200885. lajstromszámú szabadalom • Oldat szervek tartósítására

1 HU 200885 B 2 amelyek glükózt, illetve glükózt és piruvátot vagy glükózt és citrátot tartalmaznak. A Chemical Abstracts 100 82l75f glükonát-albumin perfúziós oldatot is­mertet, amely nagy mennyiségű adenozint és foszfátot tartalmaz. Hasonló oldatot írnak le a Chemical Abst­racts 107, 141163v szerint is, amely albumin helyett hidroxi-etil-keményítőt tartalmaz kálium-dihidrogén­­foszfát, glutation, adenozin, glükóz, HEPES puffer, nátrium- és magnézium-glükonát, kalcium-klorid és fenol-vörös mellett. A szakirodalomban nincs utalás laktobionát alkalmazására. Találmányunk átültetésre szolgáló szervek tartósí­tására és tárolására alkalmas olyan készítményre - oldatra - vonatkozik, amely 2—12 t % hidroxi-etil­­keményítőt, 1-7 t % laktobionsavat, 0,5-3 t % raf­­finózt, 0,1—0,3 t % adenozint, 0,01-0,3 t % allopu­­rinolt, 0,0-0,3 t % glutationt, 120-150 m. egyenér­­ték/liter káliumiont és 20-30 m. egyenérték/liter nát­riumiont tartalmaz vizes oldatban. A szervek tartósítására alkalmas találmány szerinti készítmény laktobionát-aniot és előnyösen a sejt szá­mára impermeábilis raffinózt tartalmaz; a készítmény ozmolalitása előnyösen körülbelül 320 Mosm/L, a K+ koncentrációja 120 mM, a Na+-é pedig 30 mM. Az előnyösen alkalmazható kolloid egy módosított hidroxi-etil-keményítő, melynek átlagos molekulatö­mege 150.000 és 350.000 - előnyösen 200.000 és 300.000 - dalton között van, a szubsztitúció foka pedig 0,4 és 0,7 közötti érték. Az előnyös kolloid nem tartalmaz olyan hidroxi-etil-keményítőt, melynek molekulatömege kisebb 50.000 daltonnál. A találmány szerinti eljárás értelmében a hidro­xi-etil-keményítőt desztillált (ionmentesített) vízzel szemben dializáljuk, illetve más módon kezeljük an­nak érdekében, hogy eltávolítsunk néhány olyan szennyezőanyagot, melyekről korábban még nem tud­tuk, hogy hátrányosan befolyásolják a hidroxi-etil­­keményítő készítmények hatékonyságát. A dializációs eljárás révén eltávolított anyagok a legkisebb hidro­xi-etil-keményítő komponensek, köztük az etilén- gli­­kol, a hidroxietiláció etilén-klór-hidrin melléktermé­kei, valamint a visszamaradó aceton és nátrium-klórid. Ismeretes, hogy az etilén-glikol és az etilén-klór-hid­­ron toxikus vegyület. Emiatt még abban az esetben is ajánlatos az eltávolításuk, ha csak kis mennyiségben vannak jelen. A hidegen történő tárolás sikeressége tekintétében további fontos szempont az intracelluláris acidózis megakadályozása. Az ischaemia - még hidegben is - stimulálja a glikolízist és a glikogenolízist (Paste­­ur-hatás); fokozza továbbá a tejsavtermelést és növeli a hidrogénionok koncentrációját. A szöveti acidózis következményei végzetesek a sejtekre nézve: lizo­­szomális instabilitást válthatnak ki, aktiválhatják a lizoszomális enzimeket, és megváltoztathatják a mi­­tochondriumok tulajdonságait. Az intracelluláris aci­dózis megakadályozása tehát fontos előfeltétele a megfelelő tartósításnak. Egyes vizsgálatok szerint a hidegen történő tárolásra használt oldatok hatékony pufferolása, illetve lúgos pH-jú átmosó oldatok al­kalmazása javítja a máj (Lie, TS és munkatársai, Transplant Proc., 1984, 16:134-137) és hasnyálmirigy (Abstract, Am. Soc. of Transplant Surgeons 13th Annual Meeting, May 28-29, 1987) tárolási esélyeit. A találmány szerinti készítmény pH-ja körülbelül 7,4. A hidegen történő, hatékony tárolás tekintetében további fontos szempont a reperfúzió folyamán az oxigénmentes gyökök okozta károsodás, ezen anyagok pontos szerepe azonban még nem tisztázott. Az ál­talános nézet szerint az oxigénmentes gyököknek az emberi májban és vesében csekély a jelentősége, mivel az endogén xantin-oxidáz aktivitása viszonylag alacsony a szuperoxid-dizmutáz magas endogén ak­tivitásához viszonyítva. Ez utóbbi enzim távolítja el a szuperoxid-anionokat. Ezzel szemben a tüdő és a belek esetében rendkívül fontos szerepet játszhat az oxigénmentes gyökök által okozott károsodás, mivel ezek a szervek érzékenyek az ilyenfajta sérülésekkel szemben. A találmány szerinti készítmény tehát el­őnyösen glutationt tartalmaz. További fontos szempont az energia-metabolizmus kérdése. A hipotermiás tárolás során az adenozin-tri­­foszfát (ATP) gyorsan bomlik, és e lebomlás olyan végtermékek (adenozin, inozin és hipoxantin) kelet­kezését eredméyezi, amelyek számára a plazma­membrán szabadon átjárható. A szervek reperfúziója szükségessé teszi az ATP-igényes nátrium-pumpa ak­tivitásának gyors regenerálódását. Az ATP prekurzo­­rainak hozzáférhető volta tehát fontos szempot lehet a sikeres szervtartósítás vonatkozásában. Ennek meg­felelően, a találmány szerinti készítmény előnyösen adenozint tartalmaz. A találmány szerinti készítményben a hidroxi-etil­­keményítő mennyidége előnyösen 3-8 tömeg %. A találmány szerinti tartósító oldatban és perfúziós készítményben előnyösen - de nem korlátozó jelleggel - az alábbi összetevők fordulnak elő, körülbelül az itt meghatározott mennyiségben: 1. Táblázat Anyag Mennyiség 1 literben K+-laktobionát 100 mmol KH2PO4 25 mmol MGSO4 5 mmol Raffinóz 30 mmol Adenozin 5 mmol Glutation 3 mmol Inzulin 100 E Bactrim 0,5 ml Dexametazon 8 mg Allopurinol 1 mM Hidroxi-etil-keményítő (molekulatömeg 50 g 200.000-300.000 dalton, a szubsztitúció foka 0,4-0,7) Az oldatot szobahőmérsékleten 7,4-es pH-ra állít­juk be, nátrium-hidroxid segítségével. A végső kon­centrációk a következők: Na+ - 30 ± 5 mM, K+ - 120 + 5 m, mOSm/liter - 320 ± 5. Bactrim - trimetoprim (16 mg/ml, szulfametazol 80 mg/ml. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom