200940. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nazálisan alkalmazható, hatóanyagként oktreotidot tartalmazó új galénuszi készítmény előállítására

HU 200940 B acetilezett tennék 2.6 SolulanV7 - POE, x = 9 - teljesen acetilezett tennék. 3. Lauril-éterek: 3.1 Emalex®709/Laureth®9 - POE, x=9. 3.2 Laureth®4/Brij®30 - POE, x= 4. 3.3 Laureth®23/Brfj®35 - POE, x = 23. 4. Cetil-éterek: _ 4.1 Cetomacrogol® - POE, x = 20-24. A lanolin-alkoholok gyapjúzsír-alkoholok néven is ismertek; ezek az anyagok koleszterin, dihidro­­koleszterin és lanoszterin keverékei. Előnyösen alkalmazható éterek a poIi(oxi-eti­­lén)-koleszteril-éterek, tehát azok az (I) általános képletű vegyületek, ahol n értéke 2, és RO kolesz­­terilcsoportot jelent; különösen előnyösek azok az éterek, ahol a poli(oxi-etilén)-egységben az ismét­lődő részek száma 16-26, legelőnyösebben körül­belül 24. Még előnyösebb, ha ezek az éterek szennyezé­sektől lényegében mentesek, különösen ha nem tar­talmaznak egyéb poli(oxi-alkilén)-étereket. Lege­lőnyösebb az olyan éterek alkalmazása, amelyek legalább 75 tömeg%, előnyösebben legalább 85 tö­­meg%, legelőnyösebben legalább 90 tömeg% tiszta poli(oxi-etilén)-koleszteril-étert tartalmaznak. A találmány szerinti eljárással előállított készít­mények kívánt viszkozitása az adagolási formától, tehát attól függ, hogy az adagolást orrcseppek vagy orrpermet alakjában végezzük. Orrcsepp esetében a viszkozitás megfelelő érté­ke körülbelül (2-400) x 10*3 Pa.s. Orrpermet eseté­ben a viszkozitás előnyösen 2 x 10'3 Pa.s.-nái kisebb értékű. Ha a találmány szerinti eljárással előállított ké­szítményekben valamilyen felületaktív szert - pél­dául poli(oxi-alkilén)-étert - alkalmazunk, akkor ennek kívánt mennyisége a választott felületaktív szertől, az adagolás módjától (cseppforma vagy permetforma) és a kívánt hatástól függ. Általában a felületaktív szert körülbelül 0,01-100, előnyöseb­ben körülbelül 1-75, legelőnyösebben körülbelül 1-60 mg/ml mennyiségben alkalmazzuk. A találmány szerinti eljárással előállított készít­ményeket megfelelő alakban alkalmazhatjuk. Az előnyösen alkalmazható formákat a fentiekben le­írtuk, nyilvánvaló azonban, hogy más készítmények is előállíthatók hasonló módon. A találmány szerin­ti eljárással előállított készítményeket adagolás cél­jára megfelelően helyezhetjük el, előnyösen nazális adagolóeszközben, célszerűen olyan eszközben, amely az SMS kibocsátását meghatározott (rögzí­tett) adagban biztosítja. Cseppformában történő adagolás céljára ezeket a készítményeket célszerű­en olyan tartóedényben helyezzük el, amelyet pél­dául a szokásos cseppentő/záró-résszel láttunk el; például pipettát alkalmazunk, amely előnyösen al­kalmazunk, amely előnyösen egy lényegében meg­határozott térfogatú készítményt, illetve cseppet bocsát ki. Permetformában történő adagolás céljá­ra e készítményeket megfelelő porlasztóeszközbe, például szivattyús porlasztóba vagy aeroszol-be­11 rendezésbe helyezzük. A porlasztó eszközt megfe­lelő berendezéssel látjuk el, amely lehetővé teszi a permet bejutását az orrüregbe. Előnyösen olyan felszerelést alkalmazunk, amely lényegében meg­határozott térfogatú készítmény (azaz permetegy­­ség) kibocsátását biztosítja. Kívánt esetben a per­­metet nyomás alatt egy új aeroszolberendezésbe helyezhetjük, amely célszerűen mért mennyiséget bocsát ki. Hajtószernek valamilyen gázt vagy folya­dékot - például fluorozott és/vagy klórozott szén­­hidrogént - alkalmazhatunk. A permetkészítmény a folyékony hajtószerben szuszpendálva lehet. A készítményben stabilizáló és/vagy szuszpendáló­­szereket is alkalmazhatunk. Kívánt esetben port vagy folyadékot lágy vagy kemény zselatinkapszulá­ba tölthetünk. Az adagolóeszközt elláthatjuk a kap­szula nyitására alkalmas berendezéssel. A készítmények hatóanyagtartalma termé­szetesen számos tényezőtől függhet; ilyen tényezők például a hatóanyag választott alakja (a hatóanyag ugyanis szabad formában, sószolvát- vagy komple­xalakban lehet), a kezelendő kórállapot, az adago­lások kívánt naponkénti száma és a kívánt hatás. A találmány szerinti eljárással előállított készít­mények biológiai hasznosulását a szokásos módon - például az alábbi példákban leírt módon - hatá­rozhatjuk meg. Az adagokat úgy választhatjuk meg, hogy hatás szempontjából azonosak legyenek az injekció adagolással, amelyet például valamelyik fentebb említett indikációs területen alkalmazunk. A hatóanyag mennyiségét általában úgy választjuk meg, hogy hatásos kezelést biztosítson abban az esetben, ha az adagolást (például 1-5 csepp vagy a permetegység adagolását) naponta egyszer vagy naponta 2-4 alkalommal, előnyösen naponta két­szer, még előnyösebben naponta egyszer végezzük. Erre a célra a hatóanyag célszerűen olyan mennyi­ségben van jelen a készítményben, amely biztosítja minden egyes adagolás során a szabad SMS körül­belül 0,1 mg-tól körülbelül 3 mg-ig, előnyösen kö­rülbelül 0,1 mg-tól körülbelül 1 mg-ig, még előnyö­sebben körülbelül 0,6 mg-tól 1 mg-ig terjedő mennyiségét. így az SMS például 0,2 mg, 0,4 mg, 0,8 mg és 1,6 mg mennyiségben adagolható. Az egyes cseppek vagy porok térfogata körülbe­lül 0,05 ml; a permetegységé körülbelül 0,05 ml-től körülbelül 0,2 ml-ig terjed, például körülbelül 0,1 ml. Ennek alapján a készítmények célszerűen milli­literenként körülbelül 20, előnyösen körülbelül 15, még előnyösebben körülbelül 10 mg-tól körülbelül 2,0 mg-ig terjedő mennyiségben tartalmaznak sza­bad SMS-t. Ha az SMS-t sója, szolvátja vagy komp­lexe alakjában alkalmazzuk, akkor a hatóanyagnak ennek megfelelően nagyobb mennyiségben kell je­len lennie; ha például SMSac-t alkalmazunk, akkor a találmány szerinti folyékony készítmények példá­ul körülbelül 7,4 mg SMSac-t (azaz körülbelül 6,0 mg szabad SMS-t) tartalmazhatnak milliliteren­ként. A megfelelő vivőanyagok jellemzőinek további részletei találhak a következő helyen: Pharmacope­ia; H. P. Fiedler: Lexikon der Hilfsstoffe, Editio Cantor, Aulendorf, 1981; valamint a gyártó cégek brosúrái. 12 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom