201099. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 40926 antibiotikum mannozil-aglikon és ezt tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

7 HU 201099 B 8 A kísérleti fertőzést egérben úgy idéz­tük elő, hogy intraperitoneálisan S. pyogenes C 203 szuszpenziót vittünk be. Az inokulu­­mokat úgy állítottuk be, hogy a nem kezelt állatok 48 órán belül elpusztuljanak a vér­mérgezésben. Az állatokat kb. 30 perccel a fertőzést követően szubkután kezeltük a vizsgálandó vegyülettel. Az EDso értéket a 10. napon számítottuk ki Spearman és Karber módszerével [D. J. Finney, Statistical Methods in Biological As­say, Griffin, p. 524 (1952)], az egyes dózi­sokhoz tartozó túlélők százalékos mennyisége alapján. Az előbbi körülmények között az A 40926 antibiotikum mannozil-aglikon EDso értékét 3,8 mg/kg-mal találtuk egyenlőnek. Az A 40926 antibiotikum mannozil-agli­kon savas és bázisos csoportokat tartalmaz és a szokásos eljárások alkalmazása esetén sókat képezhet. Az A 40926 antibiotikum mannozil-agli­kon például oly módon alakítható át a megfe­lelő sav- vagy bázis-addíciós sóvá, hogy a nem-só alakot vizes oldószerben oldjuk és kis moláris feleslegben az oldathoz hozzáad­juk a kiválasztott savat vagy bázist. A ka­pott oldatot vagy szuszpenziót ezután liofili­­záljuk, a kívánt só kinyerésére. Abban az esetben, ha a végtermék só oldhatatlan egy oldószerben, amelyben a nem-só alak oldható, úgy nyerjük ki, hogy a kiválasztott sav vagy bázis sztöchiometrikus mennyiségben vagy kis moláris feleslegben való hozzáadása után a nem-só alakot ki­szűrjük a szerves oldatból. A nem-só alak úgy állítható elő, hogy a megfelelő sav- vagy bázis-sót vizes oldószerben oldjuk, majd az oldatot semlegesítjük a nem-só alak felszaba­dítására. Ha a semlegesítést követően kisózás vá­lik szükségessé, egy szokásos kisózási eljá­rás alkalmazható. Előnyösen alkalmazhatjuk pl. az oszlopkromatográfiát szilanizált szilika­­gél, funkcionálisan át nem alakított polistirol, akril- és ellenőrzött pórusméretü polidextrán gyanták (ilyen például a Sephadex LH 20) vagy aktív szén felhasználásával. A nem-kí­vánt sók vizes oldattal való eluálésa után a keresett terméket lineáris gradiens vagy lépcsős grádiens segítségével eluáljuk, ame­lyet víz és egy poláris vagy apoláris oldó­szer keveréke segítségével - ilyen pl. az 50:50 acetonitrikviz elegy - kb. 100% aceto­­nitril - alakítunk ki. Mint ez a szakember számára ismert, a sóképzés - akár gyógyászati szempontból el­fogadható savakkal (bázisokkal), akár gyó­gyászati szempontból el nem fogadható sa­vakkal (bázisokkal) - előnyös tisztítási tech­nikaként alkalmazható. Egy A 40926 antibioti­kum só alakja (miután előállítottuk és elkülö­nítettük) átalakítható a megfelelő nem-BÓ alakká vagy egy gyógyászati szempontból el­fogadható sóvá. Egyes esetekben az A 40926 antibioti­kum mannozil-aglikon bázis-addiciós sója oldhatóbb vízben és hidrofil oldószerekben. Az A 40926 antibiotikum mannozil-agli­kon aktiv Gram-pozitív baktériumokkal Bzem­­ben, amelyek számos, széles körben elterjedt fertőzésért felelősek. Mivel ezeknek a pato­­géneknek a rezisztenciája a szokásos terápi­ás kezeléssel szemben növekszik, még mindig nagy szükség van új antibiotikumokra. Az antibakteriális kezelés esetében álta­lában az A 40926 antibiotikum mannozil-agli­kon, valamint nem-toxikus, gyógyászati szem­pontból elfogadható sói vagy ezek keverékei különböző úton, pl. helyileg vagy parenterá­­lisan vihetők be. Általában az adagolás ki­tüntetett módja a parenterális bevitel. Az injekciós készítmények szuszpenzió, oldat, vagy emulzió alakúak lehetnek, olajoB vagy vizes hordozókkal, és hatásfokozó sze­reket - így szuszpendáló, stabilizáló és/vagy diszpergáló anyagokat - tartalmazhatnak. Egy másik megoldás szerint az aktív komponens por alakú lehet és az oldat az al­kalmazás időpontjában állítható elő, amikor a porhoz megfelelő vivőanyagot, például steril vizet adagolunk. A beviteli mód függvényében ezek a ve­gyültek különböző adagolási formákban ké­szíthetők ki. Egyes esetekben a találmány szerinti vegyületek orális adagolás céljából bélben oldódó bevonattal ellátottt alakban készíthe­tők ki, a szakember számára ismert módon (1. például: Remington's Pharmaceutical Sci­ences, 15. kiadós, Mack Publishing Company, Easton, Pennsylvania, Amerikai Egyesült Álla­mok, p. 1614). Erre különösen abban az esetben lehet szükség, amikor konkréten lényeges, hogy az antimikrobiális anyag a bélszakaszból szívód­jék fel, miután változatlanul haladt át a gyo­mor-szakaszon. Az aktív anyag beviendő mennyisége különböző tényezőktől függ, amilyen a keze­lendő egyén testsúlya és állapota, a bevitel módja és gyakorisága, valamint a szóbanfor­­gó, a betegséget kiváltó tényező. A találmány szerinti antibiotikum, neve­zetesen az A 40926 antibiotikum mannozil-ag­likon és gyógyászati szempontból elfogadható sói általában kb. 0,5-50 mg aktiv komponens/ /kg testsúly napi dózis esetében hatékonyak, amelyet kívánt esetben a nap folyamán 1-4 adagra elosztva viszünk be. Különösen előnyösek azok a készítmé­nyek, amelyeket kb. 100-kb. 5000 mg/egység hatóanyag-tartalmú egység-adagolási alakban állítunk elő. Mint ez a szakember Bzámára ismert, különböző mechanizmusok és eljárások alkal­mazásával késleltetett hatású készitmények állíthatók elő. 6 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom