201038. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új gamma-amino-vajsav transzamináz inhibitorok előállítására

HU 201038 B mg/testsúlykg naponta. Ez a hatásos érték termé­szetesen függ a beteg korától, a betegség stádiumá­tól és egyéb, az orvos által meghatározott tényezők­től. Az epilepszia kezelésében mutatott jelentős ha­tásuk mellett az (I) képletű vegyületek a központi idegrendszerre gyakorolt hatásuk következtében jól alkalmazhatók a skizofrénia, tardív mozgás­zavar, fokozott izomtónus kezelésében is, továbbá a vegyületek jelentős fájdalomcsillapító hatást is mutatnak. Ezekre az indikációkra vonatkozóan az optimális dózisokat ismert módon, standard labo­ratóriumi mérésekkel egyszerűen meghatározhat­juk, ismert, a fenti indikációk esetén használt gyógyszerekkel történő összehasonlítással. Az (I) képletű vegyületek orálisan vagy parente­­rálisan adhatók be állatoknak, főként melegvérű állatoknak, emlősöknek és embereknek. A vegyüle­tek beadhatók önmagukban, vagy olyan gyógyszer­­készítmények formájában, amelyek hatóanyagként az (1) képletű vegyületeket tartalmazzák. Gyógy­szerkészítmények előállításának a gyógyszeripar­ban szokásosan használt hordozókat alkalmazhat­juk, így előállíthatunk szilárd készítményformákat, mint a tabletta, drazsé, kapszula, előállíthatunk ol­datokat, szuszpenziókat vagy elbdreket orális be­adás céljára, és előállíthatunk oldatokat, szuszpen­ziókat és emulziókat parenterális beadásra is. A beadási mennyiség körülbelül 0,1 mg/testsúly kg-tól körülbelül 300 mg/testsúly kg-ig változhat naponta. A vegyületek egységnyi dózisa tartalmazhat például körülbelül 50 mg-2000 mg hatóanyagot, és beadha­tó például 1-4-szer naponta. Az alábbiakban néhány gyógyszerkészítmény el­őállítására vonatkozó összetételt ismertetünk. tablettánként (a) 4-amino-4,5-dihidro-13 -2-furánkarbonsav 100,0 mg (b) búzakeményítő 15,0 mg (c) lakióz 33,5 mg (d) magnézium-sztearát 1,5 mg A búzakeményítő egy részét granulált keményí­tőpaszta alakjában használjuk, ezt a maradék búza­keményítővel és a laktózzal granuláljuk, rostáljuk és összekeverjük az (a) aktív hatóanyaggal és a mag­­nézium-sztearáttal. A keveréket egyenként 150 mg­­os tablettákba sajtoljuk. Az alábbi összetétel parenterális injekció céljára szolgáló készítményt illusztrál, itt a mennyiségek tömeg/térfogatra vonatkoznak.: mennyiség (a) 4-amino-4,5-dihidro--2-furánkarbonsav 100,0 mg (b) nátrium-klorid szükség szerint (c) injekció céljára szolgáló víz 20 ml A kompozíciót úgy készítjük el, högy az (a) aktív hatóanyagot és az injekciós oldat izotonizálásához elegendő mennyiségű nátrium-kloridot vízben fel­oldjuk. A kompozíciót betölthetjük egy ampullába úgy, hogy az ampulla tartalmazza a 100 mg aktív hatóanyagot, így az ampulla több dózist tartalmaz, vagy tölthetjük 20 ampullába, így ampullánként 1-1 dózist kapunk. Az alábbi összetétel kemény zselatin kapszula előállítására vonatkozik: mennyiség: (a) 4-amino-4,5-dihidro­-2-furánkarbonil 200,0 mg (b) talkum 35,0 mg Ezt a kompozíciót úgy készítjük el, hogy az (a) és (b) anyagok finom porát egy finomnyakú szitán átnyomjuk és jól elkeverjük őket egymással. A port ezután nullás kemény zselatin kapszulákba töltjük, kapszulánként 235 mg nettó töltettel. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás (I) képletű 4-amino-4,5-dihidro-2-fu­­rán-karbonsav enantiomerjei és racemátja előállí­tására, azzal jellemezve, hogy a nitrogénatomján védőcsoportot, előnyösen t-butiloxi-karbonil-cso­­portot tartalmazó, megfelelő 4-amino-4,5-dihidro- 2-furánkarbonsavról — célszerűen inert atmoszfé­rában, trifluor-ecetsawal reagáltatva — eltávoltjuk a védőcsoportot. 2. Az igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan kiindulási vegyületet alkalmazunk, mely t-butoxi-karbonil-védőcsoportot tartalmaz. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemez­ve, hogy a reakciót inert gázként argon atmoszférá­ban, körülbelül 0-10 °C közötti hőmérsékleten vé­gezzük. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemez­ve, hogy a reakcióban tiszta trifluor-ecetsavat hasz­nálunk. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás (S)-4-amino- 4,5-dihidro-2-furánkarbonsav előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási vegyületet alkalmazzuk. 6. Eljárás epilapsziaelleni gyógyszerkészítmé­nyek előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1. igény­pont szerinti eljárással előállított (I) képletű vegyü­letet a gyógyszeriparban szokásosan használt hor­dozó és/vagy segédanyagokkal összekeverve gyógy­szerkészítménnyé alakítjuk. 14 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 o o

Next

/
Oldalképek
Tartalom