a TPA-t kódoló szakaszhoz. így a promoter ré­giót, ha lehetséges, leszűkíthetjük, a 3’-vé­­génél úgy, hogy hiányozzon egy előre meg­határozott számú bázispár belőle. Analóg mó­don, a TPA-t kódoló szakaszt is emészthetjük az 5’ vége közelében. Ezután egy olyan szintetikus oligodezoxinukleotidot állíthatunk elő, melyet ha az élesztópromoter és a TPA-t kódoló szakasz összekapcsolására használunk, akkor visszavisszük a hiányzó bázispárokat, beleértve egy ATG transzlációs iniciációs je­let, és a TPA-t kódoló szakasz a promoterhez képest a helyes leolvasási fázisba kerül. A közbenső termékeket, például azokat a vektorokat, melyekből még egy vagy több lé­nyeges funkció hiányzik, valamint a talál­mány szerinti végső hibrid-vektorokat adott esetben egy baktérium gazdába, főleg Esche­richia coli-ba transzformáljuk a fenti okok miatt (például a közbenső termékek és hib­­rid-plazmidok előállítása nagy mennyiségben). Ezért a bakteriális replikációs origót és ge­netikai marker(eke)t tartalmazó bakteriális vektorok, úgymint az Escherichia coli pBR322 plazmid, vagy ennek a fenti alkotókat tartal­mazó fragmentjei a legelőnyösebb tulajdonsá­gú vektorok. Ilyen bakteriális vektor hasz­nálata esetén az élesztő hibrid-vektorok elő­állításának végső lépései közé tartozik elő­nyösen az élesztő genetikai marker és repli­kációs origó beépítése. 2. Az élesztő transzformálása TPA-t kódoló szakaszt tartalmazó hibrid-vektorokkal A jelen találmány tárgya továbbá eljárás szöveti plazminogén aktivátor termelésére képes transzformált élesztósejtek előállításá­ra, azzal jellemeve, hogy az 1. pontban leírt hibrid-vektorok bármelyikével transzformá­lunk élesztősejteket, vagy a szöveti plazmi­nogén aktivátor génjét integráljuk egy élesztőkromoszómába. A használható élesztők közé tartoznak a Saccharomyces, Schiosaccharomyces, Torulop­­sis és rokon nemzetségekbe tartozó élesztő­fajok [lásd (11)] főleg a Saccharomyces cerevisiae törzsei. Az élesztő hibrid-vektorokkal való transzformálását a szakterületen ismert eljá­rásokkal hajthatjuk végre, például a Hinnen és munkatársai által leirt [lásd (12)] mód­szer, szerint. Ez a módszer három lépésre bontható. 1) Az élesztő sejtfal eltávolítása. 2) A .csupasz' élesztósejtek (szferoplasz­­tok) kezelése a transzformáló DNS-sel PEG (polietilénglikol) és Ca2t ionok jelen­létében. 3) A sejtfal regenerálása és a transzfor­máit sejtek szelekciója szilárd agarré­­tegben. Előnyös módszerek: ad 1) Az élesztő sejtfalát enzimatikusan tá­­volítjuk el különböző glükozidáz készítmé­nyek, például csiga bélnedv (például Glusu­­laseR vagy HelicaseR) vagy mikroorganizmu­sokból nyert enzim-keverékek (például Zymo­­lyaseR) felhasználásával, ozmotikusán stabili­zált oldatokban (például 1 M szorbitol). ad 2) Az élesztő szferoplasztok PEG jelenlé­tében aggregálódnak és a citoplazma-memb­­ránok lokális fúziója indukálódik. A .fúzió­­-szerű' állapot nagyon fontos, és számos transzformált élesztósejt diploid vagy éppen tripolid lesz a transzformációs eljárás során. A fuzionált szferoplasztok szelekcióját lehe­tővé tevő eljárásokat használhatunk a transzformánsok dúsítására, azaz könnyebben 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom