200891. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként pirazolszármazékot tartalmazó herbicid készítmény és eljárás pirazolszármazékok előállítására
1 HU 200891 B 2 ban - 30 °C és +50 °C, előnyösen -20 °C és +20 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. Az ai) és a2) eljárás második lépésében savmegkötőszerként ismert szervetlen vagy szerves bázisokat alkalmazunk. Előnyösen alkálifém-karbonátokat vagy- hidrogén- karbonátokat - így nátrium-karbonátot, kálium-karbonátot vagy kálium-hidrogén-karbonátot- használunk. Az ai) és a2) eljárás második lépésében, csakúgy, mint az egylépéses reakcióban a reakcióhőmérséklet széles tartományban változhat. Általában 0-200 °C, előnyösen 50-150 °C hőmérsékleten dolgozunk. Az ai) és a2) eljárásban mind az egylépéses, mind a kétlépéses reakcióban 1 mól (II) általános képletű fenil- hidrazin-származékra - a képletben R4-R® jelentése a már megadott - számítva általában 1,0—3,0 mól, előnyösen 1,0-1,5 mól (III) általános képletű akrilnitril-származékot illetve (Illa) általános képletű 2-halogén-akrilnitril-származékot - a képletekben A, R1, Hal jelentése a már megadott - illetve kétlépéses eljárás esetén az első lépésben 1,0-10,0 mól segédanyagot és a második lépésben adott esetben 1,0-10,0 mól savmegkötőszert alkalmazunk. A termékeket ismert módon, például a szerves oldószer eltávolításával, a termék vízben történő kicsápolásával, leszivátásával és szárításával dolgozzuk fel és izoláljuk. A b) eljárásban hígítószerként szintén inert szerves oldószereket használunk. Előnyösen alifás vagy aromás - adott esetben halogénezett - szénhidrogéneket- így például benzint, benzolt, toluolt, xilolt, pentánt, hexánt, heptánt, ciklohexánt, petrolétert, ligroint, metilén-kloridot, kloroformot, szénterakloridot, klór-benzolt, vagy diklór-benzolt -, étereket - így például dietil-étert, diizopropil-étert, dioxánt, tetrahidrofuránt, etilénglikol-dietil-étert, vagy -dimetil-éter -, ketonokat- így például acetont, butanont, metil-izopropil- ketont vagy metil-izobutil-ketont -, észtereket - így például etil-acetátot -, nitrileket - így például acetonitrilt, propionitrilt -, amidokat - így például dimetil-formamidot, dimetil-acetamidot, N-metil-pirrolidont - vagy hexametil- foszforsav-triamidot alkalamzunk. Ha az (V) illetve (VI) általános képletű acilező- vagy alkilezőszer - a képletben R14, A, R15 és X jelentése a már megadott - folyékony halmazállapotú, használhatjuk ezeket a vegyületeket is megfelelő feleslegben hígítószerként. A b) eljárásban savmegkötőszerként ismert szervetlen vagy szerves bázisokat alkalmazunk. Ilyenek előnyösen az alkálifén-hidridek, - hirdoxidok, -amidok, -karbonátok vagy -hidrogén-karbonátok, így például a nátrium-hidrid, a nátrim-amid, a nátrium-hidroxid, a nátrium-karbonát és a nátrium-hidrogén-karbonát. Előnyös savmegkötőszerek például a tercier aminok - így például a trietil-amin, az N,N-dimetilanilin, a piridin, a 4-(N,N-dimetil- amino)-piridin, a diazabiciklooktán (DABCO), a diazabiciklononén (DBN) és a diazabicikloundecén (DBU). - is. A b) eljárásban a reakcióhőmérséklet széles tartományban változhat. Általában -20 °C és +150 CC, előnyösen 0 °C és +100 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. A b) eljárásban 1 mól (la) általános képletű 5- amino-pirazol- származékra - a képletben R1, R4-R8 jelentése a már megadott - általában 1.0-20,0 mól. előnyösen 1,0-15,0 mól (V) vagy (VI) általános képletű acilező- vagy alkilezőszert - a képletekben R'4, A, R15 és X jelentése a már megadott - és adott esetben 1,0-3,0 mól, előnyösen 1,0-2,0 mól savmegkötőszert alkalmazunk. A reakciót ismert módon folytatjuk le, a reakcióelegyet ismét módon dolgozzuk fel és a terméket ismert módon izoláljuk. A c) eljárásban hígítószerként az elektrofil szubsztitúciónál ismert módon alkalmazható oldószereket használjuk hígítószerként, előnyösen a reagensként is használt savakat vagy ezek elegyét alkalmazzuk. Ilyen savak a kénsav, a klór- szulfonsav, a salétromsav, a salétromossav, a szulfuril-klorid, a foszfor-oxi-klorid/dimetil-formamid. Adott esetben inert szerves oldószereket - így például jégecetet vagy klórozott szénhidrogéneket például metilén-kloridott, kloroformot vagy széntetrakloridot - is alkalmazhatunk hígítószerként. A c) eljárásban katalizátorként illetve segédanyagként az ilyen reakcióknál általában használt katalizátorokat alkalmazzuk. Előnyösen savas katalizátorokat - például kénsavat, vas(II)- kloridot vagy más Lewis-savat vagy ecetsavanhidridet - alkalmazunk. A c) eljárásban a reakcióhőmérséklet széles határok között változhat. Általában -50 °C és +200 °C, előnyösen -20 °C és +150 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. A c) eljárásban 1 mól (Ic) általános képletű 5- amino-pirazol- származékra - a képletben R2-R8 jelentése a már megadott álatlában 1,0-10,0 mól, előnyösen 1,0-5,0 mól - (VII) általános képletű elektrofil reagenst - a képletben R1 és E jelentése a már megadott - és adott esetben 0,1-10 mól, katalizátort vagy segédanyagot alkalazunk. A reakciót ismert módon folytatjuk le, a reakcióelegyet ismert módon dolgozzuk fel s a végterméket ismert módon izoláljuk. A d) eljárásban hígítószerként inert szerves oldószerket vagy vizes rendszereket használunk. Előnyösen a reakciópartnerként alkalmazott hangyasavat használjuk feleslegben, adott esetben vízzel, mint hígítószerrel készített elegye formájában. A d) eljárásban a reakcióhőmérséklet szintén széles tartományon belül változhat. Általában 0-150 °C, előnyösen 20-130 °C hőmérsékleten dolgozunk. A d) eljárásban 1 mól (XI) általános képletű 4-ciano-5-amino-pirazol- származékra - a képletben R2-R8 jelentése a már megadott - számítva általában 0,1-3 mól, előnyösen 0,5-2 mól Raney-nikkelt és általában 10-30 mól, előnyösen 1,0-15 mól hangyasavat alkalmazunk. A reakciót ismert módon folytatjuk le, a reakcióelegyet ismert módon dolgozzuk fel és az (I) általános képletű vegyületet ismert módon izoláljuk [például Chem. Pharm. Bull. 24, 3120 (1976)]. A találmány szerinti készítményeket alkalmazhatjuk defóliánsokként, deszikkánsokként, gyomirtószerként. Gyom alatt a leggtágabb értelemben minden olyan növényt értünk, amely olyan helyen nő ahol a jelenléte nem kívánatos. Á találmány szerinti hatóanyagok teljes vagy szelettív herbicid hatásúak, a hatás típusa lényegében az alkalmazott hatóanyagmennyiségtől függ. A találmány szerinti készítmények például a következő növényeknél hatásosak: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 14
