201084. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, bázisosan szubsztituált 5-halogén-tieno-izotiazol-3(2H)-on-1,1-dioxidok előállítására

HU 201084 B Az (I) általános képletű új vegyületek és gyógyszerészeti szempontból alkalmas sóik a megfelelő állatkísérleti modellekben kiváló anxiolitikus tulajdonságokat mutatnak fel. Ezen farmakológiai tulajdonságaik alap­ján az új vegyületeket egymagukban vagy más hatóanyagokkal kombinálva a szokásos galeníkus gyógyszerkészítmények alakjában a legkülönbözőbb félelmi és szorongásos állapo­tok kezelésére lehet használni anélkül, hogy ezek altató-nyugtató mellékhatásokat okozná­nak. Az (I) általános képletű vegyületeket embereknek a szokásos úton, például orálisan vagy parenterálisan lehet beadni. Előnyös az orális beadási mód, amikor is a napi dózis kb. 0,01-10 mg/tskg, különösen 0,05-0,5 mg/tskg. Intravénás úton történő beadás esetén a napi dózis kb. 1 meg - 50 meg/­­ttkg, előnyösen kb. 10 meg/ttkg (tskg = a beteg testtömege kg-ban kifejezve). A bete­get kezelő orvos azonban ennél nagyobb vagy kisebb dózisokat is előírhat az (I) álta­lános képletű hatóanyagból, a beteg általános állapotától és életkorától, valamint betegségé­től és a gyógyszeralaktól függően. Az (I) általános képletű vegyületeket le­het egymagukban alkalmazni, vagy másféle gyógyszerészetileg aktiv' anyagokkal kombi­nálni, mimellett az (I) általános képletű ve­­gyűlet mennyisége kb. 0,1-99% közötti. A gyógyszerészetileg aktív' vegyületek általá­ban alkalmas segédanyagokkal és/vagy hor­dozóanyagokkal, illetve higítószerekkel van­nak összekeverve. Ilyenek például a gyógy­szerészeti szempontból ártalmatlan oldósze­rek, a zselatin, a gumiarábikum a tejcukor, a keményítóféleségek, a magriézium-sztearát, a talkum, a növényi olajok, a polialkilénglikol, a vazelin és hasonlók. A gyógyszerkészítmények szilárd formá­­júak, igy például tabletták, drazsék, szuppo­­zitóriumok, kapszulák és hasonlók, továbbá félig szilárdak, igy például kenőcsök, vala­mint folyékonyak, így például oldatok, szusz­penziók vagy emulziók lehetnek. A készítmé­nyek adott esetben sterilizálva vannak és segédanyagokat, mint pl. konzerváló-, stabi­lizáló- vagy emulgeálószereket, valamint az ozmózisnyomás megváltoztatása céljából sókat és ezekhez hasonló anyagokat is tartalmaz­hatnak. A gyógyszerkészítmények a találmány szerinti vegyületeket különösen más, terápiás szempontból értékes anyagokkal kombinálva tartalmazhatják. A találmány szerinti vegyü­­leteket például ez utóbbiakkal, továbbá a fentiekben már említett segédanyagokkal és/­­vagy hordozóanyagokkal, valamint higitósze­­rekkel kombinálva készítményekké formuláz­­hatjuk. Az alábbi példákban használt rövidítések je­lentése: Ti = tieno-izotiazol Pyr = pirimidin Pip = piperazin 1. példa 5-Klór-2- {l-[4-(2-pirimidinil)-l-pipevazi­nil]-butil}-tieno[2,3-d]izotiazol-3(2Hhon­-1,1-dioxid 5,5 g (13,6 mmól) 2—(4—jód—butil)—5—l;lót— —tieno[2,3—d 1 izotiazpl—3{2H )-on-l,l-dioxidhoz 25 ml abszolút dimetil-formamidot adunk és az oldatot 40 °C-ra felmelegítjük. Ezután ab­szolút dimetil-formamidban 2,23 g (13,6 mmól) l-(2-pirimidinil)-piperazint oldunk 60 °C hő­mérsékleten és ezt 1 perc leforgása alatt az előbbi oldathoz adjuk. A reakcióelegyet 45 percig 60 °C hőmérsékleten tartjuk, ezt kö­vetően az oldószert elpárologtatjuk és a na­rancsszínű olajos maradékot 25 ml metilén­­-dikloridba felvesszük. A metilén-dikloridos fázist két ízben, alkalmanként 20 ml vízzel kirézzuk, majd nyolcszor, összesen 130 ml 2n sósav’val extraháljuk. A savas vizes fázist szilárd nátrium-hidrogén-karbonáttal semle­gesítjük (pll-érték = 7,5), majd négy Ízben, alkalmanként 25 ml metilén-dikloriddal kiráz­zuk. Az egyesített szerves fázisokat nátrium­­-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és bepárol­juk. A kapott nyersterméket (4,0 g; az elmé­leti kitermelés 57%-a) 45 ml forró izopropa­­nolban oldjuk és a csekély mennyiségű old­hatatlan mellékterméket (70 mg) forrón ki­szűrjük. Ezután az anyalúgot mélyhűtöszek­­rényben többszöri dörzsölés közben kristá­lyosítjuk, majd a sárga színű terméket leszi­­vatjuk és jéghideg izopropanollal háromszor digeráljuk. A kapott nyersterméket (3,3 g; 7,67 mmól) 35 ml forrásban levő acetonban oldjuk, majd szűrjük és lehűlés után, keve­rés közben 0,93 g (7,67 mmól) 29,2%-os meta­­nolos sósavoldatot adunk hozzá. A hidroklo­­ridsót mély hűtőszekrényben és többszöri dörzsöléssel kristályosítjuk, majd a sót leszi­­vatjuk és kevés jéghideg acetonnal három­szor digeráljuk. A kapott 2,93 g hidroklori­­dot 40 °C hőmérsékleten és 20 mbar nyomás alatt szárítjuk, majd 45 ml vizben szuszpen­­dáljuk, a szuszpenzió pH-értékét telített nát­­rium-hídrogén-karbonát-oldattal 7,5 értékre beállítjuk, ezután négy ízben, alkalmanként 30 ml metilén-dikloriddal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat nátrium-szulfát felett száríLjuk, aktiv szenet adunk hozzá, majd szűrjük és bepároljuk. (2,75 g). A vég­ső tisztítást oszlopkromatográfiás eljárással végezzük (KG 60; 50:1; eluálószer: dietil­-éter). A terméket végül 25 ml izopropanolból ismét átkristályosítjuk. Kitermelés: 2,25 g gyengén sárga színű kristályos anyag (az elméleti kitermelés 38%-a). Olvadáspont: 134-135,5 °C (izopropanolból). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom