200933. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a csontritkulás megelőzésére és kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására
HU 200933 A zsúfoltsága, a várakozó betegek nyomott hangulata, valamint a fájdalomcsillapító-fogyasztás országos szintű óriási megnövekedése elég jól jelzi. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy az oszteoporózis nem hormonális eredetű, nem gyógyszerelhető, nem Fizikoterápiásán szüntethető meg és főleg nem gyógyíthatatlan, hanem a helytelen táplálkozás következménye és mint ilyen a megfelelő táplálékkiegészítéssel gyógyítható. Mint ismeretes, a csontokban a mész-foszforarány 2:1. Kívánatos volna tehát, hogy a táplálékban is ez az arány állana fenn. Ez azonban nem így van, hanem a legtöbb étel, táplálék akár tízszer annyi foszfort tartalmaz, és a foszfor feleslegét a szervezet kiüríti, mégpedig kalcium-foszfát alakjában. A foszfát képződéséhez szükséges kalciumionokat a vérszérum kalciumszintje (oldott kalcium-tartalma) biztosítja, és a kalciumszint fenntartásához szükséges kalcium a csontokból vonódik el. (A folyamatot némiképp egyszerűsítve ábrázoltuk, hiszen egyrészt a kalciumnak még számos egyéb sokrétégű szerepe van a szervezetben, másrészt a mészforgalom hormonális szabályozása meglehetősen bonyolult folyamat, a találmány megértése kapcsán azonban a fenti modell-elképzelés tökéletesen használható.) Ételeink zömének kedvezőtlen a kalcium-foszfor aránya. Az alábbi táblázatban néhány élelmiszer CA:P arányát megadjuk. 3 Élelmiszer Ca/P arány téliszalámi 0,09 kakaó 0,2 dió, mandula 0,5 tojássárga 0,14 egész tojás, héj nélkül 0,24 csont nélküli hús 0,04-0,1 felvágott 0,04-0,29 kenyér, sütemény 0,17-03 száraz hüvelyesek 0,12-0,24 mák 1,1 gesztenye 1,2 juhturó 1,5-2,0 ömlesztett sajt 0,45-0,5 tehéntúró 0,3-0,5 Táplálkozáunkban csontritkulás szempontjából a legsúlyosabb tényező a húsfogyasztás, mert csont nélkül esszük a húst. A ragadozó állatok csak húson élnek, mégsem betegednek meg, mert a hússal együtt a puha csontokat is elfogyasztják. Számos hiánybetegséget élelmiszereink magas feldolgozottsági fokának szokás tulajdonítani, de jelen esetben ez nem helytálló, ugyanis már hétezer éves perui sírból is előkerültek - húsfogyasztásról tanúskodó háztartási eszközök mellett - csontritkulásos csontvázrészek. Az Oszteoporózis alapját az ember a civilizációéval együtt rakta le, amikor áttért a csont nélküli hús fogyasztására. A fenti táblázat tanúsága szerint a tejtermékek még viszonylag jó kalciumellátást biztosítanak, a juhtúró Ca/P aránya egyenesen megfeleld, de annyi juhtúrót senki nem eszik, hogy ezzel már fennálló csontritkulást helyre lehetne hozni. Nagy kár, hogy az ömlesztett sajtok előállításakor ömlesztősóként foszforsókat használnak, aminek következtében az ömlesztett sajt Ca:P aránya alaposan leromlik. A tehéntúró sem jobb, mert savi alvasztássál készül, a tejsav megköti a meszet, így az ott marad a savóban. A fentieket, valamint a táblázatot összegezve megállapíthatjuk, hogy a megszokott élelmiszereinkből lehetetlen olyan étrendet összeállítani, amely nem okoz csontritkulást. A főleg húsevő, és kevés növényi eledelt, illetve kevés tejet és sajtot fogyasztó emberek szervezetébe hatalmas mennyiségű foszforfölösleg jut, amelynek kiürítéséhez a csontokból vonódik el a mész. A csontritkultság általánosan30-40, súlyos esetekben 50%-os, de nem ritka a 60%-ot is eléri. A foszfornak a székletben való kiürítése 20-40 mg, gyakran még ennél is több meszet von el naponta a csontokból. így már érthető az 1. ábra szerinti diagram lefutása: a napi 40 mg hiány halmozódik, évről évre, és ezért idős korban általánosabb az oszteoporózis. A fentiekből levonandó következtetés világos: ha a táplálkozással nem lehet biztosítani a szükséges kalcium mennyiségét, akkor ezt a mennyiséget külön kell bevinni a szervezetbe. Nem érthető, hogy ezt az egyszerű következtetést a humán gyógyászat miért nem vonta le, annál is kevésbé, mert állatorvosi vonatkozásban közel 80 éve kutatják a kalcium, magnézium, foszfor arányának, hiányának jelentőségét, kihatását (lásd: Weltmann Oszkár, Vizsgálatok a Ca, Mg és P forgalmáról éhező állatokban, Állatorvosdoktori ért., Budapest 1907). A nagyüzemi keretek között tartott sertés és baromfi ötven éve mészkiegészítést kap. Az állatorvosi vonatkozásban kidolgozott és jól dokumentált, statisztikailag feldolgozott kísérletek, eredmények bizonyára támpontot nyújthatnak a humán gyógyászatban is, hiszen a sertés mindenevő, akár az ember, és a kalcium, foszfor felszívódása, kiválasztása, beépülése során lezajló folyamatok kémiai folyamatok, amelyek emberben, állatban azonos módon zajlanak le. Számos nyomelemmel és egyéb esszenciális anyaggal ellentétben a kalciumszükségletet nem lehet fix számmal (mg/kg x nap) megadni, mert az mindenkor a foszforbevitel függvénye. Táplálékfehérjéink átlag 1,9%-os foszfortartalma és fehéijefogyasztásunk alapján kiszámítható, hogy a nők napi foszforfogyasztása általában 1500 mg, a férfiaké pedig 1900 mg körül variálhat, a Ca-fogyasztás pedig mindkét nem esetében csupán 500 mg körüli érték. A fenti foszformennyiség kiürítéséhez (a csontállomány mészkészletének csorbítása nélkül) 2000 mg Ca (ami 5 g kalciumkarbonátnak felel meg) szükséges, amennyiben a csontritkultság már fennáll, ennél több. Azt találtuk, hogy a kalciumkarbonát, magnéziumkarbonát és a kalciumhidrogénfoszfát finom részecskeméretű keveréke alkalmas a csontritkulás megelőzésére és kezelésére. Ezért a találmány tárgya eljárás csontritkulás megelőzésére és kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására. Az eljárásra jellemző, hogy 20-45 mészkőlisztet, 10-20% dolomitlisztet, 30-60% kalcium-hidrogén-foszfátot, 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
