200969. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a Bayer-féle alumínium-oxid gyártási folyamatban kapott aluminátoldat szerves anyag tartalmának csökkentésére

HU 200969 A A találmány szerinti eljárással a Bayer-féle alu­­mínium-oxid gyártási folyamatban keletkező alumi­­nát-oldatból a vörösiszap egyidejű eltávolítása mel­lett az oldatot szennyező szerves anyagokat, első­sorban humátokat távolítjuk el. A találmány szerinti eljárást úgy végezzük, hogy a Bayer-féle eljárás során a feltáróból kijövő folya­dékáramot a kibocsátás után, de még elsődleges ülepítőbe történő bevezetését és az anionos flokku­­lálószer betáplálását megelőzően, hatékony keve­rés közben, az eredeti száraz iszapmaradék töme­gére vonatkoztatva 0,45-67,5 kg/t mennyiségű, ví­zoldható és a folyamat során alkalmazott körülmé­nyek között stabilis, kationos polimerrel érintkez­­tetjük. Az alumínium-oxid előállítására csaknem világ­szerte a Bayer-eljárást alkalmazzák. A Bayer-féle eljárásban vizes közeget alkalmaznak és az alumí­­nium-oxidot oldható aluminát formába alakítják oly módon, hogy egy gőzzel fűtött autoklávban ba­­uxitot reagáltatnak erős bázissal, például kauszti­­kus szódával vagy mésszel. Ebben a lépésben jelen­tős mennyiségű szennyező anyag keletkezik vagy válik szabaddá a bauxitból, amit az alumíniumot tartalmazó komponensektől el kell különíteni. Eze­ket a szennyezőket általánosságban vörösiszapnak nevezik. A vörösiszapban oldható anyagok, így szerves anyagok, mint például humátok is vannak. Ezek a szerves anyagok rendszerint igen finom ré­szecskék, melyeket igen nehéz elkülöníteni. Ugyan­akkor a vörösiszapot, mely általában az érc 5-30 tö­­meg%-át teszi ki gyorsan és hatékonyan kell elkü­löníteni az alumíniumot tartalmazó lúgtól, mert ez az adott lépés gazdaságilag csak így hatékony. Ha az elkülönítés túl lassú a kibocsátott termék mennyisége csökken és a teljes folyamat hatékony­sága romlik. Hasonlóképpen, ha az elválasztás nem mélyreható, az aluminát formában kapott alumíni­um-oxid nem megfelelően tiszta és ezáltal számos felhasználási célra nem alkalmas. Az oldható szeny­­nyezők mellett nem oldható szennyeződések is van­nak a lúgos oldatban. Mindkét típusú szennyeződés kedvezőtlenül befolyásolja a termék minőségét. Gyakorlati szempontból az alumínium-oxid fehér­sége igen fontos, így például ha olyan termékekben kerül alkalmazásra, mint a fogpaszta vagy a papír bevonatok. A fentiekben említett problémák megoldására módszereket dolgoztak ki a vörösiszap és az alumí­nium-oxid elkülönítésének meggyorsítására és az összetevők szelektívebb szétválasztására. A 3 390 959, a 3 397 953 és a 3 445 187 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmakban is­mertetett eljárásokban anionos flokkulálószerként poliakrilátokat, például poliakrilsavat és ennek ko­­polimerjeit alkalmazzák. A 3 681012 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerinti eljárásban poliakriláto­kat és keményítőt alkalmaznak a vörösiszap kiüle­­pítésére a Bayer-féle alumínium-oxid gyártási fo­lyamatban. Ezzek kapcsolatban a 3 975 496 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalomban is­mertetett eljárás is érdeklődésre tarthat számot, mely szerint fenti célra akrilsav és metiolált akrilá­­tok kopolimerjét használják. A 2 080 272 számú és 1 a 2112 366 számú egyesült királyságbeli szabadalmi leírásban olyan eljárást ismertetnek, mely szerint egymást követően poliakrilsav és akrilát-akrilsava­­mid kopolimerek kombinációit használják. A prob­lémát másfajta megközelítésből kísérlik meg meg­oldani az 56 092 116 (1981. július 25.) számú japán szabadalmi leírásban ismertetett eljárás szerint. Az ismert eljárás során kvaterner ammónium-sóval ka­­tionizált keményítőt használnak a vörösiszap koa­­gulálásra. A vas(II) eltávolítására az alkálifém-alu­­minát-oldatból a 4 083 925 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint anionos po­­li(akril-amidot) alkalmaznak az iszap ülepítésére használt adalékban különleges körülmények kö­zött. A 2 558 204 számú német demokratikus köz­társaságbeli szabadalom (1977. augusztus 11.) olyan eljárásra vonatkozik, mely szerint a keményí­tőt nátrium-tetraboráttal és magnézium-sóval ke­zelik. Ily módon kisebb keményítő felhasználás mellett jobb flokkuláló hatást érnek el. Az 507 526 számú szovjet szabadalmi leírásban (1976. április 6.) egy (R-Ar-CH2-N-Ph)+Cr általános képletű kationos flokkulálószert is­mertetnek, mely az iszap szilárd alkotórészeinek flokkulálására eredményesebben használható, mint az ismert flokkulálószerek. A 74 018 558 szá­mújapán szabadalom (1974. október 5.) szerinti el­járás a vörösiszap ülepítésénél és szűrésénél szer­vetlen kalciumvegyületet és nátrium-poliakrilátot alkalmaznak. Meg kell említeni az 50 096 460 A szá­mú japán szabadalmat (1975. július 31.), mely sze­rint a vörösiszap elválasztására a szennyvízből nát­­rium-akrilát polimert használnak, majd ezt követő­en egy kationos polimer flokkulálószert, például poli[béta(metakriloxi)etil-trimetil-ammónium-kl oridot]. A4 578 255 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban a szerves anyagok eltávolítá­sára Bayer-eljárással előállított lúgos oldatból kati­onos vinil-kvatemer-ammónium-só alkalmazását ismertetik. A leírás nem tartalmaz utalást sem arra nézve, hogy az adalékolást a feltáróból történő ki­bocsátást követően és az elsődleges ülepítő adalék betáplálása előtt kell elvégezni. Célul tűztük ki, hogy a Bayer-féle alumínium­­oxid előállítási eljárást úgy módosítsuk, hogy a ba­uxitból az alumínium-oxidot az eddig ismert eljárá­soknál előnyösebben nyerjük ki. A Bayer-eljárás, a legáltalánosabb megfogalmazás szerint a követke­ző lépésekből áll: A barnát feltárása vizes oldattal, magas hőmér­sékleten, általában gőznyomás alatt, erősen bázikus anyaggal, abból a célból, hogy az érc által tartalma­zott alumínium-oxid feloldódjon. Az aluminát lú­gos oldatot ezután a barnát vízben oldhatatlan szeny­­nyezőanyagaitól elkülönítjük. Vízben oldhatatlan­nak azokat a szennyezőket tekintjük, melyek a ba­rnát és a feltárásra használt lúgos anyag reakciója után vízben oldhatatlanok maradnak. A szennyező­anyagok egy része már eredetileg benne van a bau­­xitban, más része viszont a feltárási folyamatban ke­letkező oldható vagy oldhatatlan reakciótermék. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom