201107. lajstromszámú szabadalom • Alumínium-oxid alapú csiszolószemcse
3 MU 201107 B 4 téke, amelyet egy meghatározott anyag részecskéinek 50%-a túllép, ill. ez alatt van. Az alkalmazott rétegtől függően a csiszolószemcsék különféle célokra használhatók fel. Azon alumínium-oxid alapú csiszolószemcsék, melyek higroszkópos vagy hidrofil szervetlen anyaggal vannak bevonva, kiválóan alkalmasak egy közvetítő ragasztó anyaggal ellátott alátét elektromos mezőben történő egyenletes bevonására, vagyis a szóróképesség javítására. Az aluminium-oxid mellett olyan további korundok tetszés szerinti keverékei is alkalmazhatóak, amelyek eredetileg az egyes komponensek elektromos inezóbeni eltérő mozgóképességük miatt nem jöhettek számításba, de amelyek a találmány szerinti felületkezelés révén azonos mozgóképességet mutatnak, tehát alkalmazhatók. A lehetőleg finomrészecskéjű hidrofil szervetlen anyaggal kezelt esiszolószemcse felhasználásával készült csiszoló eszközöknél a csiszolószemcsék hajlítható alátétre, vagy a csiszolóeszközbe történő rögzítésnél tapasztalt kiváló kötési ill. tapadási tulajdonságú műgyanta alkalmazásával érhető el. Az ilyen csiszolóeszközök kiválóan használhatók olyan csiszolószalagokként, ill. csíszolókorongokként, melyeknek nagy csiszolási teljesítményt kell nyújtaniuk. Alátétként előnyösen olyan ismert anyagok szolgálnak mint papír, műanyagok, vászon, szálerósitett szövetek. Rendszerint az alátét egyik oldaléra közvetítő ragasztóanyagot hordunk fel. Közvetítő ragasztóanyagok olyan hagyományos enyvek és ragasztók, mint faenyv, bakelit, fenol-, aldehid-, karbamid-, formaldehid-, epoxi-, poliészter- vagy poliuretángyanta. A csiszolószemcsét az alátétre történő felhordás előtt a találmány szerint higroszkópos szervetlen sóval vagy hidrofil szervetlen anyaggal kell kezelni. Ennek érdekében a higroszkópos anyagokat feloldjuk, a hidrofil anyagokat, amennyiben oldhatatlanok, egy hordozóanyagban szuszpendáljuk, majd a csiszolószemcsét ill. a nevezett keveréket hozzáadjuk ehhez az oldathoz vagy szuszpenzióhoz, ezt kővetően szárítás útján - párologtatás, porlasztás szárítás - eltávolítjuk az oldószert vagy a hordozóanyagot. Az egyes alkotórészeket úgy kell kimérni, hogy a felületkezelt csiszolószemcsében, a csiszolószemcse és az anyag aránya a találmánynak megfelelő legyen. A nagy diszperzitású hidrofil anyagok további megmunkálási lehetősége abban rejlik, hogy a csiszolószemcsét egy keveröbe (lengőkeverő, forgókeverö, szabadesésű keverő) helyezzük, majd a nevezett elemekből példaként kiválasztott anyaggal vagy ezek keverékeivel szárazon összekeverjük. A találmány szerinti tömegarányt a csiszolószemcsének az anyaghoz képesti menynyiségének megfelelő kiválasztáséval állítjuk be. A kezelt csiszolószemcse önmagában ismert rétegfelhordó készülékekbe helyezhető, majd mint ismeretes, feldolgozható. Példák kapcsán összehasonlító kísérletek alapján az alábbiakban kimutatjuk, hogy a találmány szerinti csiszolószemcsével előállított csiszolóeszközöknek egyrészt a szóróképessége, másrészt csiszolási teljesítménye is lényegesen javítható. 1. Példa Különböző gyártási szériákból (A-C, ill. D-F) vett FEPA-szabvány szerinti 36-os és 60-as szemcseeloszlású, nagy hőmérséklettel hőkezelt normálkorundot (DURAL HT) használtunk, a mindenkori próbamennyiséget elfeleztük. Az egyik felét a találmánynak megfelelően 0,2 tómegszázalékban nagy diszperzitású Ak03-dal (dM=20 nm, BET=100 ± i 15 mVt, ahol a BET= a BET-féle módszerrel mért fajlagos felület), vízben feliszapolva és 200 °C-on szárítva állítottuk elő. Egy-egy gyártási szériát (A, F) azonos módon 0,2 tömegszázalékban nagy diszperzitású SiOz-dal (FK 320 DS, Degussa), ill. 0,2 tömegszázalékban nagy diszperzitású TiOz-dal (Titán-dioxid P25, Degussa), ill. 0,2 tömegszázalékban nagy diszperzitású AkOs és nagy diszperzitású SÍO2 1:1 tömegarányú keverékével is kezeltünk. A szóróképességet egy laboratóriumi vizsgálóműszerben azonos feltételek mellett vizsgáltuk, ahol a szóróképesség mértékeként egy alátétről - elektromos mezőben a nehézségi erővel ellentett irányba mozgatott, és egy ragasztószalagon megtapadó szemcsék tömegszázalékát vettük. A felületi vezetőképességeket - fajlagos ellenállásukkal kifejezve - azonos feltételek mellett hengeres szemcsehalmazon (átmérő 30 mm, szemcsemennyiség 2 g) mértük. Mérőműszer: 5.000 V-os forgattyús induktor, mérési tartomány: 1 x 106 - 4 x 109 Ohm. Az eredményeket az I. táblázat mutatja. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
