201041. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenilcsoporttal és heterobiciklusos csoporttal diszubsztituált acetilénszármazékok, és hatóanyagként e vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

HU 201041 B sen 0,01-1 tömeg% hatóanyagot tartalmazó készít­mény megfelelő, gyógyászatilag hatásos koncentrá­ciót biztosít. Szisztémás adagolás esetén legtöbb esetben gyó­gyászati hatás érhető el 0,01-100 mg/kg testtö­­meg/nap, előnyösen 0,1-10 mg/kg testtömeg/nap dózissal. A találmány szerinti eljárással előállított vegyü­­letek retinsav-szerű aktivitását ismert módon, a re­­tinsav aktivitásának meghatározására szolgáló eljá­rással határozzuk meg, ami a retinsav ornitin-de­­karboxilázra kifejtett hatásán alapul. A retinsav és a sejt-proliferáció közötti összefüggést eredetileg Verma és Bout well [Cancer Research 37, 2196- 2202 (1977)] mutatta ki. A fenti irodalmi helyen kö­zölték, hogy a poliamin-bioszintézist megelőzően növekedik az ornitin-dekarboxiláz (ODC) aktivi­tás. Más munkákból ismert, hogy a fokozott poha­ra in-szintézis kapcsolatban van a sejt-proliferáció­­val. így, ha az ODC-aktivitást gátolni tudjuk, a sej­tek túlzott proliferádója is szabályozható. Noha az ODC-aktivitás növekedésének nem minden oka is­mert, azt tudjuk, hogy a 12-O-tetradekanoil-forbol- 13-acetát (TPA) ODC-aktivitást indukál. A retin­sav gátolja a TPA-nak ODC-aktivitást indukáló ha­tását. A találmány szerinti eljárással előállított ve­­gyületek szintén gátolják az ODC-aktivitás TPA ál­tali indukálását, amint azt a Cancer Res. (1662- 1670,1975) irodalmi helyen ismertetett eljárásnak lényegében megfelelő eljárással kimutattuk. Az (I) általános képletű vegyületeket különféle szintetikus reakcióutakat alkalmazva állíthatjuk elő. A találmány szerinti eljárás illusztrálására az alábbiakban ismertetünk számos olyan lépést, ame­lyekkel az (I) általános képletű vegyületek előállít­hatok. Szakember számára nyilvánvaló, hogy az alábbiakban ismertetett speciális megvalósítási módok általánosításával bármely (I) általános kép­letű vegyület előállítható. Azokat az (I) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében X jelentése -S-, az 1. reakció­vázlat képleteiben Q jelentése fenilcsoport, A jelentése 1-4 szénatomos alkon-karbonil-cso­­port, és X’ jelentése klór-, bróm- vagy jódatom, előnyö­sen bróm- vagy jódatom. Az 1. reakcióvázlat szerinti eljárásban az alábbi általános reakciófeltételek alkalmazhatók. Az (1) képletű tiofenolt először közelítőleg ek­­vimoláris mennyiségű erős bázissal—például alká­­lifém-hidroxiddal, előnyösen nátrium-hidroxiddal —kezeljük, acetonban, visszafolyató hűtő alatt for­ralva. A visszafolyató hűtő alatti forralást 1-4 órán keresztül, előnyösen 2,5 órán át folytatjuk, majd az oldatot ekvimoláris mennyiségű (2) képletű 1- bróm-3-metil-2-butén (Aldrich) acetonos oldatá­val kezeljük. Az oldatot visszafolyató hűtő alatt kb. 2 napon keresztül tovább forraljük, majd szobahő­mérsékleten 24 órán keresztül keverjük. A kapott (3) képletű vegyületet ismert módon izoláljuk. A gyűrűzárást úgy végezzük, hogy a fenti módon előállított (3) képletű szulfidot foszfor-pentoxiddal kezeljük, foszforsav jelenlétében, inert atmoszférá­ban, a reakció termékeként (4) képletű tiokrománt 3 kapunk. A szulfidot először inert oldószerben - például benzolban, tohiolban vagy egyéb hasonló oldószerben — oldjuk, majd kis feleslegben fősz for-pentoxiddal és koncentrált foszforsavval kezel­jük. Az oldatot keverés közben inert gázatmoszfé­rában — pékiául argonban vagy nitrogénben — legfeljebb 24 órán keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk. A terméket ezután ismert módon kinyer­jük és tisztítjuk. Az (5) képletű ketont úgy állítjuk elő, hogy a fenti módon előállított (4) képletű tiokrománt acetil­­kloriddal kezeljük, alumfnium-klorid jelenlétében. Az alumfnium-klorid poláros oldószerrel készült szuszpenzióját inert atmoszférában, alacsony hő mérsékleten—azaz -10 és 10 °C közötti hőmérsék­leten — állítjuk elő. Az inert atmoszféra argon­vagy nitrogénatmoszféra lehet. A reakciót célszerű­en oldószerben, például metilén-kloridban játszat­juk le. Az alumfnium-klorid szuszpenziójához ad­juk a tiokrománt és az acetil-kloridot, csepegtető­tölcsér vagy egyéb hasonló eszköz segítségével. Az acetil-kloridot kb. 5 mól%, az alumfnium-kloridot kb. 10 mól% feleslegben alkalmazzuk, a tiokromán­­hoz viszonyítva. A reakciót keverés közben játszat­juk le, 0,5-4 óra alatt, 10 és 50 °C közötti hőmérsék­leten. A reakciót előnyösen szobahőmérsékleten kb. 2 óra alatt játszatjuk le. A reakciót ezután víz és/vagy jég hozzáadásával leállítjuk, és a terméket extraháljuk, majd desztillálással vagy egyéb alkal­mas módon továbbtisztítjuk. A (6) képletű vegyület acetilén-funkcióját lítí­­um diizopropil-amid vagy más hasonló bázis segít­ségével alakítjuk Id, alacsony hőmérsékleten, inert atmoszférában. A reakciót éter-típusú oldószerben — például dialkil-éterben vagy ciklusos éterben, például tét rahidr ofuránban, piránban vagy egyéb hasonló oldószerben—játszatjuk le. Közelebbről, a lítium-diizopropil-amidot in situ állítjuk elő, oly módon, hogy diizopropil-amint víz­mentes oldószerrel — például tetrahidrofuránnal — elegyítünk, majd az elegyet inert atmoszférában -70 és -50 °C közötti hőmérsékletre hűtjük. Az elegyhez alacsony hőmérsékleten egy alkil-lítium vegyület — például n-butil-lítium — ekvimoláris mennyiségét adjuk, megfelelő oldószerben, majd a reakdóelegyet megfelelő ideig keverjük, hogy a lí­­tium-diizopropil-amid (LDA) képződése leját­szódjon. Az (5) képletű ketont—legalább 10 mól% feleslegben—okijuk a reakdóelegyben, az oldatot az LDA-elegy hőmérsékletére bűtjük, majd az ele­gyet a fenti oldathoz adjuk. Rövid keverés után a kapott oldatot dialkil-klór-foszfáttal, előnyösen kb. 20 mól% feleslegben lévő dietil-klór-foszfáttal ke­zeljük. A reakcióelegy hőmérsékletét fokozatosan szobahőmérsékletre emeljük. A kapott oldatot ez­után egy másik, külön előállított Htium-diizopropii­­amid-oldathoz adjuk, amelyet in situ állítunk elő. vízmentes oldószert használva, inert atmoszférá­ban, előnyösen argonatmoszférában, alacsony hő­mérsékleten, például -78 °C-on. A reakdóelegyet ezután ismét szobahőmérsékletre melegítjük, majd hosszabb időn át — előnyösen 10-20 órán keresz­tül, legelőnyösebben 15 órán keresztül—keverjük. Az oldatot ezután megsavanyftjuk, és a terméket szokásos módon kinyerjük. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom