200731. lajstromszámú szabadalom • Berendezés víz, különösen kútvíz vas- és/vagy mangántalanítására
HU 200731 A va. Az la fedél (felső edényfenék) közepén van beépítve a 2 injektor, amelyként a jelen kiviteli példa esetében ún. örvénytestet alkalmazunk. A kezelendő víz betáplálására a 6 vezeték szolgál, amelyről a 2 injektorba torkolló 4 vezeték van leágaztatva. A leágazási helyen a 4 vezetékbe 14 szivattyú van beiktatva. A 6 vezetékhez az 1 tartály belsejében, annak a függőleges* geometriai középtengelyében centrálisán húzódó 7 felszálló cső csatlakozik, amelynek felső kitorkollása a tartály felső részében húzódó, perforált lemez által alkotott, egyrészt a levegőztető 20 térnek a szűrőtértől való elválasztására, másrészt a kezelendő víz egyenletes elosztására szolgáló 8 elosztólemez felett, a 2 injektorral szemben helyezkedik el. A 2 injektor természetesen az 1 tartály belsejébe torkollik. A 6 vezetéknek a 14 szivattyú és 7 felszálló cső közötti szakaszába 15 fojtóelem van beiktatva. A 2 injektorba csatlakozó levegőbetápláló vezetéket, amely a külső végén a légtérben elhelyezkedő 5 légbeszívó fejjel van ellátva, 3 hivatkozási számmal jelöltük. Az 1 tartályban szilárd szemcsés szűrőanyag által alkotott 9 szűrőágy (töltet) van, amely a tartály alsó vége tartományában húzódó, önmagában ismert módon szűrőgyertyaként tartalmazó 12 szűrőfenéken nyugszik. Ez utóbbi rendeltetése a szűrőanyag megtartása és drénezése. Az 1 tartálynak a 12 szfirőfenék alatti 17 gyűjtőteréből 10 vezeték torkollik ki, amely a tisztított (vas- és/vagy mangántalanított) víz elvezetésére szolgál. A 17 gyűjtőtérből egymástól m függőleges távközzel húzódó 11a felső cső és 11b alsó cső torkollik ki, amelyek az egészében 11 hivatkozási számmal jelölt, önmagában ismert úszós légkibocsátó szelep tartozik. Ezzel a 11 légkibocsátó szeleppel a berendezés kontakt rendszerben üzemeltethető. Ha pedig ilyen 11 légkibocsátó szelepet az 1 tartály felső részéhez csatlakoztatunk úgy, hogy a 11a felső cső és 11b alsó cső a 8 elosztó lemez alatti 19 térből torkollik ki, a találmány szerinti berendezés ún. nyomószűrőként üzemeltethető. Ez utóbbi esetben az 1 tartályba a szaggatott vonallal berajzolt 13 cirkulációs cső is be van építve, amely levegőátvezetési kapcsolatot létesít a 8 elosztólemez feletti 20 tér és az az alatt lévő 19 tér között; a 13 cirkulációs cső szerepére a továbbiakban még visszatérünk. A berendezés kontakt vas- és/vagy mangántalantítási üzemben a következőképpen működik: a tisztítandó vizet a 6 vezetéken az a nyílnak megfelelően tápláljuk a berendezésbe, mégpedig úgy, hogy a víz egy részárama a 4 vezetéken keresztül jut a 2 injektorba, és onnan a 3 vezetéken át beszívott levegővel (c nyű) keveredve a perforált lap által alkotott 8 elosztólemez feletti 20 térbe, míg a víz másik részárama 7 felszálló csövön át jut ugyanoda (g nyilak). Amennyiben a betáplált tisztítandó víz nyomása elegendő nagy a 2 injektor működtetéséhez (szükséges mennyiségű levegő beviteléhez), a 14 szivattyú nem működik, és a 15 fojtóelemmel csökkentjük a főáram nyomását. Ha a nyomás nem megfelelő, a 14 szivattyú működtetése révén emeljük a 2 injektor működtetéséhez szükséges szintre a víz nyomását. 3 A 2 injektorból (örvénytestből) a működtető vízsugár és a 3 vezetéken át beszívott oxidációs levegő keveréke perdülettel lép ki a 20 térbe, és annak teljes keresztmetszetében szétterül, és a 7 felszálló csövön keresztül a 20 térbe táplált vízzel együtt egyenletesen szétterülve átömlik a 8 elosztólemez perforációin keresztül a vas- és/vagy mangántalanító 9 szűrőágyra. A 8 elosztólemez perforációin átzúduló víz (f nyilak) a 2 injektor által bevitt oxidációs levegőt is magával ragadja, és e kontakt eljárásnak megfelelően a kezelendő víz az oxidációs levegővel együtt csurog le a vas- és/vagy mangántalanító 9 szűrőágy szemcséinek a felületén. Az víz-levegő keverék a 12 szűrőfenéken áthaladva a 17 gyűjtőtérbe jut, és az oxidációs levegőt, illetve annak a maradékát csak itt választjuk el a kezelt víztől, a 11 légkibocsátó szelepen át eszközölt elvezetéssel. A 11 légkibocsátó szelep önmagában ismert úszós szelep, amely a 11a felső csöve és az alatt m távközzel elhelyezkedő 11b alsó csöve révén úgy működik, hogy a vi vízszint gyakorlatilag állandó; a vi vízszint süllyedésével ugyanis a 18 úszógolyó nyitja a 21 levegőelvezető cső kitorkollását, és a levegő a d nyíl irányában távozhat, és a légpárna nyomása csökken a vi vízszint emelkedésével viszont a 18 úszógolyó zárja a levegő útját. A tisztított víznek a berendezésből az e nyíl irányában történő eltávolítására egyébként a 10 vezeték szolgál. A 9 szűrőágy anyagát időnként - amikor a szemcsék felülete már elkövesedik - önmagában ismert módon friss szűrőanyaggal kell kicserélni. A fent leírt műveletek révén alapvetően a levegő oxigénjével alakítjuk át az oldott vas- és mangán (II) sókat oldhatatlan vas- és mangán (III) oxihidroxidokká, és azokat szűréssel választjuk le a kútvízből. Amennyiben a kezelendő víz vas- és/vagy mangántartalma nagy, vagyis meghaladja a 2 mg/1 értéket, a fent ismertetett kontakt eljárás általában nem alkalmazható. Ebben az esetben a felső, az ábrán szaggatott vonallal berajzolt 11 légkibocsátó szelep kerül beépítésre, amely egyébként az alul feltünetetett és a fentiekben magyarázott 11 légkibocsátó szeleppel azonos szerkezetű és működésű lehet. A 11 légkibocsátó szelep ilyen felül eszközölt beépítésének köszönhetően a V2 szabad vízfelszín a 9 szűrőágy felett és a 8 elosztólemez alatt alakul ki, és a vas- és/vagy mangántalanító 9 szűrőágy nyomószűrőként működik. A tisztítandó víznek a tartályba táplálása, a 2 injektor funkciója a korábban leírtakkal azonos, és a tisztított víz is a 10 vezetéken át távozik a berendezésből. Az oxidációs levegő kibocsátása azonban felül, a 8 elosztólemez alól történik. További eltérést jelent, hogy a vas- és/vagy mangántalanító 9 szűrőágyat - egyébként önmagában ismert módon - a 12 szűrőfenéken keresztül rendszeresen öblíteni kell. Az öblítő fluidumok be- és elvezetése a 6 és 10 vezetékeken keresztül történik. A nyomóüzem során válhat szükségessé a 13 cirkulációs cső alkalmazása, amelynek az a funkciója, hogy amennyiben a 8 elosztólemezen - perforált lapon - túlságosan nagy vastagságú vízpárna alakulna ki, vagyis a 8 elosztólemez túlterhelése következnék be, a 13 cirkulációs cső a megvastagodott vízréteg felett összegyűlt oxidáló levegőt átvezeti a 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
