201032. lajstromszámú szabadalom • Eljárás transzglutaminázgátló izoxazolok és az ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

HU 201032 B 2 A transzglutammázok az enzimek azon család­jába tartoznak, amelyek a pepiidben kötött gluta­­min-részek gamma-karboxamid-csoportjának kal­cium-függő, transzláció utáni módosítását katali­zálják. A katalízis kulcsvegyülete egy tioészter-acil­­enzim-komplex. A fehérje térhálósítási reakciók­ban a pepiidben kötött lizin epszilon-aminocso­­portja a savmegkötő, ahogy ez a következő ábrán látható: °%C/NH2 'Nyóln 'V Enz-S Enz-S\ „0 ;nht c ^ -.Gin-Lys -v, NH2-.Lys— I Ox. NH X Valamely szabad amin, például a putreszcin is szerepelhet savmegkötőként, ez is a fehérjék transzláció utáni módosulását eredményezi. A transzglutaminázok egy sor beteg állapot, így többek között az acne esetében De Young és mun­katársai (J. Investigative Dermatology, 82, 275 /1984/) kimutatták, hogy a mitesszer keletkezése alatt változik a transzglutaminázaktivitás. Ezek a kutatók azt találták, hogy a korai acne sebekben az érintett faggyúmirigyekben intenzív a transzgluta­­minázműködés. Normális mirigyekben nem figyel­tek meg ilyen jelenséget. Dalziel és munkatársai (Br. J. Exp. Pathology 65,107-115 /1984/) azt ta­pasztalták, hogy a transzlutaminázműködés ered­ményeként létrejött elszarusodott sejtburok bőrbe injektálva krónikus gyulladást okoz. Az elszaruso­dott burok a felelős az elkülönült, megváltozott, pikkelyes sejtek merev, ellenálló szerkezetéért. Az acne esetében az elszarusodott burkok fontos sze­repet játszanak abban, hogy ezek a szerkezetek re­­zisztens, összetapadó (kohéziós) természetűek és repedés esetén gyulladást okozhatnak. Ezért szük­ség van olyan transzglutamináz-gátlóra, amely ha­tásosan visszaszorítja az elszarusodott burok kép­ződését. A pszoriázissal kapcsolatban Bernard és mun­katársai (British Journal of Dermatology, 114,279 /1986/) szövetfestéssel kimutatták a pszoriázisos hám és a megfelelő szuprabazális sejtek között a transzglutaminázaktivitás időelőtti jelenlétét. Emellett az epidermális transzglutamináz egyik fő szubsztrátjának, az involuerinnak az eloszlása is megfelel a transzglutaminázaktivitás eloszlásának. Ez azt jelenti, hogy a pszoriázis esetében a kerati­­nociták láncvégi differenciálódásához vezető füg­getlen reakdóutak integrált szabályzása nyilvánva­lóan csökken, és az involuerin támadása és a transzglutaminázaktivitás kerül előtérbe. Ezért ha­tásos transzglutaminázgátlóra van szükség, amely a pszoriázisos hámban a megnőtt transzglutamináz­­aktivitást módosítja. Veleszületett hályogos patkányszemlencsék je­lentősen megnövekedett transzglutaminázaktivi­­tást mutatnak (2,7-szer, ill. 17,7-szer magasabb spe­cifikus aktivitás fiatal ill. öreg állatok esetében) (ld. Azari, P. és munkatársai, Current Eye Res., 1,463 /198iy). A korábban ismertetett transzglutaminázgátlók között vannak alternatív szubsztrát-inhibitorok, ko­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 valens inaktivátorok és aktív helyre irányuló inhibi­torok. Az első csoportba tartoznak például a pri­mer alkil-aminok, így a monodanzil-kadaverin, és alternatív acil-donorok, így a béta-fenil-propionil­­tiocholin. Ezek az inhibitorok megakadályozzák a fehérje térhálósodását, de nem akadályozzák meg a fehérje transzláció utáni módosulását. Hátrá­nyuk, hogy csak aránylag nagy, azaz 10'3 mólos vagy nagyobb koncentrációban hatásosak. A kovalens gátlók között említhetjük az alkil-izorianátokat, így például a (CH3)2-CH-CH2-N=C = 0 szerkezetű vegyületet, amely a cisztein-rész aktív helyének tit­­ránsa, de ezek a transzglutaminázokra nézve nem specifikusak. Aktív helyre irányuló inhibitor a risz­téin is, amely transzglutaminázokra nézve szintén nem specifikus, és csak 10'3 mólosnál nagyobb kon­centrációban hatásos. Ezért szükség van specifikus és hatásos transzg­­lutaminázgátlókra, és különösen epidermális transzglutaminázgátlókra. A találmány tárgya eljárás (I) általános képletű vegyületek — ebben a képletben R3 jelentése hidrogénatom; R2 jelentése hidrogénatom, a fenilgyűrűn adott esetben 1-4 szénatomos alkilcsoporttal szubsztitu­­ált fenil-szulfonil-csoport, szűk cinil csoport, (Ip általános képletű csoport és ebben lejelentése adott esetben 1-4 szénatomos alko­­xicsoporttal szubsztituált naftil-(l-4 szénatomos)­­alkil-csoport, a fenilgyűrűn adott esetben egy halo­génatommal, 1-4 szénatomos alkilcsoporttal 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal szubsztituált fenil-(l- 4 szénatomos) alkoxi-csoport, adamantil-oxi-cso­­port, 1-6 szénatomos alkoxiesoport vagy fenil-(l-4 szénatomos)-alkil-amino-csoport, (IIp általános képletű csoport és ebben R1 jelentése hidrogénatom vagy a fenti megha­tározás szerinti (II) általános képletű csoport, R11 jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos al­­kilcsoport, -(CHR12)mWR13 általános képletű cso­port és ebben R12 és R13 jelentése egymástól füg­getlenül hidrogénatom vagy metilcsoport, W jelentése oxigén- vagy kénatom, m= 1 vagy 2, vagy pedig R11 jelentése az alábbiak egyike: -CH2-S-CH2-QH5 csoport,-(CH2)2C(0)Y általános képletű csoport és eb­ben Y jelentése hidroril- vagy aminocsoport, -(CH2)4NH2 csoport, -(CH2)4NHCOOC(CH3)3 csoport, (a) általános képletű csoport és ebben R16 és R17 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, adott esetben benziloxi-karbonil- vagy acetilcso­porttal védett hidroxilcsoport, halogénatom, meto­­xicsoport, vagy adott esetben benziloxi-karbonil­­csoporttal védett aminocsoport, r értéke pedig 1, (b) vagy (d) képletű vagy (c) általános képletű csoport és az utóbbiban Z jelentése hidrogénatom vagy adott esetben benziloxi-karbonil-csoporttal védett hidroxilcsoport, R22 jelentése pedig hidrogénatom vagy formil­­csoport; R jelentése valamely, az R -re fentebb meg­adott csoport, 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom