200847. lajstromszámú szabadalom • Szalagos filmtovábbítású síkfilmes röntgenfényképező kamera

HU 200847 B A találmány szalagos filmtovábbítású síkfilmes röntgenfényképező kamera, előnyösen 100x100 mm-es méretű síkfilmekhez, amely a röntgenkészü­lékeknél újabban alkalmazott elektronikus képerő­sítőkkel előállított optikai képet rögzíti A röntgenfilm technikában régi gyakorlat szerint a kazettákba helyezett lapfilmet a röntgensugárral világítják meg. Ez a felvételkészítési módszer a ha­gyományos átvilágítási diagnosztikával párosult. Az elektronika térnyerésével újabban az átvilágításos vizsgálatokhoz képerősítő csöveket alkalmaznak, melyeknél a testen áthaladó röntgensugár vetületét nem közvetlenül egy fluoreszkáló ernyőn szemléli az orvos, hanem egy képerősítő közbeiktatásával, televíziós képernyőjén jeleníti meg. A képerősítő alkalmazásával egy tizedére csökkenthető a vizsgált egyént ért röntgendózis, és a szórt sugárzás is lénye­gesen kisebb, ezért több országban már szabvány követeli az alkalmazást. A testen áthaladó röntgen­­sugár a képerősítőcső bemenő ernyőjén létrehozza a hagyományos „fluoreszkáló képet, melyet elekt­ronikus erősítéssel kicsinyítve megjelenítenek a ké­perősítőcső kimenő ernyőjén és a TV kamera ezt az optikai képet vetíti ki a TV monitorok képernyőjé­re. A képerősítők megjelenésével egyidőben a fel­vétel készítés lehetőségei is bővültek. Amennyiben a képerősítőcső kimenő ernyőjén megjelenő opti­kai képet nem TV kamerával továbbítják, hanem közvetlenül — felnagyítva — lefényképezik, akkor kisebb sugárterheléssel lehet felvételt készíteni, mintha közvetlenül a röntgensugár „világítaná meg a kazettába helyezett filmet. A jelen orvosi gyakorlat szerint mindkét felvétel­készítési eljárás használatos. A képerősítőkről való fényképezés technikai eszköze a röntgenfényképe­ző kamera, elteijedt gyűjtőnévvel az ún. SPOT ka­mera. Az alkalmazott film vonatkozásával a SPOT kamerák két nagycsoportra oszthatók. Vannak sík­filmes és tekercsfilmes készülékek. Szerkezeti kivi­telük szerint a tekercsfilmes (roll filmes) SPOT kamerák sokkal egyszerűbbek, mint a lapfilmre fényképezők, az orvosi gyakorlat azonban a kezel­hetősége miatt jobban szereti—a bonyolultabb, és drágább—de síkfilmre fényképező SPOT kamerá­kat. Amíg a tekercsfilmmel működd SPOT kame­rák — több vállalat által is gyártva — igen sokféle kivitelben kaphatók, addig síkfilmmel működő SPOT kamerákból világviszonylatban is kevés konstrukció van forgalomban. Síkfilmes SPOT kamerák közül ismertebbek az Ould Delf. holland gyártmányú ANC-1, ANC-2, ANC-ő, régebben a HS-12-es típusok, valamint a magyar gyártmányú SPOT-1 kamera. A holland kameráknak bonyolult filmtovábbító szerkezetük, míg a SPOT-1 kameránál — bár a szerkezete igen egyszerű — a 100x100 mm-es síkfilmeket darabon­ként filmtokba téve kell a kamerába behelyezni. Jelen találmány azt tűzte ki célul, hogy a holland kameráknál egyszerűbb szerkezetű, a magyar ka­meráknál pedig — a tokozás elhagyásával — egy­szerűbb kezelésű kamerát hozzon létre. Ezt a célt úgy éri el, hogy a filmadogatókazetta fenékrésze eltávolítható, miáltal a filmek a kazetta alatt húzódó folytonosított szalagra jutnak. Ez a szalag, illetve a 1 rajta lévő tolószem — megfelelő szakaszossággal —mozgatja a kazetta elején lévő filmet egy átenge­dő résen, az ún. filmkapun keresztül a filmeket, a filmmegvilágítás helyére, illetve a fogadókazettába. A kitűzött feladat legáltalánosabb megoldása­ként, a találmány tárgya egy olyan — előnyösen 100x100 mm-es méretű síkfilmre fényképező — kamera, amely a többi síkfilmes SPOT kamerával megegyezik abban, hogy egy fénytől zárt kamera­házban kazettákban vannak a megvilágítatlan és a megvilágított filmek, hogy a filmekre a képet — a megvilágítás helyén — egy objektív lencse képezi le, hogy a páciens adatait is egy kártyáról ráfényké­pezi a filmre, és hogy a röntgenkészüléket a kame­rával szinkronban működtető röntgenvezérlő egy­sége van. Eltérő azonban a többi kamerától a film­továbbító szerkezete. A filmek továbbítását, egy meghajtóhengeren és egy feszítő hengeren átveze­tett folytonosított szalag végzi, amely szalag a meg­hajtóhenger forgómozgását egyenesvonalú moz­gássá alakítja át. A folytonosított szalag a filmado­gatókazetta alatt halad el, és a filmadogatókazettá­ban lévő megvilágítatlan filmek kötegét, egy rugó rászorítja a folytonosított szalagra, miután a film­adogatókazettának kihúzták a fenékrészét, amely egyben a fényzáró redőnye is a filmadogatókazettá­nak, amikor az nincs a kamerában. A két henger között kifeszített folytonosított szalag nem a leve­gőben van, hanem felfekszik egy sík felületet képe­ző szalagtámaszos-filmvezetőre, amely megakadá­lyozza a belógását. A meghajtóhenger átmérője, illetve ezáltal a kerülete úgy van megválasztva, hogy arányos a filmelmozdítás útszükségletével. A meg­hajtóhenger szükséges elfordulását, illetve ismételt megállítását, valamilyen vezérlő szerkezet biztosí­tja. Egy ciklus alatt a szalag két db filmet mozgat. A megvilágítatlan filmet — a filmadogatókazettából — a megvilágítás helyére viszi, illetve ugyan ezen elmozdulással a már megvilágított filmet a megvilá­gítás helyére, a filmfogadókazettába helyezi. Ez a folyamat, felvételenként ismétlődik. A filmadoga­tókazettának azon része, ahol a filmet kitolja belőle a folytonosított szalag, a filmkapu, melynek mérete egy film vastagságánál nagyobb, de két film vastag­ságánál kisebb, így egyidőben csak egy film tud áthaladni alatta. A legáltalánosabb megoldást előnyösen kiegé­szítheti, ha a folytonosított szalag, és a ráfekvő film együttes mozgását nem csak a tapadás biztosítja, hanem a szalag megfelelő helyein a film vastagsági méreténél kisebb kiemelkedésű tolószemek van­nak, melyek meggátolják a film megcsúszását a sza­lagon. További előnyös kiegészítés lehet — különösen technológiai okokból —, ha a folytonosított szalag szélességi mérete két, vagy több szalag egymás mel­lé helyezéséből tevődik össze. A találmány szerinti kamera egy példaképpeni kivitelét, a mellékelt ábra szemlélteti. A kamera egy 19 burkolattal fénymentesen zárt doboz, amely 25 objektívjénél fogva, amely 27 ka­meraház tartozéka, fel van erősítve a röntgenkészü­lék képerősítő csövére és a 9 meghajtószerkezetből a 10 vezérlőszerkezetből és a 28 röntgenvezérlő egységből kijövő elektromos vezetékek dugaszolá­2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom