200839. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fékpadi mérések végzésére belsőégésű motoroknál

1 HU 200839 B 2 A talámány tárgya eljárás fékpadi mérések végzésére belsőégésű motoroknál, amikor is belsőégésű motor erőleadó tengelyével integ­ráló elektromos egységgel ellátott fékpad nyo­matékméréshez kialakított érzékelőjét és for­gásadóját csatlakoztatjuk, majd az erőleadó tengely forgása során az érzékelő kimenő je­léből jelfeldolgozással átlagértéket képezünk, valamint a forgásadó kimenő jele alapján a fordulatszámot meghatározzuk, a fordulatszá­mot az átlagértékkel szorozva a belsőégésű motor teljesítményét megállapítjuk, majd a mé rési eredmény(eke)t kijelezzük. A találmány szerint megvalósított eljárás alapján a fékpad alkalmassá válik nyomaték és teljesítmény mé­résén kívül annak megállapítására, hogy a belsőégésű motor hengerei között van-e olyan, amelyik nem vesz részt a gyújtási folyamatban. A fékpadok belsőégésű motor erőleadó ten­gelyére kapcsolódó érzékelővel vannak kiké­pezve, amelynek kimenő jele a motor nyoma­tókára jellemző. Ilyen berendezést gyárt többek között a győri REKARD cég PT-160 típusjel alatt, ahol érzékelőként lamellás vízféket hasz­nálnak. Az érzékelt nyomaték alapján, a fordu­latszám ismeretében a motor teljesítménye meghatározható, de ehhez szükség van az érzékelővel kapott jel átlagértékének ismere­tére. Az átlagértéket integráló elektromos egy ség, például mikroprocesszor alkalmazásával állapítják meg. A belsőégésű motorok teljesítménye életko­ruk növekedésével kisebb-nagycbb mérték­ben csökken. A teljesítménycsökkenés egyik kiváltó oka adott esetben egy vagy több henger kimaradása is lehet. Sokhengeres motoroknál, különösen erőgépeknél egy henger kimaradá­sa mintegy 5%-os teljesítménycsökkenéssel jár, ami nagyjából megegyezik azzal a csökke­néssel, amit a motor életkorának növekedésé­vel lehet tapasztalni. Ezért a teljesítménymérés önmagában nem teremt alapot ahhoz, hogy a hengerkimaradás tényét megállapítsuk, pedig ez az üzemanyagfogyasztás kedvezőtlen ala­kulása, a motor üzemére gyakorolt káros hatás miatt feltétlenül indokolt lenne. A hengerkimaradás megállapítására szolgá­ló ismert megoldások közös jellemzője, hogy fékpadtól független eszközöket igényelnek, amelyeket a különféle motordiagnosztikai vizs­gálatokra való felkészítés miatt a bonyolult felépítés jellemez, ezért belsőégésű motorok karbantartására szolgáló műhelyek közül csak kevésben lelhetők fel. Mivel felmerült az igény olyan, a fék padi méréseket kiegészíteni képes megoldás kidol­gozására, amellyel a hengerkimaradás ténye nagy biztonsággal megállapítható, jelen talál­mány feladata olyan egyszerűen megvalósít­ható eljárás létrehozása, amelynek révén a fékpadi mérések alkalmassá válnak az eddigi szokásos feladatok elvégzésén túl a hengerki­maradás tényének feltárására. A találmány alapja az a felismerés, hogy a teljesítményméréshez felvett jel feldolgozásá­val ez a feladat megoldható. Mindeddig erre nem gondoltak, ugyanis a motor üzeme alatt végrehajtott, a teljesítményméréshez szüksé­ges fékezés a jelet simítja, lüktetését csökkenti. Erőgépeknél ezt a hatást a nagy tömegű lend­kerék jelenléte látszólag erősíti, pedig felisme­résünk szerint a jel még ilyen feltételek között is csak szűrés után dolgozható fel. A kitűtözött feladat megoldása céljából létre­hozott, belsőégésű motoroknál fékpadi méré­sek végzésére szolgáló eljárásban, amikor is belsőégésű motor erőleadó tengelyével integ­ráló elektromos egységgel ellátott fékpad nyo­matékméréshez kialakított érzékelőjét és for­gásadóját csatlakoztatjuk, majd az erőleadó tengely forgása során az érzékelő kimenő je­léből jelfeldolgozással átlagértéket képezünk, valamint a forgásadó kimenő jele alapján a fordulatszámot meghatározzuk, és a fordulat­számot az átlagértékkel szorozva a belsőégésű motor teljesítményét megállapítjuk, a mérési eredmóny(eke)t kijelezzük, a találmány szerint az érzékelő kimenő jelének feldolgozása során a kimenő jelet aluláteresztő szűrőn vezetjük át, az aluláteresztő szűrőből kapott jel hullámossá­gát maximális és minimális értékének különb­ségeként meghatározzuk, a hullámosság és az átlagérték hányadosaként a hengerkimaradás­ra jellemző viszonyszámot képezünk, és ha a hullámosság az átlagérték egyhuszadát eléri, a viszonyszámot a mérési eredményekkel együtt kijelezzük. A hitelesítés és beállítás szempontjából elő­nyös, ha a találmány szerinti eljárás foganato­sítása során a fordulatszámot az érzékelő ki­menő jelének feldolgozása előtt meghatá­rozzuk és a feldolgozást a legalább 1s~1 for­dulatszám elérésekor kezdjük meg. A találmány tárgyát a továbbiakban példa­ként foganatosítási mód bemutatásával, a csa­tolt rajzra való hivatkozással ismertetjük rész­letesen. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti eljárás fogana­tosítására alkalmas berendezés kapcsolási vázlata. A találmány szerinti eljárás foganatosítása során fékpad nyomaték- és teljesítménymé­résre szolgáló E érzékelőjének (1. ábra) kimenő jelét dolgozzuk fel, mégpedig oly módon, hogy a jelet egyrészt átlagoljuk, másrészt célszerűen átlagolás előtt aluláteresztő 3 szűrővel belőle a mintegy 10 Hz-nél nagyobb frekvenciájú, az átlagértéket egyébként sem befolyásoló kom­ponenseket kiszűrjük. Az így szűrt jel maximális és minimális értékét (amplitúdóját) az átlagérték képzésének időtartamára megállapítjuk. A ma­ximális és minimális érték különbségét, mint hullámosságot az átlagértékkel osztva a hen­gerkimaradásra jellemző viszonyszámot ka­punk, amivel kapcsolatban a tapasztalat azt mutatja, hogy ha a hullámosság az átlagérték­nek legalább 10%-a, a hengerkimaradás szinte 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom