201108. lajstromszámú szabadalom • Eljárás talajok és mérnöki létesítmények szilárdságának és vízzáróságának fokozására
5 HU 201108 B 6 hatására. Ha a redox katalizátor-rendszer redukáló komponenseként vegyértékváltoztató fém alacsonyabb oxidációs állapotú ionját tartalmazó sót használunk (ami a kovasavgél jellemző kicsapószere), arra is számitanunk kell, hogy a só a kovasavgéllel együtt leválik, ezért - az egyik katalizátor-komponens hiányéban - polimerizáció egyáltalán nem megy végbe. Gyakorlati tapasztalataink azonban ezeknek a várakozásoknak ellentmondanak. A találmány szerinti összetételű vizes oldatokat alkalmazva jelentősen lelassul a kovasavgél kiválása, és a kovasavgél képződésének ideje gyakorlatilag egyenlővé válik a polimerizáció és az azt követő térhálósodás idejével. Ennek' a jelenségnek a pontos magyarázatát nem ismerjük; feltételezzük, hogy a kovasavgél kiválását pontosan fel nem derített határfelületi reakciók késleltetik. Minthogy a találmány szerinti eljárás sorén az egyes kémiai részfolyamatok egymással párhuzamosan mennek végbe, és a kémiai részfolyamatok során képződő valamennyi közbenső termék kölcsönhatásba lép egymással, olyan gél képződik, amelyben a szerves és az ásványi részegységek egybeolvadnak. A képződött gél egyszerű szemrevételezéssel is egyértelműen megkülönböztethető a 186 586 sz. magyar szabadalmi leírás szerint előállított gélektől. Az utóbbi gélek átlátszatlanok, és szerkezetükben szabad szemmel is könnyen felismerhetők a szerves és ásványi részegységek, azaz inhomogén mikroszerkezetű gél képződik. A találmány szerint előállított gélek ezzel szemben átlátszóak, ami homogén mikroszerkezetre utal. Ennek alapján feltehető, hogy a találmány szerinti eljárásban különálló szerves és ásványi polimer-blokkok keveréke helyett szerves/ásványi kopolimer képződik. A találmány szerinti eljárásban az alkálifém-szilikátokat előnyösen tömény vizes nátrium- vagy kálium-vizüveg-oldat formájában használjuk fel, amit vízzel hígítunk a kívánt koncentrációra. A találmány szerinti eljárásban felhasznált redox katalizátor-rendszer oxidáló komponense alkálifém-perszulfát vagy hidrogén-peroxid, redukáló komponense pedig például kobalt(II)-klorid, kénessav, aszkorbinsav vagy trietanol-amin lehet. Az ősszeférhetóségi tényezőket figyelembe véve a redox katalizátor-rendszer két komponense nem lehet azonos oldatban, és a vinil monomer vizes oldata nem tartalmazhatja a redox katalizátor-rendszer oxidáló komponensét szabad állapotban (az oldat azonban az oxidáló komponenst maszkírozott, például komplexbe vitt formában már tartalmazhatja). A találmány szerinti eljárásban felhasználható vinil-monomerek közül példaként a következőket említjük meg: akrilsav, metakrilsav, itakonsav, maleinsav, fumársav, a felsorolt savak vízoldható sói, akril-amid és metakril-amid. Ezeket a monomereket önmagukban vagy két vagy több monomer elegye formájában használhatjuk. Térhálósítószerként a vinil-polimerek térhálósítására általánosan alkalmazott divagy trivinil-vegyületeket használhatjuk, amelyek közül példaként a metilén-bisz-akrilamidot, az etilén-bisz-akrilamidot és triakril-triazint említjük meg. A térhálósítószernek megfelelően vizoldhatónak kell lennie; az oldhatósági határ nem lehet 1 tömeg%-nál kisebb. A találmány szerinti eljárásban szerves polikarbonsavakként például borkősavat, borostyánkősavat, citromsavat, almasavat vagy aszkorbinsavat használhatunk, adott esetben elegyeik formájában. Az aszkorbinsav egyúttal a redukáló komponens szerepét is betöltheti. Kivént esetben az .A* és .B‘ oldatok bármelyike tartalmazhat a képződött gélmátrix sajátságait módosító egy vagy több adalékanyagot, éspedig karbamidot, tiokarbamidot, metilol-karbamidot és/vagy melamint. Ezek az anyagok lágyító, stabilizáló, illetve bomlásgátló hatást fejtenek ki. Kívánt esetben az .A" és .B" oldatok bármelyikéhez keverhetünk egy vagy több, az ilyen kompozíciókban általánosan felhasznált töltőanyagot, például azbesztet, homokot, pernyét, bentonitot és hasonlókat. A töltőanyagok mennyisége nem döntő jelentőségű tényező; mennyiségüket lényegében csak technológiai tényezők (például az elegy keverhetősége és viszkozitása, az elegy felvihetősége stb.) korlátozzák. A talajok és mérnöki létesítmények szilárdítását a találmány szerint úgy végezzük, hogy az előzőekben meghatározott összetételű .A" és ,B" oldatot felvisszük a kezelés helyére (például a talajra vagy talajba), és ott gélesedni hagyjuk. Ha a találmány szerinti eljárást talaj szilárdítására alkalmazzuk, előnyösen úgy járunk el, hogy a két vizes oldatot egy kéttartályos, keveröfejjel ellátott injektor két tartályába töltjük, és a két oldat keverékét a kezelendő talajba injektáljuk. Az .A" és ,B" oldatot előnyösen (0,7- —1,3): 1 tömegarányban keverjük össze egymással. Ha a találmány szerinti eljárást csatorna javítására használjuk, előnyösen az úgynevezett .feltóltéses" módszert alkalmazzuk, azaz az .A" és ,B" oldatot egymás után töltjük be a kezelendő csatornába;, szükség esetén az elsőnek betöltött oldat fölöslegét a második oldat rátöltése előtt visszaszivatytyúzzuk. Nagymértékben sérült, repedezett csatorna javításakor az elsőként betöltött oldat jelentős része elszivárog a csatornát körülvevő talajba. Erre tekintettel - gazdaságossági megfontolásokból - elsőként célszerűen a lényegesen kevésbé költséges anyagokat tartalmazó .A" oldatot juttatjuk a kezelendő csatornába. Az elszivárgások miatt a felhasználandó .A* és ,B‘ oldat mennyiségi arányai széles határok között változhatnak, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
