200872. lajstromszámú szabadalom • Talajművelő szerszám, szerszámelem ilyen szerszámokhoz, valamint vontatott vagy önjáró talajművelő eszköz
1 HU 200872 B 2 A találmány tárgya talajművelő szerszám, amely tengelyirányú húzóerő felvételére alkalmas flexibilis szerkezeti kapcsolattal egymáshoz sorolt, egyenként szerszámelemekből álló csoportokból láncszerűen felépített, két végén forgathatóan ágyazott szerkezeti egységként van kialakítva amelynek minden csoportja a szerszám tengelyirányban húzóerővel előfeszített üzemi állapotában a tengelyvonaltól kifelé mutató, egymástól térközzel elhelyezkedő talajmegmunkáló küllőkkel rendelkezik. A találmány tárgyát képezi továbbá egy szerszámelem az ilyen talajművelő szerszámok kialakításához, valamint egy vontatott vagy önjáró talajművelő eszköz, amely a fentebb körvonalazott, legalább egy talajművelő szerszámmal van felszerelve. Talajművelési rendeltetésre számos különböző szerszámtípus és típuscsalád ismeretes. Az egyik ilyen, főként boronálás és hasonló talajmegmunkálási műveletek céljára kifejlesztett szerszámtípus forgathatóan ágyazott (szabadonfutó vagy meghajtott), lényegében a talajjal párhuzamos munkahelyzetű tengelytől sugárirányban kifelé mutató nagyszámú küllővel rendelkezik; az egyes szakirodalmi források az ilyen jellegű eszközöket küllőskapának nevezik. Ilyen típusú ismert talajművelő szerszámok megismerhetők pl. a 30 39 548 lsz. DE szabadalmi leírásból, továbbá a Bánházi-Koltay-Szendrő-Véner szerzőkollektíva „Szántóföldi munkagépek” c. művének (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978) 86-87. oldalaiból (100. ábra). Az ismert megoldások szerint a küllős kapák egy vontatott vagy önjáró vázkeretbe úgy vannak beiktatva, hogy egyes egységeik (tagjaik) egymástól függetlenül is függőleges irányú elmozdulási szabadságfokkal rendelkeznek, így a gép jobban elviseli a talajegyenetlenségekből eredő mechanikai igénybevételeket. Minthogy azonban ezen említett önálló függőleges irányú elmozdulási szabadság a szerszámnak csupán meghatározott, viszonylag széles egységeire nézve adott, az egyes egységek önmagukban azonban merev szerkezetek, az ismert megoldások megmunkálási alkalmazkodóképessége a talajfelszín egyenetlenségeihez csupán korlátozott, és így az ismert küllős kapák nem ritkán „elhagyott”, nem megmunkált tartományokat hagynak maguk mögött. Másik, ugyanerre visszavezethető hiányosság, hogy egy-egy kő vagy kemény rög megmunkálás közben a teljes szerszámegységet megelmeli, és ez ugyancsak megmunkálatlan, elhagyott tartományokat eredményez. Ezen említett hiányosságot némileg enyhíteni képesek, ill. részben kiküszöbölik az olyan, köztudatban „tüskéslánc” elnevezéssel ismertté vált szerszámtípusok, amelyek megmunkálóelemei egy láncjellegű, viszonylag laza füzésű szerkezeti egység láncszemeiből kiálló, a láncszemekhez hegesztéssel csatlakoztatott tüskék ill. küllők. Egy-egy láncszemhez legalább egy ilyen tüske ill. küllő van hozzáhegesztve. A lánc két vége csapágyazva, a talajon való végighúzás, tehát a megmunkálási művelet során annak forgómozgását megengedve van csatlakoztatva egy vázkerethez, amely önjáró vagy vontatott lehet. A lánc forgása során a tüskék ill. küllők végzik a talaj megmunkálását (boronálás, porhanyósítás, gyommentesítés, takarítás stb.). A lánc flexibilitásának köszönhetően az ilyen szerszámok fokozott alkalmazkodóképsséget mutatnak a talajegyenetlenségekkel szemben, az egyes tüskék ill. küllők flexibilisen kitérnek, és nem következik be helyi egyenetlenségek, kövek, rögög stb. következtében a teljes szerszámegység elemelkedése, eltávolodása a talajfelszíntől. Az ismertté vált „tüskéslánc” típusú talajművelő szerszámok hátránya és hiányossága azonban, hogy előállításuk munka- és időigényes, mivel az egyes tüskéket ill. küllőket rendre meghatározott, előírt szögben egyenként kell hozzáhegeszteni a láncszemekhez, és a hegesztési kötések szilárdsága is gyakorta nem kielégítő, ami a hőhatás kövekeztében fellépő helyi anyagszerkezet változásokra vezethető vissza. A találmány célja olyan, a fentebb részletezett „tüskéslénc” típusú talajművelő szerszámok családjába tartozó szerszám, valamint ilyennel ellátott talajművelő eszköz kialakítása, amely mentes az ismert megoldás említett hátrányától, tehát igen egyszerű szerkezeti elemekből hegesztés nélkül állítható elő. Találmányunk alapját annak felismerése képezi, hogy bizonyos analógiával az ún. „ördöglakatok” elvének felhasználásával lényegében azonos szerszámelemekből alakítható ki a célkitűzést maradéktalanul megvalósító szerszámkonstrukció. A fentiek értélmében a kitűzött célt olyan tárgyi talajművelő szerszám kialakításával és alkalmazásával érjük el, amelynek lényege, hogy a szerszám egyenként egy lényegében tengely irányban hosszúkás alakú, egy nyílást meghatározó középső hurokrésszel kialakított azonos szerszámelemek csoportjaiból áll, amelyek úgy kapcsolódnak egymással, hogy minden egyes csoportot alkotó legalább két szerszámelem egy-egy talajmegmunkáló küllője a vele szomszédos csoport megfelelő szerszámelemeinek hurokrészei által meghatározott középső nyíláson van átfűzve. Minden egyes szerszámelem csoport talajmegmunkáló küllői a vele szomszédos csoport küllőitől térközzel helyezkednekk el. A szerszám minden szerszámeleme előnyösen a nyílást képező hurokrészhez csatlakozó, a szerszám talajmegmunkáló küllőit képező két küllőkarral van kialakítva, míg a szerszámelemek hurokrészei célszerűen két szárból és egy ezeket összekötő gerincből vannak kiképezve. A találmány szerinti talajművelő szerszám célszerű kiviteli alakjai esetében a szerszámelemeknek a hurokrész szárainak szabad végi folytatásaiként, a szabad végekhez csatlakozóan kialakított, a hurokrész szárainak közös síkjából azonos irányba kiálló küllőkarjai vannak, amelyek belső végeikkel csatlakoznak a hurokrészhez. Előnyösnek találtuk, ha a szerszámelemek minden egyes (egymással is azonos) szerszámeleme egy, a szerszámelemek csoportjain belül vele közvetlenül szomszédos másik szerszámelem megfelelő küllőkarjának azonos alakú támasztórészével illesztett kialakítású támasztórésszel van kiképezve. A találmány szerinti talajművelő szerszám tehát egyenként szerszámelemkből álló, flexibilis szerkezeti kapcsolattal összefűzött csoportokból képzett, végein forgathatóan ágyazott láncszerű szerkezeti egység, amelyben a csoportok rendre legalább két, egyenként egy középső hurokrésszel és ezen hurokrészhez csatlakozó két küllőkarral kialakított szerszámelemből állnak. A szerszámelemek rendre előnyösen rudanyag-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
