200945. lajstromszámú szabadalom • Készítmény kontaktlencsék tisztítására és fertőtlenítésére

HU 200945 B A találmány tárgya készítmény kontaktlencsék tisztítására és fertőtlenítésére. Közelebbről, a talál­mány tárgyát kontaktlencsék egyidejű tisztítására és fertőtlenítésére szolgáló peroxidot és peroxid­­aktív proteolitikus enzimeket tartalmazó oldat for­májú készítmények képezik. A kontaktlencséknek az üvegtől a tartósan viselt, hidrofil polimer anyagokból készült lencsékig való fejlődése folytán megváltozott igény jelentkezett az ilyen lencseanyagok hatékonyabb tisztítására és fertőtlenítésére alkalmas módszer iránt, amellyek a lencsék optikai tisztasága és viselhetősége megőriz­hető, és megelőzhető a fertőző anyagoknak a szem­re való vitele. Az üveg és a korai polimer anyagú lencsék, így a poli(metil-metakrilát) (PMMA) lencsék szilárdsá­guk és hidrofób jellegük folytán könnyen tisztítha­tok manuális eszközökkel, detergens alkalmazásá­val. Míg ezek az anyagok bizonyos mértékig nedve­sednek a szemen természeteen előforduló vizes ré­teg és a könnyek hatására, annyira lipofilek, hogy minden szennyeződés - esetleg a lipidek kivételével - könnyen eltávolítható róluk detergensekkel való tisztítással. A hidrofil anyagok, különösen a poli­­peptidek és az enzimek, mint a lizozim, nem tapad­nak jelentősen ezekhez az anyagokhoz, és könnyen eltávolíthatók felületaktív szerekkel és detergen­sekkel való tisztítással. Az üveg és a PMMA alapú kontaktlencsék könnyen fertőtleníthetők detergenst alkalmazó tisztítási eljárásokkal. A mechanikus tisztítási eljá­rások könnyen eltávolítják róluk a rájuk tapadt fer­tőző anyagokat. Ezen kívül, minthogy ezek az anya­gok nem pórozusak, a tároló- és tisztító-oldatokban jelenlévő kémiai fertőtlenítő szerek nem abszorbe­­álódnak a lencsékben, és így nem oldódnak viselés közben a szembe. Ennek folytán nem okoz különö­sebb gondot a fertőző anyagok fizikai eltávolítása, a lencse sterilitásának tárolás során kémiai eszkö­zökkel való megtartása, és a tisztító-, nedvesítő- és tárolóoldatok sterilitásának biztosítása. A polimer-technológia fejlődése jelentős javilást hozott a lencse viselőjének kényelmében és a szem .gészségében, de új gondok merültek fel ennek kapcsán az ilyen lencseanyagok fertőtlenítése és tisztítása terén. Egy lencse akkor a legkényelmesebb a szemen, ha felülete a szemnedvekkel és könnyel nedvesedik. Minden, jelenleg használatban lévő kontaktlencse polimer - kivéve a PMMA lencséket - felülete természetéből adódóan hidrofil vagy kezeléssel hidrofillé alakított. Ezt töbszörös negatív töltések r évén érik el, amelyek általában karboxilát formá­­júak, és semleges csoportokkal, amelyek a szem szaruhártyáját borító folyadék réteg által könnyen nedvesíthető hidrofil környezetet alkotnak. Az ilyen negatívan töltött hidrofil felület nemcsak a hidrogél lencséken van jelen, hanem az ennél szi­lárdabb lencséken is, így például az organosziloxán­­metakrilát lencséken (Polycon) és a szilikon elasz­tomer alapú lencséken. Ebben az utóbbi csoport­ban, a szilikon elasztomer lencsék esetén a hidrofób felület bevonattal ellátott vagy más módon kezelt, hogy hidrofil felület legyen jelen. A hidrofil lencse felületeken a mindennapos vi-1 seiet során a proteinszerű anyagok adszorbeálód­­nak. Valamennyi lencsénél, kivéve a PMMA len­cséket, olyan erős az adszorpció, hogy a manuális detergenssel végzett tisztítási eljárások nem távolít­­ják el megfelelően ezt a felrakódott anyagot, még az olyan szilárd lencséknél sem, mint a polisziloxán - metil-metakrilát kopolimerek. Azonban az úgy­nevezett hidrogél lencsék, amelyek hidroxi-etil-me­­takrilát, hidroxi-etil-metil-metakrilát, vinil-pirroli­­don és glicerin-metakrilát monomerekből és me­­takrilsavból vagy észtereiből épülnek fel, és ame­lyek jelentős mennyiségű, azaz 35-80% vizet ab­szorbeálnak, annyira törékenyek, hogy mechanikus tisztítási eljárással gyakorlatilag nem távolíthatók el róluk a szennyezések, különösen nem az olyan erő­sen abszorbeálóíjó szennyezések, mint a protein­szerű anyagok. Ennek eredménye az, hogy egy idő után az ilyen felrakodások a viselőnek kellemetlenséget okoz­hatnak, de ami ennél fontosabb, befolyásolják a lencsék optikai jellemzőit, főként a fényáteresztést csökkentik, és a fénytörést növelik. A fehérje felra­­kódás más hatásokkal is jár, izgatja a szemet, csök­kenti a látásélességet, károsítja a lencséket, és bizo­nyos esetkben egy úgynevezett óriás pupilla kötő­hártyagyulladást (giant papillary conjuctivitis) is okozhatnak. Vizsgálatok szerint ennek a fehérje felrakódás­­nak az elsődleges forrása a lizozim enzim. Ezen kívül lipoproteinek és mikopoliszacharidok is le­hetnek a lencse felületén adszorbeálva, de a prote­inek maguk, főként a lizozim anyagok adják a len­csén lévő fehérje felrakódás legnagyobb forrását. Ezek az enzimek kisebb mennyiségű hasonló fehér­jékkel, lipoproteinekkel és mikopoliszacharidokkal együtt felgyűlnek a hidrofil lencse anyag felületén. Az ilyen felrakódások eltávolításának eddig is­mert egyetlen biztos módja az olyan enzimek alkal­mazása, amelyeknek hidrolitikus aktivitása folytán a proteinszerű anyagok kis, vízben oldható alegysé­gekre bomlanak. Különösen alkalmas proteolitikus enzimek a proteázok, amelyek az amidkötések hid­­rolizálásával a proteineket aminosavakká és igen kis polipeptidekké bontják. Ezek a protein frag­mentumok általában vízben oldódnak, így könnyen oldatba vihetők a környező vizes közegben. Ilyen proteázok alkalmazását írják le kontaktlencsék tisztítására a 3 910 296. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban. Ugyancsak ezzel a kérdéssel foglalkoznak a 4 285 738 számú ameri­kai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban. Hasznos a lencsék tisztításánál kis mennyiségű li­­politikus és/vagy mukolitikus aktivitású enzimek al­kalmazása a proteolitikus enzimek mellett. A gázt áteresztő lencsékkel, különösen a nagy víztartalmú hidrogél kontaktlencsékkel - amelyek alapanyaga HEMA, VP és GMa monomerek - kapcsolatosan felmerülő másik probléma ezeknek a fertőtlenítése, és a lencsék és a lencséket tároló oldatok sterilen tartása. Számos módszert dolgoztak ki lencsék fertőtle­nítésére, többek között magas hőmérséklet alkal­mazását, steril sóoldattal való mosást, és kémiai szerekkel, például mikroba ellenes hatású gyógy­szerekkel vagy oxidálószerekkel való kezelést. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom