201088. lajstromszámú szabadalom • Eljárás inozóz-származékok előállítására
í) HU 201088 B 6 -dezoxi-l,l-dihalogén-D-glüko-2-heptulóz-származék l-C-(dihalogén-metil)-D-xilo-5-hexozulóz-származékon keresztül, melyet a (2’) általános képletü vegyület 0-os helyzetében lévő hidroxilcsoportjának oxidálásával állítunk elő, azaz (4’) általános képletü 1-dezoxi-l,l-dihalogén-D-xilo-2,(i-heptodiulóz-származékot kapunk intermedierként, és 5' eljárás: eljárás az (I) általános képletü vegyületek körébe tartozó (6’) általános képletű (1S)-/1(0II),2,4( l,3)-l-C-(hidroxi-me- LiD-B-tnonohalogén-5-oxo-l ,2,3,4-ciklohexán-tetrol-származék, például (1S)-/1(0H), 2,4- (l,3)-l-C-(hidroxi-metil)-6-klór-5-oxo-l,2,3,4- -ciklohexán-tetrolszármazék és (1S)-/1(0H), 2,3{l,3)-l-C-(hidroxi-metil)-6-bróm-5-oxo-1,2,3,4-cilohexán-tetrol-származék előállítására szükség esetén az (5’) általános képletü vegyület parciális dehalogénezésével. A 3’ eljárás során kapott (4’) általános képletű dioxoszármazék igen reakcióképes vegyület és rendszerint bázissal reagál, melyet feleslegben használunk az oxidációs reakció során (3' eljárás), és így előidézzük a 4’ eljárásban szereplő ciklizálási reakciót, és így nyilvánvalóan egy lépésben kapjuk a (3’) általános képletü vegyületböl az (5’) általános képletű vegyületet. A valiolamint és származékait a (71) általános képletű vegyületböl állíthatjuk elő. A 6’ eljárás a (8') általános képletű oxim-származék előállítására szolgál, mégpedig úgy, hogy a (7’) általános képletü vegyületet egy Z-NH2 általános képletü vegyülettel - ahol Z jelentése hidroxilcsoport reagáltatunk. Az 1’ eljárás szerint (2’) általános képletü l-C-(dihalogén-metil)-D-glükopiranóz-származékot állítunk elő (1’) képletű glükono-á-lakton-származékból és a reakció során az (1 ’) vegyületet dihalogén-metil-litiummal reagáltatjuk. Oldószerként a reakció során nem reagáló oldószereket, például tetrahidrofuránt, 1,4-dioxánt, etil-étert és hexánt, valamint dihalogén-metán (például diklór-metán, dibróm-metán) feleslegét használjuk, mely a dihalogén-metil-lítium előállításához kiindulási anyagként szolgál és az oldószereket külön-külön vagy oldószerelegy formájában használjuk. A reakciót előnyösen inert gázatmoszférában, például nitrogénvagy argonatmos2férában végezzük, rendszerint 0-(-110) °C, előnyösen —50—(—78) °C közötti hőmérsékleten a reakció kezdeti stádiumában és később pedig —20—(—40) °C között. A reakcióidő rendszerint 1-8 óra. A 2’ eljárás során a 2’ általános képletü vegyületben lévő hemiketálképző karbonilcsoportot hidroxilcsoporttá alakítjuk komplex fémhidridek, például redukálószer, például alkálifém-bórhidrid, például nátrium-bór-hidrid és kálium-bórhidrid, vagy alkálilem-ciano-bórhidrid, például nátrium-ciano-bórhidrid segítségével. Meg kell azonban jegyezni, hogy"a reakció során szükségszerűen csak a hemiketálképző karbonilcsoport redukálódik hidroxilcsoporttá az alkalmazott feltételek mellett, és nem következik be reduktiv dehalogéneződés. A (2’) általános képletű vegyületet például vízmentes éterben, például tetrahidrofuránban, dioxánban, dietilén-glikol-dimetil-éterben és etil-éterben feloldjuk és a fent leírt redukálószert ebben az oldatban szuszpendáljuk és keverjük. A redukciós reakció hőmérséklete függ a redukálószertöl és rendszerint -30 - - -40 °C között van, de különösen kezdeti fázisban a reakciót hűtés mellett végezzük -78 °C-on, vagy pedig 80 ?C-ra melegítjük az elegyet. A reakcióidő a redukálószertói és a reakció hőmérsékletétől függően változik, de a reakcióidő rendszerint több perctől 24 óráig tarthat. A 3’ eljárásban (4’) általános képletü dioxo-származékot állítunk elő a (3’) képletű alditol-származék védöcsoporttal el nem látott hidroxilcsoportjait oxidáljuk, mégpedig olyan körülmények között, amelyek alkalmasak a cukrok, vagy a többértékü alkoholok hidroxilcsoportjának karbonilcsoporttá való oxidációjára. Az oxidációt például dimetil-szulfoxid és aktiválószere, például dimetil-szulfoxid és trifluor-ecetsavanhidrid, dimetil-szulfoxid és ecetsav-anhidrid, dimetil-szulfoxid és foszfor-pentoxid, dimetil-szulfoxid és kén-trioxid-piridin komplex, dimetil-szulfoxid és oxalil-klorid, előnyös dimetil-szulfoxid és trifluor-ecetsav-anhidrid segítségével végezzük. Az oxidációs reakcióban használhatunk króm-trioxid-piridin-komplexet, piridinium-dikromátot, nikotinium-dikromátot, ruténium-(VIII )-oxidot is. A reakció feltételei változnak a használt oxidálószer függvényében. A rekcióhoz oldószerként használhatunk diklór-metánt, kloroformot, benzolt, toluolt, dimetil-formamidot, dimetil-szullőxidot és ecetsav-anhidridet külön-külön vagy kombinálva. A reakciót rendszerint -10 - -40 °C között végezzük, adott esetben -78 °C-ra hütjük, különösen a reakció kezdeti fáziséban. A reakcióidő 1-24 óra. A 4’ eljárás során az (5’) általános képletű inozóz-származék előállításához a (4') általános képletű l-C-(dihalogén-metil)-D-xilo-5-hexozulóz-származék intramolekuláris ciklizációjához bázisként trialkil (1—6 szénatomos Jaminokat, például trimetil-amint, trietil-amint, tri-(n-propil)-amint, tri-(n-butilj-amint, alkálifémsókat, például kálium-acetátot, nátrium-acetátot, nátrium-karbonátot, kálium-karbonátot, kálium-hidrogén-karbonátot, alkáliféin-hidroxidokat, például nátrium-hidroxidot, kálium-hidroxidot, alkólifém-hidrideket, például nátrium-hidridet, kálium—hidridet, és lítium-hidridet, alkálifém-alkoxidokat, például nátrium-metoxidot, nátrium-etoxidot és kálium-terc-butoxidot, valamint alkil-alkálifémeket, például butil-litiumot 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
