200815. lajstromszámú szabadalom • Választófal-szerkezet folyadéktér, különösen úszómedence megosztására
5 HU 200815 B kompresszortól érkező, a gázt — a jelen esetben sűrített levegőt — szállító tápvezetéket az 1. ábrán 62 hivatkozási számmal Jelöltük. A 62 tápvezetékbe 60 működtető szelep van beépítve, amelyről a medence előtt levegő-kibocsátó 61 vezeték van leágaztatva, amelybe 61a szelep van beépítve. A 62 tápvezetékből 11 elosztóvezetékek vannak leágaztatva, amelyek a medence 3 oldalfalain át vannak vezetve, és a 6 gázelosztó vezetékre annak a két végén vannak rákötve. Közvetlenül az 1 medence előtt 12 víztelenítő szelepek vannak beiktatva a 11 elosztóvezetékbe. Az 1. és.2. ábra szerinti 5 választófal-szerkezet működtetése a következőképpen történik: tételezzük fel, hogy az 50 faltest a 4 fészekben (süllyesztékben) fekszik, vagyis a legalsó, vízszintes helyzetet foglalja el, amelyet a 2. ábrán vékony pontvonallal tüntettünk fel. Ha most az 50 faltestet függőleges helyzetébe kívánjuk billenteni, a 60 működtető szelepet megnyitjuk, és így a kompresszorból az fi nyílnak megfelelően a 62 tápvezetéken és a 11 elosztóvezetékeken, a 6 gázelosztó vezetéken, a 9 fúvókákon és a 10 betápláló vezetékeken át kisnyomású, a vi vízszintnek megfelelő hidrosztatikus nyomásnál kissé nagyobb (például 0,3 bar-os) nyomással sűrített levegőt táplálunk a 13 gázkamrába (g nyíl a 2. ábrán). A 13 gázkamrában fokozatosan növekvő vastagságú légpárna képződik, amely az ott levő vizet a 13a nyíláson át a 20 résbe és onnan a medencetérbe szorítja ki (j nyíl), aminek eredményeként felhajtóerő keletkezik, amely az 5 faltestet az x geometriai forgástengelye körül az i nyílnak megfelelően lassan elfordítja, úgyhogy az függőleges helyzetbe billen. (A 2. ábrán ugyancsak vékony kótpont-vonallal érzékeltettük az 5 faltest közbenső helyzeteit is.) A 10a hajlékony csatlakozások lehetővé teszik, hogy a 10 betápláló vezetékek a fallal együtt mozogjanak. Amikor a fal a függőleges véghelyzetet eléri, először egy (nem ábrázolt) vóghelyzet-ütközőnek (túlbillenés—gátlónak) ütközik, majd a 15 reteszelő szerkezet a falat e helyzetében — adott esetben — automatikusan rögzíti, vagy ennek segítségével a kezelő személy hajtja végre a rögzítési műveletet. Ezután zárjuk a 60 működtető szelepet, így megszűnik a sűrített levegő beáramlása, és a 13 gázkamrában V2 vízszint alakul ki. A 13 gázkamrában maradt levegő előnyösen stabilizálja az 50 faltest függőleges helyzetét, mert arra felfelé irányuló erőt gyakorol. Ha az 50 faltestet a 2. ábrán látható, kihúzott vonalakkal ábrázolt függőleges helyzetéből a vízszintes fektetett helyzetébe kívánjuk süllyeszteni, ehhez a 15a reteszkulcsok segítségével a 15 reteszelő szerkezeteket nyitjuk. Ezután meg kell nyitni az 1. ábrán látható 61a szelepet, ami lehetővé teszi a 13 kamrából a levegő eltávozását, a víznek a kamrába hatolását a 13a nyílásokon keresztül, hiszen a kamrában megszűnt a levegő túlnyomása, és az 50 faltest a saját tömegénél fogva lassan vlsszabfllen az alsó nyugalmi helyzetébe. Ez a mozgás a 2. ábrán bejelölt e excentricltásnak köszönhető, mivel az ébredő működtető erőpár a faltest c nyíl irányú mozgását biztosítja, hiszen a 14 kamra teljesen tele van vízzel, a 13 gázkamrában pedig részben fel van töltve, mert a 13a nyílásokon át a vi vízszintből adódó hidrosztatikus nyomás hatására a víz — mint említettük — beáramllk. Az 5 választófal-szerkezet 3—5. ábrákon látható kiviteli alakja az 1. ábra szerintitől elsősorban abban tér el, hogy a fal belső ürege osztatlan, tehát nincs különálló légkamrája, ezért az 1. és 2. ábrákkal kapcsolatban már magyarázott szerkezeti elemeket a már alkalmazott hivatkozási számokkal Jelöltük. A 20 belső térből — amint a 3. ábrán látható — felül 21a nyílások torkollnak ki a falnak a c leblllentésl Iránnyal ellentétesen elhelyezkedő hátlapjából. A 4. és 5. ábrán az 5 választófal-szerkezetnek az 1 medence 2 fenéklemezéhez csatlakoztatási módja, az elforgathatóságot biztosító elemei, valamint a 9 fúvóka nagyobb méretarányban, részletesebb rajzokon látható. Amint a 2. ábrával kapcsolatban erre már utaltunk, a 6 levegőelosztó vezeték 7 alátámasztó bakokon nyugszik — azokhoz hozzá van hegesztve —, és a bakok 8 lekötőelemekkel, például lekötőcsavarokkal vannak a 2 fenóklemezhez lehorgonyozva. A 4. ábrán jól látható, hogy a 6 levegőelosztó .vezeték felső részéhez felfelé nyúló 23 bordák vannak — ugyancsak hegesztéssel — erősítve, amelyek az 50 faltest alsó végétől lefelé nyúló 24 fülekhez Illeszkednek. Az 50 faltest e borda-fül párok egyvonalba eső nyílásain átvezetett 22 csapok körül fordítható el a 4. ábrán bejelölt n kettős nyílnak megfelelően. (Az 1. és 2. ábra szerinti kiviteli példa esetében ugyanez a szerkezeti megoldás alkalmazható.) A 23 bordák között a 6 levegőelosztó vezetékből oldalirányú távközzel kitorkolló 9 fúvókák egy célszerű kialakítási lehetősége az 5. ábrán tanulmányozható. A 9 fúvókák függőleges 33 csöve egy közbenső 29 menetes résszel rendelkezik, amely a 6 levegőelosztó vezetékbe felül behegesztett belül menetes 32 hüvelyen van átvezetve, így a 33 cső magassági értelemben állítható. Ennek köszönhetően valamennyi 9 fúvóka 30 hasítékkal ellátott alsó vége pontosan egyvonalba — azonos vízszintes síkba — állítható be. Erre azért van szükség, hogy az 5 választófal-szerkezet teljes hoszszában biztosítva legyen a levegőbefúvatás egyenletessége a fal vízszintes (fekvő) helyzetéből függőleges helyzetbe történő billentósekor. Egyenletes levegő-betáplálás mellett ugyanis a falszerkezet torziós igénybevétele lényegesen kedvezőbb, mint a jelenleg Ismert, hasonló célú megoldások esetében, ahol a két szélen eszközölt hidraulikus vagy mechanikus billentés miatt nagymerevségű falszerkezetet 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
