200945. lajstromszámú szabadalom • Készítmény kontaktlencsék tisztítására és fertőtlenítésére
HU 200945 B A találmány tárgya készítmény kontaktlencsék tisztítására és fertőtlenítésére. Közelebbről, a találmány tárgyát kontaktlencsék egyidejű tisztítására és fertőtlenítésére szolgáló peroxidot és peroxidaktív proteolitikus enzimeket tartalmazó oldat formájú készítmények képezik. A kontaktlencséknek az üvegtől a tartósan viselt, hidrofil polimer anyagokból készült lencsékig való fejlődése folytán megváltozott igény jelentkezett az ilyen lencseanyagok hatékonyabb tisztítására és fertőtlenítésére alkalmas módszer iránt, amellyek a lencsék optikai tisztasága és viselhetősége megőrizhető, és megelőzhető a fertőző anyagoknak a szemre való vitele. Az üveg és a korai polimer anyagú lencsék, így a poli(metil-metakrilát) (PMMA) lencsék szilárdságuk és hidrofób jellegük folytán könnyen tisztíthatok manuális eszközökkel, detergens alkalmazásával. Míg ezek az anyagok bizonyos mértékig nedvesednek a szemen természeteen előforduló vizes réteg és a könnyek hatására, annyira lipofilek, hogy minden szennyeződés - esetleg a lipidek kivételével - könnyen eltávolítható róluk detergensekkel való tisztítással. A hidrofil anyagok, különösen a polipeptidek és az enzimek, mint a lizozim, nem tapadnak jelentősen ezekhez az anyagokhoz, és könnyen eltávolíthatók felületaktív szerekkel és detergensekkel való tisztítással. Az üveg és a PMMA alapú kontaktlencsék könnyen fertőtleníthetők detergenst alkalmazó tisztítási eljárásokkal. A mechanikus tisztítási eljárások könnyen eltávolítják róluk a rájuk tapadt fertőző anyagokat. Ezen kívül, minthogy ezek az anyagok nem pórozusak, a tároló- és tisztító-oldatokban jelenlévő kémiai fertőtlenítő szerek nem abszorbeálódnak a lencsékben, és így nem oldódnak viselés közben a szembe. Ennek folytán nem okoz különösebb gondot a fertőző anyagok fizikai eltávolítása, a lencse sterilitásának tárolás során kémiai eszközökkel való megtartása, és a tisztító-, nedvesítő- és tárolóoldatok sterilitásának biztosítása. A polimer-technológia fejlődése jelentős javilást hozott a lencse viselőjének kényelmében és a szem .gészségében, de új gondok merültek fel ennek kapcsán az ilyen lencseanyagok fertőtlenítése és tisztítása terén. Egy lencse akkor a legkényelmesebb a szemen, ha felülete a szemnedvekkel és könnyel nedvesedik. Minden, jelenleg használatban lévő kontaktlencse polimer - kivéve a PMMA lencséket - felülete természetéből adódóan hidrofil vagy kezeléssel hidrofillé alakított. Ezt töbszörös negatív töltések r évén érik el, amelyek általában karboxilát formájúak, és semleges csoportokkal, amelyek a szem szaruhártyáját borító folyadék réteg által könnyen nedvesíthető hidrofil környezetet alkotnak. Az ilyen negatívan töltött hidrofil felület nemcsak a hidrogél lencséken van jelen, hanem az ennél szilárdabb lencséken is, így például az organosziloxánmetakrilát lencséken (Polycon) és a szilikon elasztomer alapú lencséken. Ebben az utóbbi csoportban, a szilikon elasztomer lencsék esetén a hidrofób felület bevonattal ellátott vagy más módon kezelt, hogy hidrofil felület legyen jelen. A hidrofil lencse felületeken a mindennapos vi-1 seiet során a proteinszerű anyagok adszorbeálódnak. Valamennyi lencsénél, kivéve a PMMA lencséket, olyan erős az adszorpció, hogy a manuális detergenssel végzett tisztítási eljárások nem távolítják el megfelelően ezt a felrakódott anyagot, még az olyan szilárd lencséknél sem, mint a polisziloxán - metil-metakrilát kopolimerek. Azonban az úgynevezett hidrogél lencsék, amelyek hidroxi-etil-metakrilát, hidroxi-etil-metil-metakrilát, vinil-pirrolidon és glicerin-metakrilát monomerekből és metakrilsavból vagy észtereiből épülnek fel, és amelyek jelentős mennyiségű, azaz 35-80% vizet abszorbeálnak, annyira törékenyek, hogy mechanikus tisztítási eljárással gyakorlatilag nem távolíthatók el róluk a szennyezések, különösen nem az olyan erősen abszorbeálóíjó szennyezések, mint a proteinszerű anyagok. Ennek eredménye az, hogy egy idő után az ilyen felrakodások a viselőnek kellemetlenséget okozhatnak, de ami ennél fontosabb, befolyásolják a lencsék optikai jellemzőit, főként a fényáteresztést csökkentik, és a fénytörést növelik. A fehérje felrakódás más hatásokkal is jár, izgatja a szemet, csökkenti a látásélességet, károsítja a lencséket, és bizonyos esetkben egy úgynevezett óriás pupilla kötőhártyagyulladást (giant papillary conjuctivitis) is okozhatnak. Vizsgálatok szerint ennek a fehérje felrakódásnak az elsődleges forrása a lizozim enzim. Ezen kívül lipoproteinek és mikopoliszacharidok is lehetnek a lencse felületén adszorbeálva, de a proteinek maguk, főként a lizozim anyagok adják a lencsén lévő fehérje felrakódás legnagyobb forrását. Ezek az enzimek kisebb mennyiségű hasonló fehérjékkel, lipoproteinekkel és mikopoliszacharidokkal együtt felgyűlnek a hidrofil lencse anyag felületén. Az ilyen felrakódások eltávolításának eddig ismert egyetlen biztos módja az olyan enzimek alkalmazása, amelyeknek hidrolitikus aktivitása folytán a proteinszerű anyagok kis, vízben oldható alegységekre bomlanak. Különösen alkalmas proteolitikus enzimek a proteázok, amelyek az amidkötések hidrolizálásával a proteineket aminosavakká és igen kis polipeptidekké bontják. Ezek a protein fragmentumok általában vízben oldódnak, így könnyen oldatba vihetők a környező vizes közegben. Ilyen proteázok alkalmazását írják le kontaktlencsék tisztítására a 3 910 296. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban. Ugyancsak ezzel a kérdéssel foglalkoznak a 4 285 738 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban. Hasznos a lencsék tisztításánál kis mennyiségű lipolitikus és/vagy mukolitikus aktivitású enzimek alkalmazása a proteolitikus enzimek mellett. A gázt áteresztő lencsékkel, különösen a nagy víztartalmú hidrogél kontaktlencsékkel - amelyek alapanyaga HEMA, VP és GMa monomerek - kapcsolatosan felmerülő másik probléma ezeknek a fertőtlenítése, és a lencsék és a lencséket tároló oldatok sterilen tartása. Számos módszert dolgoztak ki lencsék fertőtlenítésére, többek között magas hőmérséklet alkalmazását, steril sóoldattal való mosást, és kémiai szerekkel, például mikroba ellenes hatású gyógyszerekkel vagy oxidálószerekkel való kezelést. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
