200870. lajstromszámú szabadalom • Plazmaives indukciós kemence

HU 200870 B a tégely metszetben látható, a 2 ábrán egy olyan kiviteli alak látható, ahol két plazmatront alkalmazunk. Az 1. ábrához visszatérve az 1. ábrán látható a plazmaíves indukciós kemence egy kiviteli alakja, amely tartalmazza az 1 tégelyt a betett anyag meg­olvasztására, ahol az 1 tégely 2 induktorban van el­helyezve, amely 2 induktor 3 kondenzátorteleppel és szabályozható 4 áramforrással van párhuzamo­san kapcsolva. A szabályozható 4 áramforrás 5 egyenirányítót, 6 invertert foglalja magába, ahol a 6 inverter bemenete az 5 egyenirányító kimenetére van csatlakoztatva, és mind az 5 egyenirányító, mind pedig a 6 inverter 7 vezérlőegységgel van összekapcsolva. A 8 fedélben, amely az 1 tégelyt záija, legalább egy, az ábrán nem szereplő állító szerkezettel füg­gőleges irányba állítható 9 plazmatron van, amely a 6 inverter bemenetére van csatlakoztatva. A 9 plaz­matron áramkörét a 10 plazmaíven és a 11 fémol­vadékon keresztül 12 talpelektródával lehet zárni, amely az 1 tégely fenékrészébe van beépítve. A 9 plazmatron áramköre tehát a következő elemekből áll: A 6 inverter bemenete — 9 plazmatron — 10 plazmaív—11 fémolvadék —12 talpelektróda — 6 inverter bemenete. A plazmaíves indukciós kemencének egy másik kiviteli alakja is kialakítható, amely a 2. ábrán lát­ható, és amely az 1. ábrán bemutatott kiviteli alak­tól abban tér el, hogy egy második 13 plazmatront is tartalmaz, amely az előbbi 9 plazmatronnal soro­san van kapcsolva. Ekkor nincs szükség az 1. ábrán látható 12 talpelektródára, mivel a 13 plazmatron áramköre a 14 plaziven, 11 fémolvadékon, 10 plaz­maíven keresztül záródni tud. Az 1. ábrán látható plazmaíves indukciós ke­mence működése a következő: Első lépésben az olvasztandó fémet az 1 tengely­be helyezzük. A 3 kondenzátortelep szabályozható kapacitása következtében az induktor-fém-rend­­szer reaktanciáját kiegyenlítjük. Ezt követően be­kapcsoljuk a 4 áramforrást, és a 2 induktor segítsé­gével felmelegítjük az 1 tégelyben lévő anyagot. Egy, az ábrán nem szereplő oszcillátorral a 9 plaz­matron elektródái között segédívet húzunk. A 9 plazmatronhoz ezelőtt még természetesen hozzá­vezetjük a plazmaképző gázokat. A következő lé­pésben a 9 plazmatron katódja és az 1 tégelyben lé­vő anyag között benyújtjuk a 10 plazmaívet, és ek­kor megkezdődik az olvasztási folyamat. Az olvasztási folyamat meggyorsítható úgy, hogy a 2 induktort és a 9 plazmatront egyidejűleg működ­tetjük. Ebben az esetben a 10 plazmaív igen magas hőmérséklete következtében az 1 tégelyben lévő anyag igen gyorsan végigolvad és a 2 induktor elekt­romágneses tere következtében pedig a 11 fémol­vadék igen gyorsan keveredik át, így helyi túlhevü­­lések a 10 plazmaív anódtartományában nem tud­nak létrejönni. A 7 vezérlőegység az 5 egyenirányí­tón és a 6 inverteren keresztül az induktor-fém­­plazmatron által képezett rendszer villamos üze­mét optimalizálja az adott technológiai folyamat­nak megfelelően. A 7 vezérlőegység vezérlő hatása az 5 egyenirá­nyítóra a szabályozási szög szerint történik, a 6 in-3 verterre pedig az inverter e frekvenciája szerint. A 6 inverter kimenő Uő feszültsége azonban mind az a szabályozási szögtől, mind pedig az e frekvenciától függ, mégpedig a következő egyenlet szerint: Uö= 1,11 Us/cos <p ahol Us — az 5 egyenirányító kimenő feszültsége, amely az a szabályozási szögtől függ; <p — a 6 inverter kimeneti U6 feszültsége és ki­meneti árama közötti fázisszög, amely pedig az e frekvenciájától függ. A 7 vezérlőegység jeleinek, amelyek az a szabá­lyozási szöggel és az e frekvenciával arányosak, az 5 egyenirányítóra, illetőleg a 6 inverterre való hatá­sa következtében a 2 induktor U3 feszültsége és a 9 plazmatron Us feszültsége egymástól függetlenül és folyamatosan szabályozható, és így a 9 plazmat­ron és a 2 induktor közötti teljesítményeloszlás is folyamatosan állítható. A gyakorlatban a 9 plazmat­ron Us feszültsége 20-100%-os értéke a névleges értékének, míg a 2 induktor U3 feszültsége a névle­ges értékének a 15-100%-os tartományában változ­hat, az Us feszültségnek az Uó feszültséghez való aránya azonban nem lépheti túl az 13-t. Azt követően, hogy az első beadott fémet meg­olvasztottuk, a 4 áramforrást a tápfeszültségháló­zatról lekapcsoljuk, és az 1 tégelybe újabb adag anyagot helyezünk el. Ezt követően az 1 tégelyre is­mét ráhelyezzük a 8 fedelet és azt lezárjuk. A 9 plaz­­matronra és a 12 talpelektródára feszültséget kap­csolunk, begyújtjuk a 10 plazmaívet, és az olvasztá­si folyamatot mostmár a teljes betét teljes megolva­dásáig folytatjuk. Ha további anyagkezelésre van szükség, a 11 fé­molvadékot az olvadási hőmérséklete fölé hevítjük és pl. rafináljuk. Ezt vagy úgy végezzük el, hogy mind a 2 induktort, mind a 9 plazmatront üzembe helyezzük, elvégezhető azonban csak a 2 induktor segítségével is. A 2. ábrán látható plazmaíves indukciós kemen­ce működése lényegében megegyezik az 1. ábrán bemutatott kiviteli alak működésével. Azáltal, hogy nem egy plazmatront, hanem egy­mással sorosan kapcsolt két 9 és 13 plazmatront al­kalmazunk, és ezeket kötjük a 6 inverter bemeneté­re, egyszerűbbé válik az olvasztási folyamat optimá­lis üzemi paramétereinek a biztosítása, és valame­lyest csökken a teljes olvadási idő, a berendezésnek pedig a hatásfoka megnő. A találmány szerinti plazmaíves indukciós ke­mencét olvasztásra és hőkezelésre lehet legcélsze­rűbben használni, mégpedig vas és nem vas tartal­mú ötvözetekhez a kohászatban vagy az öntészet­­ben. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Plazmaíves indukciós kemence, amely az ol­vasztandó anyaghoz kiképezett és induktorban el­helyezett tégelyt tartalmaz, és az induktor kondenz­­teleppel és szabályozható áramforrással van párhu­zamosan kapcsolva úgy, hogy az áramforrással leg­4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom